Láss csodát: az eurózónában – ezt támasztja alá az Eurostat friss jelentése – csakúgy, mint nálunk, az inflációt még mindig az élelmiszerárak emelkedése fűti, miközben a fogyasztói árak emelkedését az energiaárak csökkenése már visszafogja. Persze a Lajtán túl már lényegesen jobb a helyzet ezen a téren. De ebben túl sok meglepetés nincs is: az eurózónában hagyományosan alacsonyabb az infláció, mint a közép-európai régióban, miután az a fejlődési spirál, mint amire vágynak Ausztriától keletre, rég bekövetkezett.
Mert bármilyen meglepő, a felzárkózás – a magasabb gazdasági növekedéssel együtt – magasabb inflációval is jár. Ez természetesen nem az a folyamat, mint amivel Magyarország kormánya jelenleg küzd: a probléma sajnos komplexebb. Ha esetleg elfelejtettük volna: a szomszédban zajló háború, az erre adott szankciós válaszok komoly gazdasági károkkal is jártak az elmúlt egy esztendő leforgása alatt.
Ide kapcsolódóan egy kis lábjegyzet: két, nyugatinak és keletinek nevezett erőközpont küzd egymással, miközben megjelentek a színen olyan, államként viselkedő óriási vállalatkonglomerátumok, amelyek teljesítménye sokszor nagyobb, mint egy országé. Nekik egy számít, a profit. A világban most jól láthatóan nemcsak racionális döntések születnek, hanem érzelmiek is, ebből pedig számos – negatív értelemben – önbeteljesítő húzás születik. A vállalatbirodalmak érdeke valószínűleg éppen ez. De a nehéz helyzetek mindig kínálnak megoldásokat is, az érdek- és értékválasztás a költségvetésben is megjelenik. Egy háborús helyzetben a költségvetésben nagyobb szerepet kapnak a katonai kiadások, a kiszolgáltatottság csökkentése, a család, az életszínvonal védelme.
Egyébként nem pusztán Magyarországon, hanem az európai gazdaságokban is megjelentek negatív jelenségek. S ezen logika mentén másutt is összejött a két számjegyű drágulási ütem, amely cseppet sem vigasz, de legalább nem magyar sajátosság.
A bezzegállamoknak tekintett baltiaknál tavaly például a magyar kétszerese volt. Miközben a letörése „szent cél”, addig nem árt fejben tartani, hogy három oka van az árak felpörgésének: az egyik a Covid utáni újjáépítés, az ebből fakadó megnövekedett fogyasztás, a második a globalizáció túlhajtása, az elképesztő hosszúra nőtt termelési láncok sebezhetősége, a harmadik a korábbi építőipari boom, miközben a háború termékhiányokat és élelmiszerválságot hozott. De vannak belső fogyasztási okai is. Az alacsonyabb energiaárak vagy a rezsi fenntartása a költségvetés forrásaiból származik, azt ki kell gazdálkodni. Társadalmi békével, a tartalékok és a lakosság mozgósításával ezek a folyamatok kézben tarthatók.
Jogos a kérdés, milyen lépéseket tesz a kormány az infláció kiiktatására. A feladat összetett, ezért gazdaságvédelmi akciótervet hoztak létre. Egyebek mellett beindították a kötelező akciózást és a Gazdasági Versenyhivatallal közösen elindították az online árfigyelő rendszert. De az intézkedések közül kiemelhetjük még az áramárplafon bevezetését azokban az iparágakban, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják az inflációra. A kormány mintegy ötezer vállalkozásnak biztosította, hogy ki tudjanak lépni az extrém magas áron kötött fix áramszerződéseikből, és megawattóránként legfeljebb kétszáz eurós áron juthassanak áramhoz. Ezzel az érintett vállalatok jelentős tehertől szabadulnak meg, és javul a versenyképességük is.
Jelentős lépésként értékelhető még a Szép-kártya kedvezményes keretének bővítése 450 ezerről 650 ezer forintra, így a munkáltatók adókedvezménnyel utalhatnak újabb kétszázezer forintot dolgozóiknak. Ebben az időszakban a Szép-kártyákon rendelkezésre álló összegeket a családok hidegélelmiszerek vásárlására is felhasználhatják. A Szép-kártya kedvezményes keretének megemelése bővíti a turisztikai keresletet, a felhasználási lehetőség kibővítése pedig számottevően javítja a családok vásárlóerejét. Az intézkedés várhatóan növeli a fogyasztást, így segíti az élelmiszeripart, végső soron pedig hozzájárul a magyar gazdasági teljesítmény növekedéséhez és a munkahelyek megvédéséhez. E hónapban pedig a fentebb már említett 15 százalékos kötelező akciózás is segíti a családokat és az infláció letörését.
Közben a reálgazdasági folyamatokat is támogatni kell, ezért a beruházások további erősítése érdekében újabb támogatásról döntött a kormány. A Széchenyi-kártya-program a Baross Gábor újraiparosítási hitelprogrammal együtt mintegy 1,2 százalékponttal járul hozzá idén a gazdasági növekedéshez, így a munkahelyek megőrzéséhez.
Vagyis miközben kiemelt cél az infláció letörése, egy számjegyűre szorítása, valamint a magas kamatkörnyezet, illetve a lassuló hitelfelvételi kedv trendjének megtörése, a hitelezés és a gazdasági növekedés helyreállításának is a középpontban kell lennie. Tudniillik a gazdaságban is érvényes az a mondás: minden mindennel összefügg.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
Borítókép: illusztráció (Fotó: Karnok Csaba)
