A Nyugat ugyanis racionális, pragmatikus – és végtelenül és gyalázatosan képmutató. A Nyugat az „idő pénz” protestáns „etikájából” épített jólétet, az oroszok pedig bármikor megállítják az időt, hogy elbalalajkázzanak egy kicsit a semmiben.

S persze a Nyugatnak az „idő pénz” protestáns „etikájához” és a megkérdőjelezhetetlen szorgalmához azért az is kellett, hogy történelme során mindig lerohanja, gyarmatosítsa és kirabolja a rajta kívüli világot. A britek találták fel a koncentrációs táborokat a búr háborúban, külön kutyafajtát tenyésztettek, hogy az állat ellenségeik nemi szervét támadja meg, de délután ötkor mindig kifogástalan, hófehér glaszékesztyűben kortyolgatták a teát.

És el is fogják hinni. Pedig néhány érintett azért tudna erről mesélni.

Oszama bin Laden az amerikaiak embere volt, ameddig Afganisztánban a szovjetek ellen harcolt. Pénzelték, felfegyverezték, lapogatták a hátát, barátságosan mosolyogtak rá, és a nyugati titkosszolgálatok is bizton figyeltek rá. Aztán Oszama bin Laden ellenük fordult, terrortámadást hajtott végre Amerika ellen – és meggyilkolták. Jogosan? Azt hiszem, azt gondolom, azt érzem, igen. De ettől még meggyilkolták. Orvul, éjjel, álmában, háza népével. Rendben van, de akkor ne tessék jogállamról és demokráciáról pofázni. Vagy legalábbis kissé óvatosabban, kevesebb lendülettel, kisebb meggyőződéssel, ne annyi nyállal.

Szaddám Huszein az amerikaiak, a Nyugat embere volt. Igencsak kapóra jött az Irán ellen vívott háborúja, mivel Iránt az Egyesült Államok a saját hátsó udvarának tekintette – miért is? –, és Khomeini hatalomra kerülése nem tetszett neki. Így aztán hamar belelátták Szaddámba a „demokratát”. Pénzelték, felfegyverezték. Aztán mikor Szaddám Kuvaitot kezdte fenyegetni és túlságosan önállósodott, hirtelen kiderült róla, hogy diktátor.
És akkor azt hazudták, hogy lépfenével meg mindenféle válogatott vegyi fegyverrel rendelkezik, és fenyegeti a mérhetetlenül demokratikus és jogállami nyugati világot, ezért országát megtámadták, őt elfogták, aztán meg­gyilkolták. Lehet azt, ami történt, kivégzésnek is becézgetni, de ettől még az volt, ami: politikai gyilkosság. Majd egyszer csak kiderült, hogy Szaddámnak semmiféle vegyi és egyéb fegyvere nem volt, és az is kiderült, hogy a nyugati titkosszolgálatok ezt már Irak lerohanása előtt közölték is a kormányaikkal. Tehát: egy gigantikus hazugság volt minden.

A legnagyobb gazember következik a sorban: Kadhafi. Fekete szeptember, Lockerbie, Yvonne Fletcher meggyilkolása – Kadhafi nem aprózta el. Majd rájött, hogy ideje konszolidálnia viszonyát a Nyugattal, és bele is fogott. Beengedte Líbiába a nemzetközi ellenőröket, megsemmisítette atomfegyver-programját és vegyi fegyvereit, atomenergetikai megállapodást kötött Franciaországgal, meglátogatta őt Tony Blair, 2006-ban az USA helyreállította vele a diplomáciai kapcsolatokat és levette Lí­biát a terrorizmust támogató országok listájáról.

Prigozsin gépe leesett az égről. A kék, bárányfelhős orosz égről, s Prigozsin szétmálló teste egyesült Oroszország Anyácskával.

Nagyobb tétekben fogadnék, hogy az a gép nem magától esett le az égből. És csak nagyon halkan, szinte suttogva kérdezem: önök szerint, ha mondjuk az Egyesült Államokban egy zsoldosvezér a katonáival Washington ellen vonulna, hogy megpuccsolja a hivatalban lévő elnököt, vajon meddig élne? Még akkor is, ha sikerülne elmenekülnie?

A válaszokat kérem tegyék le Julian Assange leendő és J. F. Kennedy már meglévő sírjára. Majd vodka és balalajka mellett elolvasgatjuk mindet…

Borítókép: Jevgenyij Prigozsin és Dmitrij Utkin, a Wagner zsoldossereg két vezetője is azon a magánrepülőgépen utazott, amely augusztus 23-án lezuhant az oroszországi Tver régióban. Portréjukat a novoszibirszki Wagner-iroda előtt is kifüggesztették az őket tisztelők (Fotó: Europress/AFP/Vladimir Nikolayev)