Léteznek olyan állatok Európában, amelyek fittyet hánynak az Európai Unió állásfoglalásaira. Szabadon, saját törvényeik alapján falkáznak, és időnként megeszik azt, ami elébük kerül és ami, ki tudja, hány évezrede, a vadállatok étlapján szerepel. Általában más állatokat. Mint például az a farkas, amelyik megtámadta az Európai Unió elnökének, Ursula von der Leyennek Dolly nevű, már idős korban legelésző pónilovát. És ha már megtámadta, meg is ette. Mert a farkas buta, és nem tud különbséget tenni egy külterületi gazdálkodó és az uniós elnök között. A ló neki ló, akárkié is. Ráadásul érdekesnek vélhette, nem biztos, hogy látott már ilyen kis lovat.
A nemzetközi pónikongresszus (ez nem vicc, van ilyen!) 122 cm marmagasságban határozta meg a pónik felső határát. Vagyis amelyik állat ennyi, az póni, amelyik nagyobb, az ló. Az unió amúgy is szeret ilyen határozatokat hozni. Majd ők megmondják, hány centitől milyen a micsoda. A farkas nem olvashatta ezt a határozatot, és bár ránézésre öregecskének és kicsinek tűnt a ló, igazából menekülésre is képtelen volt már, megölte. Lehet, hogy lóbaráti gondolatból.
Öreg is, beteg is már, kegyelmezzünk meg. Legyen szép halála. Mégis csak más, ha azt mondja a gazda, hogy egy vérszomjas ragadozó ölte meg, és nem csak úgy eldőlt a mezőn. Az igen, az napokig téma lehet a környéken.