Napokig? Évekig! Mert mit tett az elnök asszony? Összehívta az unió illetékes bizottságait, dolgozzanak ki javaslatokat az európai farkasfalka megtizedelésére. Mert ezek a nomád, ki tudja honnan, miféle elmaradt civilizációkból jött állatok megtámadják a jámbor, 122 marmagasság alatti pónikat. A farkas sajnos nem tud védekezni. Mondhatná, hogy éhes, meg hogy tápláléklánc, meg hogy úgyis öreg volt már a szerencsétlen. Pedig vannak jogai! A bizottság tagjai azért voltak nehéz helyzetben, mert a farkas védelem alatt áll. Természetvédelem alatt. Nem lehet csak úgy kilőni vagy megritkítani az állományt, esetleg a farkaskölyköket kilopni a fészkekből, mert annak súlyos következményei lehetnek. Bűncselekmény. Feltéve természetesen, ha a farkas emberre támad, akkor szabad. De csak egy másik állatot… – De Dolly nem egyszerűen állat volt! A család mindene, a gyermekek szeme fénye! – fakadhatott ki az elnök asszony, és szeméből patakzottak a könnyek. Utasítást adott, még a védelmi határozatok visszavonása előtt, és kilövette a farkast. Vagyis bűncselekményt követett el, visszaélt a hatalmával.

Igaz, eddig természetvédelmi törvény védte, de majd ezen is változtatunk. A renitensek miatt az alaptörvényeken is változtatunk. Miért? Ha például az uniós elnöki rendszer folytonosságán egy renitens állam miatt lehet változtatni, kifog rajtunk egy állat?

Érdekelne, hogy a farkasok ügyében összehozott bizottság milyen javaslatokkal állt elő. Vonjuk meg a támogatást azoktól az országoktól, amelyek továbbra is védett fajnak tekintik, és igyekeznek megfelelő élettérben tartani őket? Mert ezek renitens államok. Nem nézik, kinek a póniját falatozta be egyikük, számukra a farkas a természet része, meg kell tanulni együtt élni vele, nem azonnal irtani.

Egy másik vélemény szerint – gondolom – a szaporodásukat kell megakadályozni. Olyan állapotokat kell teremteni, hogy elmenjen a kedvük az élettől, a fajfenntartástól, és egyáltalán a nemzéstől. Úgy, ahogy bizonyos európai országokkal ez már sikerült is, az embereknél, ahol demográfiai mély hullám van, és a tökéletesen kaotikus gazdasági helyzet, a háborús fenyegetettség, a generációs együttlét megszűnése miatt bizonytalanok lettek a fiatalok. Ide gyermeket?! Életet?! Miért?! No, ebbe a lelkiállapotba kell vetni a farkasokat is. Depresszív önmegtartóztatásba, és akkor farkasné hiába érdeklődik a jövő felől, a hím farkas csak fekszik a sarokban és szomorú.

Újabb megoldás a farkas természetes ellenségének a betelepítése. Meg kell vizsgálni, hogy lehet tömegesen importálni olyan állatokat, amelyek farkast esznek. Ez nem lesz egyszerű, de a genetika, a tudomány olyan szinten van, hogy semmi sem lehetetlen. Megkérdezzük a mesterséges intelligenciát is. Hogyan lehet elérni, hogy egy farkas vérig sértsen egy ilyen vadállatot, és attól kezdve a sértett fél már csak őt keresi.

Az is lehet, hogy a farkasnak elvesszük az identitását. Ha a vadállat kifejezésből sikerül kiiktatni a vadat, akkor egyszerű állat marad. Ez már sikerült az emberi világban is nekik, ahol a nemzetállam kifejezésből igyekeztek kiirtani a nemzet szót, és akkor már csak állam maradt. És akkor már csak egybetűnyi különbség van az állat és az állam között. Az a kis különbség pedig hamar eltűnik.

Végül is azt mondta a bizottság: a természetvédelmi törvényt lehet módosítani, a védett állatok közül kivesszük a farkast. Közben a világban a probléma milliónyi, amit meg kellene oldani, de ez most fontos. Tehát a farkas szabadon kilőhető. Vadászható. A renitens állat vagy állam hasznosítható. Mirigyei a kozmetikai iparban, bőre téli bundaként és a többi. Talán még a húsa is ehető, miért, evett már valaki farkast? Lehet, hogy jó.

A farkasok pedig értetlenül állnak a hirtelen feltámadó emberi vadászlelkesedés előtt. Mi ez? Mi történt? Nem tartozunk az európai törvények hatálya alá? Most akkor menekülni kellene? Nem tudják, hogy mindez egy öreg tenyésztett póni ­miatt van, mert valamelyik hülye közülük pont az elnök asszony Dollyját ette meg. Nem menekülünk, mondják a farkasok. Inkább bevesszük az embert is a természetes ellenségeink közé. És iszonyatos pusztításba kezdünk. Emberre fogunk ezentúl vadászni, ahogy ők is ránk.

Írhatjuk át a meséket: a bárányt vagy a kismalacokat emberre kell cserélni. A farkasokat pedig aki tudja, ölje. Megérdemlik. Dollyért.

A szerző író, rendező

Borítókép: Ursula von der Leyen bizottsági elnök a Dolly névre hallgató egykori pónilovával (Fotó: AFP)