Napjainkban tehát erőteljes globalista törekvés mutatkozik a készpénzmentes társadalom megteremtése iránt, amely azonban rendkívüli veszélyekkel járna együtt. Az Ausztriában jelenleg zajló közjogi folyamatok nemcsak a készpénz eltörlésének társadalmi kihívásait mutatják be, hanem a nemzeti valuta feladásával kapcsolatos problémákat is, az ezzel kapcsolatos viták évek óta zajlanak nyugati szomszédunknál.

 – az érdekelt minisztériumok, a pénzügyi élet és az Osztrák Nemzeti Bank képviselőinek részvételével – tartandó szeptemberi konferencia előtt, amelynek célja, hogy a javaslatot „a lehető legjobb, legracionálisabb és törvényes módon” keltsék életre. Megjegyzendő, hogy Európa más országaiban is fogadtak el jogszabályokat a készpénz védelme érdekében, ha azonban Ausztria alkotmányba foglalná a készpénzes fizetéshez való jogot, az az eddigi legmarkánsabb lépés lenne Európában a készpénz mint fizetőeszköz jövőbeli biztosítása felé.

De mit is mond a kérdésben az osztrák kancellár?

 Nehammer szerint az osztrák embereket megilleti a választás joga a fizetés területén is. 

Összefoglalva, az alkotmányos védelem célja annak elkerülése, hogy a jövőben készpénzmentessé váljon az ország.

 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az osztrák alkotmány módosításához kétharmados parlamenti többségre van szükség – a kérdést régóta a zászlajára tűző FPÖ és az ÖVP azonban együttesen csak a mandátumok 55 százalékát tudhatják magukénak az alsóházban.

Az osztrákok egyébként az EU egyik leginkább készpénzkedvelő nemzetei közé tartoznak, különösen a kisebb, mindennapi cikkek vásárlásánál ragaszkodnak ehhez a fizetési módhoz. Az országban a húsz euró alatti fizetések 67 százaléka készpénzben történik, és az osztrákok átlagosan 102 euró készpénzt tartanak maguknál. A bécsi kormány adatai szerint a körülbelül kilencmillió lakosú országban évente mintegy 47 milliárd euró készpénzt vesznek fel bankautomatákból. Ausztriában 2014–2021 között az összes tranzakció ötven százalékát készpénzben bonyolították le, ami jóval meghaladja a harmincszázalékos európai átlagot.

A rendelkezésre álló információk alapján az osztrákok különösen érzékenyek egy olyan nagy hatalmú államra, amely teljesen készpénzmentes társadalommal járna. Erich Kirchler akadémikus, író és gazdaságpszichológiai szakember szerint a második világháború még mindig befolyásolja a németek és osztrákok gondolkodását az állam túlzott hatalomátvételének veszélyeiről. Érdekes adalék, hogy Görögországgal, Nagy-Britanniával, Skandináviával és a Benelux államokkal ellentétben – Ausztriához hasonlóan – Németország és Svájc is ellenállt a készpénzmentes társadalom irányába mutató trendnek, és ezekben az országokban továbbra is a készpénz az uralkodó fizetési eszköz és módszer; a németeknek például mindössze kilenc százaléka mondta, hogy használna mobilfizetést.

 Érvként szokták felhozni, hogy a készpénz eltörlése arra kényszerítené a polgárokat, hogy minden tranzakciót digitális platformon keresztül bonyolítsanak le (például mobilfizetéssel, hitelkártyával vagy digitális valutával), a pénzügyi intézmények és elektronikus médiumok azonban továbbra is ki vannak téve a hekkertámadásoknak, sőt a természeti katasztrófáknak is (például, ha ennek következtében működésképtelenné válik az elektromos hálózat). Egy 2020-as svéd közjogi elemzés is arra figyelmeztetett, hogy a teljesen készpénz nélküli társadalom rendkívül sérülékeny lesz, ha az országot megtámadják vagy természeti katasztrófa éri.
A készpénz körüli vita várhatóan továbbgyűrűzik, de Ausztria esete nemcsak a készpénz eltörlésének társadalmi kihívásait mutatja be, hanem a nemzeti valuta feladásával kapcsolatos problémákat is. 

Ugyanakkor szakértők rámutatnak arra a tényre, hogy miután Ausztria 2002-ben feladta saját nemzeti valutáját, a schillinget, jelentős mértékben elveszítette saját pénzügyei feletti kontrollját, ami veszélyezteti a készpénzes fizetések biztosítására irányuló erőfeszítéseit is. Ha például az EU kötelezővé tenné a digitális valutát, Ausztria csak ideiglenes tudna ellenállni, de végső soron – a korábbi döntése által determinált gazdasági okokból kifolyólag – nem lesz érdemi lehetősége annak visszautasítására.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)