Minden kornak megvan a maga mesevilága, és minden korosztály igényli a meséket ma is. Ugyanakkor a legmélyebben gyökerező, magyarázatra nem szoruló történetek a folklór részei, s hiába gondolják sokan, hogy egy kisiskolásnak például magyarázni kell a népmeséket, ez nem így van. Magától értetődő létszabályok épülnek be a mélytudatba egy népmese meghallgatásakor, a hallottakat képekbe rendezi az agy, és ezek segítenek feldolgozni a napi életeseményeket.
Hiszen egy mesében minden a helyére kerül a kezdeti bonyodalmak és nehézségek után – az uralkodó fele királysága a legkisebb fiúé lesz, ahogyan a királylány keze is, a szegény ember egy-két csoda folytán élete végéig gazdagon él, a gonosz boszorka elnyeri méltó büntetését, és aki ezeket nem hiszi, az járjon utána! Azaz, ha akarjuk, kereshetjük a további válaszokat, hiszen nyitva áll a lehetőség mindenki előtt – a lélek számára nincs határ, a nehézségekre a megoldást sokféle módon adja meg az élet.
Ahogyan azt azonban a meseterápia is jól mutatja, amellyel sokan foglalkoznak idehaza, köztük Boldizsár Ildikó, Vaskor Gréta vagy Antalfai Márta, nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is segíthetnek a mesék egy-egy kritikus életszakaszban. Kádár Annamária pszichológus ugyancsak jól ismeri a mesék hatalmát, hiszen Lilla és Tündérbogyó című köteteit kimondottan gyógyító céllal írta, ráadásul más nyelvekből is fordít mesés történeteket.
Ha inkább a néprajz és a képzőművészet felé tekintünk, akkor akár Jankovics Marcellt is idézhetjük, aki három éve a Szabad Földnek nyilatkozta az alábbiakat:
Szerintem magának a magyar népmesekincsnek kellett volna már régen megadni a hungarikum elismerést, mert az páratlan a világban. Egészen egyedülálló az is, hogy XIX. századi népmesegyűjtők megőrizték ezt a kincset a számunkra.
Szerencsére ezek a kincsek ma is megvannak. És bár nehéznek tűnhet felvenni a versenyt a képes történetekkel, a tévében látható, különleges karakterekkel teli műmesékkel, azért rendületlenül érdemes próbálkozni. Nagy élmény látni, ahogy a gyerekeink is elmerülnek az olvasásban, jó megélni, ahogy lefekvés előtt még a mesehősökről kérdezgetnek vagy ahogy kedvenc történetüket kérik újra meg újra, mert van ezekben a lélekvezető-erősítő népmesékben valami megunhatatlan, valami mindig megfejtenivaló.
És ugyanilyen jó egy hallgatható történet is, hiszen nem véletlenül volt olyan népszerű a Magyar népmesék sorozat Szabó Gyula hangján, vagy a Kóka Rozáliától hallott székely mesék és mondák világa.
Gyerekkorom részei voltak a hosszú utazások Erdélybe, a többórás várakozás a határon, a mesekazetták végtelen váltogatása; akkor még színészek hangján hallott Mátyás-mesékkel, Benedek Elek gyűjtésével. Suka Sándor, Váradi Hédi, Garas Dezső vagy éppen Gobbi Hilda hangját hallom magamban ma is, amikor A becsületes tolvaj Marci vagy Kis Kolozs meg Nagy Kolozs története kerül sorra itthon.
