Franciaország 1900 és 1958 között gyarmatosította Nigert. Az 1960-ban kikiáltott névleges függetlenséget követően a francia állami tulajdonú Orano nukleáris konszern továbbra is az országban maradt, hogy felügyelje a természeti erőforrások kezelését. Niger így egy olyan patrónusállam ellenőrzése alatt áll, amely nagy hangsúlyt fektet a vele szövetséges elit gazdagodására, miközben a lakosság tömegeit szegénységben és tartós élelmiszerválságban hagyta. Niger névleges függetlensége (az afrikai országok többségéhez hasonlóan) nem változott át valódi gazdasági és politikai függetlenséggé. Az egykor gyarmatosító államok – ebben az esetben Franciaország – továbbra is állami vagy magánvállalatokon keresztül irányította a gazdaságot.

Az urán leginkább a franciáknak fontos, akik három jelentős uránbányát üzemeltetnek az Orano égisze alatt s így kilencven százalékban a francia kormány ellenőrzése alatt állnak. Nigerben a ritkább és a jelenlegi atomerőművek szempontjából legjobban hasznosítható 235-ös izotóp található. Az atomerőművek 2021-ben Franciaország éves villamosenergia-termelésének csaknem hetven százalékát adják. Franciaországban az elektromos áram több mint harminc százalékát az olcsó nigeri uránból nyerik, miközben a nigeri polgárok nyolcvan százalékának nincs áramellátása. 

A másik ok, ami miatt a nigeri helyzet globális jelentőségű, az a tervezett 4128 kilométer hosszú transzszaharai gázvezeték, amely Nigériából Algériába vezetne, és harmincmilliárd köbméter gázt szállítana az Európai Unió ellátására, Nigeren halad át, és már megkötötték a kezdeti megállapodásokat a hatalmából elmozdított Bazoum-rezsimmel. Az új vezetés azonban nem elkötelezett az európai igények kiszolgálása iránt. A katonai beavatkozás sürgetésének további oka az, hogy a világ egyik legnagyobb és legköltségesebb amerikai drónbázisa Nigerben, Agadez közelében található, és ezeregyszáz amerikai katona védi.

 Az orosz érdekeket a Wagner-csoporton keresztül érvényesítik, amelynek vezetője, Jevgenyij Prigozsin halála miatt most át kell alakítania afrikai cselekvési tervét. A gazdasági kapcsolatok megerősítése a nyugatellenes rezsimekkel szintén a szövetségépítés stratégiai eszköze.

Amikor 2020-ban egy nyugatbarát katonatiszt került hatalomra puccsal Maliban, és kiűzte a francia erőket, megtörtént a Wagner-csoport belépése. Tehát Oroszország egy antiimperialista alternatívát kínál Afrikában. A Wagner valószínűleg több mint ötezer katonát állomásoztat Afrikában, míg az Egyesült Államoknak körülbelül hatezer katonája van a térségben. A Wagner jelen van Burkina Fasóban, Csádban, Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban is, megpróbálja visszaszorítani az Európába irányuló olajexportot. Líbiában, Elefántcsontparton, Guineában, Szenegálban, Líbiában, Dél-Szudánban. Célja, hogy létrehozza az afrikai államok szövetségét, amely Guineától Eritreáig terjed, és amelynek Csád lehet a központja.

Az ENSZ becslései szerint Nigerben jelenleg több mint négymillió embernek van szüksége élelmiszerre, gyógyszerekre és egyéb alapvető szükségleti cikkekre. A katonai államcsíny óta az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és az ECOWAS nemzetközi szankciókkal sújtja az országot. Humanitárius válság várható, amely több százezer ember elvándorlásához vezethet, mivel az ország a háború küszöbén áll. A Nyugat-Afrikából Algériába és Líbiába, majd végül Európába tartó, engedély nélkül érkező migránsok elsődleges tranzitországa Niger. Az EU régóta támogatja Nigert az illegális migráció feltartóztatására irányuló erőfeszítésekben, és az együttműködése Nigerrel kétségtelenül meghiúsulna, ha Nigerben háború kezdődne.

Az ECOWAS Afrika számos országában hajtott már végre katonai beavatkozást, így például 1990-ben Libériában, 1997-ben Sier­ra Leone-ben, 1999-ben Bissau-Guineában, 2003-ban Elefántcsontparton, majd ismét Libériában, 2013-ban Maliban, 2017-ben Guineában. Egy invázió talán megmentené a francia és az amerikai érdekeket, de ­káoszt teremtene az országban, ami a terrorista csoportoknak, a törzsi haduraknak és a csempészeknek kedvezne. Francia beavatkozás talán az amerikaiakkal együtt csak légi úton lehetséges. Egy légi hadjárat esetén vélhetően sor kerülne az első éles összecsapásra a NATO-csapatok és a Wagner-csoport között. Ez a forgatókönyv ugyanaz lenne, mint ami Ukrajnában történik, csak a szabályok megfordításával: ebben az esetben a NATO a megszállók érdekeinek képviseletében lépne fel.

A szerzők a Századvég vezető kutatói

Borítókép: Niger fővárosában, Niamey-ben a puccsistákat támogatók a francia légibázis előtt azért tüntetnek, hogy a francia katonák távozzanak Nigerből (Fotó: AFP)