A szudáni és az ukrajnai hadszínterek mellett egyre valószínűbb egy újabb proxyháború kialakulása Nigerben, ahol július végén katonai puccsot hajtottak végre, amelynek során Abdourahamane Tchiani tábornok, az elnöki gárda vezetője átvette a hatalmat a franciabarát Mohamed Bazoum elnöktől. A két vezető között a társadalmi, politikai és gazdasági helyzettel kapcsolatos véleménykülönbségek egyre mélyültek, s az elnök arra készült, hogy eltávolítja tisztségéből a tábornokot.
Tchiani úgy nyilatkozott, hogy erre a beavatkozásra azért volt szükség, hogy elkerüljék az ország fokozatos és elkerülhetetlen pusztulását, és hogy megszabaduljanak a gyarmati befolyástól. A hatalomátvétel irányítói kijelentették, hogy megszakítanak minden kapcsolatot Franciaországgal, és véget vetnek az uránkitermelés francia monopóliumának. Ennek jeleként az új katonai rezsim rendeletet írt alá, amely megtiltja az arany és az urán Franciaországba történő kivitelét. Az Egyesült Államok és Franciaország azonnal elítélte az érdekeiket sértő nigeri rendszerváltást, és követelte, hogy Bazoum vegye vissza a hatalmat. Az amerikai és francia befolyás alatt álló Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS) mozgósították az új nigeri rendszer elleni fellépésre.
Az ECOWAS ultimátumot adott a nigeri hadseregnek, hogy vagy visszaállítja Mohamed Bazoum polgári kormányát, vagy katonai beavatkozással kell számolnia. A katonai hatalomátvételt Nigerben úgy tekintik, mint egy újabb dekolonizációs erőfeszítést, amelynek célja az, hogy visszaszerezzék a gazdasági és politikai autonómiát Franciaországtól.
A Szaharától délre fekvő Száhel övezet legtöbb országa egykor francia gyarmat volt; formálisan függetlenek, de gazdaságilag még mindig függő helyzetben vannak, sokukat közvetve még mindig Franciaország irányítja. Annak ellenére, hogy Niger a világ egyik nyersanyagokban leggazdagabb országa, és az arany és az urán jelentős exportőre, 25 millió lakosának 91 százaléka fejenként kevesebb mint öt dollár napi jövedelemből él, negyven százalék pedig mélyszegénységben. Az ország nyersanyagkészlete és gazdasági helyzete közötti éles kontrasztot az magyarázza, hogy francia cégek aknázták ki Niger erőforrásait.
