Veszélyben a francia uránkészletek

A szudáni és az ukrajnai hadszínterek mellett egyre valószínűbb egy újabb proxyháború kialakulása Nigerben, ahol július végén katonai puccsot hajtottak végre, amelynek során Abdourahamane Tchiani tábornok, az elnöki gárda vezetője átvette a hatalmat a franciabarát Mohamed Bazoum elnöktől. A két vezető között a társadalmi, politikai és gazdasági helyzettel kapcsolatos véleménykülönbségek egyre mélyültek, s az elnök arra készült, hogy eltávolítja tisztségéből a tábornokot.

Tchiani úgy nyilatkozott, hogy erre a beavatkozásra azért volt szükség, hogy elkerüljék az ország fokozatos és elkerülhetetlen pusztulását, és hogy megszabaduljanak a gyarmati befolyástól. A hatalomátvétel irányítói kijelentették, hogy megszakítanak minden kapcsolatot Franciaországgal, és véget vetnek az uránkitermelés francia monopóliumának. Ennek jeleként az új katonai rezsim rendeletet írt alá, amely megtiltja az arany és az urán Franciaországba történő kivitelét. Az Egyesült Államok és Franciaország azonnal elítélte az érdekeiket sértő nigeri rendszerváltást, és követelte, hogy Bazoum vegye vissza a hatalmat. Az amerikai és francia befolyás alatt álló Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS) mozgósították az új nigeri rendszer elleni fellépésre.

Az ECOWAS ultimátumot adott a nigeri hadseregnek, hogy vagy visszaállítja Mohamed Bazoum polgári kormányát, vagy katonai beavatkozással kell számolnia. A katonai hatalomátvételt Nigerben úgy tekintik, mint egy újabb dekolonizációs erőfeszítést, amelynek célja az, hogy visszaszerezzék a gazdasági és politikai autonómiát Franciaországtól.

A Szaharától délre fekvő Száhel övezet legtöbb országa egykor francia gyarmat volt; formálisan függetlenek, de gazdaságilag még mindig függő helyzetben vannak, sokukat közvetve még mindig Franciaország irányítja. Annak ellenére, hogy Niger a világ egyik nyersanyagokban leggazdagabb országa, és az arany és az urán jelentős exportőre, 25 millió lakosának 91 százaléka fejenként kevesebb mint öt dollár napi jövedelemből él, negyven százalék pedig mélyszegénységben. Az ország nyersanyagkészlete és gazdasági helyzete közötti éles kontrasztot az magyarázza, hogy francia cégek aknázták ki Niger erőforrásait.

További Vélemény híreink

A gaboni katonai puccsot követően a hadsereg nem sieti el a választások kiírását

Franciaország 1900 és 1958 között gyarmatosította Nigert. Az 1960-ban kikiáltott névleges függetlenséget követően a francia állami tulajdonú Orano nukleáris konszern továbbra is az országban maradt, hogy felügyelje a természeti erőforrások kezelését. Niger így egy olyan patrónusállam ellenőrzése alatt áll, amely nagy hangsúlyt fektet a vele szövetséges elit gazdagodására, miközben a lakosság tömegeit szegénységben és tartós élelmiszerválságban hagyta. Niger névleges függetlensége (az afrikai országok többségéhez hasonlóan) nem változott át valódi gazdasági és politikai függetlenséggé. Az egykor gyarmatosító államok – ebben az esetben Franciaország – továbbra is állami vagy magánvállalatokon keresztül irányította a gazdaságot.

Az urán leginkább a franciáknak fontos, akik három jelentős uránbányát üzemeltetnek az Orano égisze alatt s így kilencven százalékban a francia kormány ellenőrzése alatt állnak. Nigerben a ritkább és a jelenlegi atomerőművek szempontjából legjobban hasznosítható 235-ös izotóp található. Az atomerőművek 2021-ben Franciaország éves villamosenergia-termelésének csaknem hetven százalékát adják. Franciaországban az elektromos áram több mint harminc százalékát az olcsó nigeri uránból nyerik, miközben a nigeri polgárok nyolcvan százalékának nincs áramellátása.

Amikor 2013-ban egy multinacionális intervenciós erő megszállta Malit, a körülbelül 15 ezer katonából Franciaország mintegy ötezer fős kontingenst biztosított. A hivatalos indok Mali stabilizálása volt, a valódi cél azonban a szomszédos Niger uránmedencéjéhez és uránkészleteihez való hozzáférés biztosítása volt. Franciaország tehát nem engedheti meg magának, hogy elveszítse az ellenőrzést Niger felett.

A másik ok, ami miatt a nigeri helyzet globális jelentőségű, az a tervezett 4128 kilométer hosszú transzszaharai gázvezeték, amely Nigériából Algériába vezetne, és harmincmilliárd köbméter gázt szállítana az Európai Unió ellátására, Nigeren halad át, és már megkötötték a kezdeti megállapodásokat a hatalmából elmozdított Bazoum-rezsimmel. Az új vezetés azonban nem elkötelezett az európai igények kiszolgálása iránt. A katonai beavatkozás sürgetésének további oka az, hogy a világ egyik legnagyobb és legköltségesebb amerikai drónbázisa Nigerben, Agadez közelében található, és ezeregyszáz amerikai katona védi.

További Vélemény híreink

Kontinentális háború fenyegetheti Afrikát

A másik oldalon Oroszország olyan afrikai államokkal igyekszik szorosabbá tenni az együttműködést, amelyek megkérdőjelezik az amerikai és a francia dominanciát Afrikában. Ezek közé tartozik Mali, Burkina Faso és Guinea, három olyan ország, ahol hasonló nyugatellenes katonai hatalomátvételek történtek és külpolitikájukban oroszbarát álláspontot képviselnek.

Az orosz érdekeket a Wagner-csoporton keresztül érvényesítik, amelynek vezetője, Jevgenyij Prigozsin halála miatt most át kell alakítania afrikai cselekvési tervét. A gazdasági kapcsolatok megerősítése a nyugatellenes rezsimekkel szintén a szövetségépítés stratégiai eszköze.

Amikor 2020-ban egy nyugatbarát katonatiszt került hatalomra puccsal Maliban, és kiűzte a francia erőket, megtörtént a Wagner-csoport belépése. Tehát Oroszország egy antiimperialista alternatívát kínál Afrikában. A Wagner valószínűleg több mint ötezer katonát állomásoztat Afrikában, míg az Egyesült Államoknak körülbelül hatezer katonája van a térségben. A Wagner jelen van Burkina Fasóban, Csádban, Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban is, megpróbálja visszaszorítani az Európába irányuló olajexportot. Líbiában, Elefántcsontparton, Guineában, Szenegálban, Líbiában, Dél-Szudánban. Célja, hogy létrehozza az afrikai államok szövetségét, amely Guineától Eritreáig terjed, és amelynek Csád lehet a központja.

Az ENSZ becslései szerint Nigerben jelenleg több mint négymillió embernek van szüksége élelmiszerre, gyógyszerekre és egyéb alapvető szükségleti cikkekre. A katonai államcsíny óta az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és az ECOWAS nemzetközi szankciókkal sújtja az országot. Humanitárius válság várható, amely több százezer ember elvándorlásához vezethet, mivel az ország a háború küszöbén áll. A Nyugat-Afrikából Algériába és Líbiába, majd végül Európába tartó, engedély nélkül érkező migránsok elsődleges tranzitországa Niger. Az EU régóta támogatja Nigert az illegális migráció feltartóztatására irányuló erőfeszítésekben, és az együttműködése Nigerrel kétségtelenül meghiúsulna, ha Nigerben háború kezdődne.

Az ECOWAS Afrika számos országában hajtott már végre katonai beavatkozást, így például 1990-ben Libériában, 1997-ben Sierra Leone-ben, 1999-ben Bissau-Guineában, 2003-ban Elefántcsontparton, majd ismét Libériában, 2013-ban Maliban, 2017-ben Guineában. Egy invázió talán megmentené a francia és az amerikai érdekeket, de káoszt teremtene az országban, ami a terrorista csoportoknak, a törzsi haduraknak és a csempészeknek kedvezne. Francia beavatkozás talán az amerikaiakkal együtt csak légi úton lehetséges. Egy légi hadjárat esetén vélhetően sor kerülne az első éles összecsapásra a NATO-csapatok és a Wagner-csoport között. Ez a forgatókönyv ugyanaz lenne, mint ami Ukrajnában történik, csak a szabályok megfordításával: ebben az esetben a NATO a megszállók érdekeinek képviseletében lépne fel.

A szerzők a Századvég vezető kutatói

Borítókép: Niger fővárosában, Niamey-ben a puccsistákat támogatók a francia légibázis előtt azért tüntetnek, hogy a francia katonák távozzanak Nigerből (Fotó: AFP)