Zichy a lángész piktor
A kép nemzetközi kiállítása óriási visszhangot váltott ki, a közvélemény éppen ebben látta a mű pusztító mivoltát. Így Zichy Mihály, engedve a társadalmi és a kritikai nyomásnak, végül a háttérbe, ahol talán feloszlani látszik a puskaporos csatatér horizontja, halványan felfestette Jézus Krisztus alakját. Azt üzenvén, hogy ő mindig ott volt és ott lesz a megtévedt emberiség mellett, hogy segítséget nyújtson a megtévedteknek.
Jó tudni, hogy az értelmetlen pusztítás, véráldozat a legreménytelenebb pillanatában is lehetséges a béke, ha vannak, akik ezt komolyan gondolják.
A vérvörös égbolt felhőin gomolygó démonalakjai elkergethetők. Az ember képes felülemelkedni a bajain, de csak akkor, ha a bűnöket maga mögött hagyja, és ha képes a megbocsájtásra. Zichy Mihály kavargó, zseniálisan összetett kompozíciójú képén sem érdekel senkit, hogy ki adta ki a parancsot a támadásra, hogy ki emelt elsőnek kezet a jövő ártatlan lelkeire: mindenkit csak az érdekel, hogy mikor lesz már vége ennek a borzalomnak, ennek az esztelen hadakozásnak, amely semmire sem vezet. Csak felperzselt földet hagy maga után, üszkösen izzó romokat és a sárban fetrengő testi-lelki sebesülteket, akik egyszer majd megpróbálják újjáépíteni mindazt, ami az övék volt, de elherdálták örökségüket, mert engedtek a háború, a romlás géniuszának csábításának.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!