idezojelek

A magyar festő, aki megjósolta a jövőt

Ez a kulturális jeles nap lehetőséget biztosít arra, hogy elővegyünk egy-egy régi alkotást és korunkban újraértelmezzük üzenetét. Zichy Mihály festménye, A rombolás géniuszának diadala közel százötven éve tartja fogva nézőit.

Tóth Gábor avatarja
Tóth Gábor
Cikk kép: undefined
Fotó: Wikimedia

Zichy Mihály a magyarországi romantikus festészet megkerülhetetlen alakja. A rombolás géniuszának diadala (1878) című képe alighanem egybesűrít mindent a világ rosszabbik feléből és előrevetíti a véráztatta XX. századot. Mi, magyarok különösen mélyen élhetjük meg a kép misztikus üzenetét. Zichy allegorikus alakok sorával tart (görbe)tükröt elénk, a mai XXI. századi ember elé is. 

Zichy Mihály
Zichy Mihály képmása 1881-ből (Fotó: Wikipédia)

 

Könnyű belátni, A romlás géniuszának diadala ma is éppúgy aktuális, ahogy Madách Imre Tragédiája. Benne van minden olyan egyetemes érték, amelynek megtagadása minden korban a totális anarchiához és pusztuláshoz vezet. Szívszorító ellentétek, amelyeket a tagadás szelleme hívott életre. Amely a békénél többre tartja a pusztítást. 

Elbizakodott vezetők, talpnyaló-sokaság és a pénzszerető kalmárok hada, akik a totális világégés felé lökik az egész emberiséget.

Mindezt a víziót Zichy Mihály a páratlan őszinteséggel és a naturalizmussal vitte a vászonra.

Festményén az egyik legfőbb egyetemes érték, a béke, és annak feladása látható. Pribékek serege, zsoldosbandérium korcsai tapossák sárba az évszázadok vetését. Élőkön és holtakon egyaránt átgázolnak csak azért, hogy öljenek, hogy pár méternyi földet maguknak tudhassanak. A csataterek árkaiba roskadt anyák és gyermekek sírásával nem törődik senki. A beígért aranytallér csörgése minden más hangot elnyom. Az állandó ágyúszótól nem hallatszik egy anya utolsó kiáltása: 

Elég volt! Mentsétek az életeket, az új, és romlatlan életeket.

A világ közönyösen fordít hátat ezen halálraítélt utolsó kívánságának. A képen látható férfialak – akitől egyedül várni lehetne még valami normalitást – viszont nem veszi át a haldokló anyától gyermekét, nem ragad kardot, hogy elűzze a rontást, hanem csak zavarodottan próbálja homokba dugni a fejét éppen akkor, amikor a tettek ideje lenne. 

Saját démonjaival küzd, és ez a bénultság az életébe kerül.

A festmény nem csak monumentális méretei miatt drámai, hanem azért is, mert minden részlete feszültségek és a feloldhatatlan konfliktusok tömegét zúdítja a nézőre. Kisded csecsemők felé zuhanó kard, elsülő pisztolycső, a kiizzadt mellkasba hatoló hideg acélpengék lassú gyötrelmei teszik feledhetetlenné Zichy Mihály alkotását. A festőzseni olyan művet alkotott, amelyet a világ minden pontján értenek. Ez a kép a reménytelenség megtestesítője. 

Komor hangulatvilágát erősíti az a félreérthetetlen üzenet: a csatatér szélén emberi koponyákból rakott csonthalmokon trónol a basáskodó pápa, aki még az utolsó időkben is rendelkezik gumigerincű hízelgőkkel.

Mindez azt mutatja, hogy a hit és annak földi helytartója nemcsak részese, hanem okozója és irányítója az emberek és népek nyomorának. Félreérhetetlen egyházkritika ez a XIX. századból.

Zichy Mihály
Zichy Mihály: A romlás géniuszának diadala /  A démon fegyverei  című festménye (1878) (Forrás: Wikimedia)

 

Zichy a lángész piktor
 

A kép nemzetközi kiállítása óriási visszhangot váltott ki, a közvélemény éppen ebben látta a mű pusztító mivoltát. Így Zichy Mihály, engedve a társadalmi és a kritikai nyomásnak, végül a háttérbe, ahol talán feloszlani látszik a puskaporos csatatér horizontja, halványan felfestette Jézus Krisztus alakját. Azt üzenvén, hogy ő mindig ott volt és ott lesz a megtévedt emberiség mellett, hogy segítséget nyújtson a megtévedteknek.

Jó tudni, hogy az értelmetlen pusztítás, véráldozat a legreménytelenebb pillanatában is lehetséges a béke, ha vannak, akik ezt komolyan gondolják. 

A vérvörös égbolt felhőin gomolygó démonalakjai elkergethetők. Az ember képes felülemelkedni a bajain, de csak akkor, ha a bűnöket maga mögött hagyja, és ha képes a megbocsájtásra. Zichy Mihály kavargó, zseniálisan összetett kompozíciójú képén sem érdekel senkit, hogy ki adta ki a parancsot a támadásra, hogy ki emelt elsőnek kezet a jövő ártatlan lelkeire: mindenkit csak az érdekel, hogy mikor lesz már vége ennek a borzalomnak, ennek az esztelen hadakozásnak, amely semmire sem vezet. Csak felperzselt földet hagy maga után, üszkösen izzó romokat és a sárban fetrengő testi-lelki sebesülteket, akik egyszer majd megpróbálják újjáépíteni mindazt, ami az övék volt, de elherdálták örökségüket, mert engedtek a háború, a romlás géniuszának csábításának.

Borítókép: Zichy Mihály: A romlás géniuszának diadala / A démon fegyverei (Forrás: Wikipedia / Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Zarándokok szabadsága

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Tőkés László ismét célkeresztben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.