A fegyvereket és a dollármilliárdokat követelő ukrán elnökből azóta a nyugati demokrácia legfőbb védelmezője lett. Két éve úgy rohangászik Nyugaton, mint pók a falon, s mit tesz isten, szinte mindent megkap, ami a háború folytatásához kell.
Izrael esete más. A Hamász váratlan terrortámadására válaszcsapásokkal válaszolt, illetve készül a terrorszervezettel szembeni végső leszámolásra. Benjamin Netanjahu kormányfő nem futkos ide-oda támogatásért, mert országa egymaga szeretné megvívni a harcot. Amerika repülőgép-anyahajói, tengerészgyalogosai és kommandósai ennek ellenére megjelentek Izrael közelében, hogy ott is megvédjék a demokráciát.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter januárban Jeruzsálemben járt, ahol tárgyalt Netanjahuval. Akkor többek között így nyilatkozott: „Az országaink közötti kapcsolatok a közös érdekeken és értékeken alapulnak. Ebbe beletartozik a demokratikus elvek és intézmények támogatása, az emberi jogok érvényesítése, a mindenki számára egyenlő jogrendszer, a kisebbségek jogai, a jogállamiság, a szabad média és az erős civil társadalom fenntartása Izraelben.”
Ezek olyan szép gondolatok, hogy Ukrajnában is elhangozhatnának. Ám hogy ne legyen hiányérzetünk, Joe Biden elnök a napokban a szép emlékű ovális irodából üzente az amerikaiaknak és a világnak, hogy az ukrajnai és az izraeli háború között kapcsolat van. Ezután kitért arra, hogy a Hamász és Putyin orosz elnök egyaránt fenyegetést jelent, mert mindkettő egy „szomszédos demokráciát akar eltörölni”.
Az egyik demokrácia velünk is szomszédos, és szívesen felvilágosítanánk Biden urat annak természetéről.
Elmondanánk – hátha titkolják előle −, hogy Ukrajnában be vannak tiltva az ellenzéki pártok, be van tiltva az orosz kultúra, a kisebbségek nyelvhasználatát, anyanyelvi oktatását törvényi eszközökkel korlátozzák, az egyenirányított sajtó pedig nem bírálhatja a Zelenszkij-rezsimet. Mindezek betetőzéseként az ukrán hatóságok a szabad vallásgyakorlással szemben is durva, erőszakos módon léptek fel. A kijevi barlangkolostorból és a hozzá tartozó intézményekből kilakoltatták az ukrán ortodox egyház szerzeteseit és papjait, hogy helyüket átadhassák a moszkvai pátriárkától független, mesterségesen létrehozott szakadár egyháznak. Zelenszkij és rendszere e téren is megteremtette a félelem légkörét, amely a leghírhedtebb diktatúrák gyakorlatára emlékeztet.
Biden elnököt mindez nem érdekli. Szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy a terroristáknak és a diktátoroknak meg kell fizetniük a tetteikért. Tudjuk, a nyugati balliberális terminológia szerint Volodimir Zelenszkij a demokrácia bajnoka, Vlagyimir Putyin pedig diktátor. Ukrajna történelmi földje ezer szállal kötődik Oroszországhoz, ezért minden józan megfigyelőben joggal vetődik fel a kérdés: mi az ördögöt keres az Egyesült Államok ebben az országban? Miért birtokolja Ukrajna termőföldjeinek jelentős részét azóta, hogy a szolgálatkész Zelenszkij feloldotta a földvásárlási moratóriumot? És miért kellene az oroszoknak eltűrni, hogy a határaik közelében amerikai rakéták jelentsenek rá nézve fenyegetést?
Ezek a kérdések nem érdeklik az amerikai elnököt, ő csak a demokrácia védelmének elcsépelt hazugságát hangoztatja, és közben budapesti nagykövetén keresztül a magyar kormánynak is üzen. Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin legutóbbi találkozója szemmel láthatóan felbosszantotta az Egyesült Államok jelenlegi vezetőit, amiből jól lemérhető, miként viszonyulnak egy szabad ország önállóságához és függetlenségéhez.
David Pressman nagykövet Svédország és a NATO-tagországok budapesti nagykövetei előtt fejezte ki aggodalmát az Orbán–Putyin-találkozó miatt. Pressman úr szerint Magyarország a NATO szövetségese, ezért háborús konfliktusok idején nem szabadna tárgyalnia az oroszokkal, mert az biztonsági aggályokat vet fel. Szerintünk viszont az vet fel Magyarországra nézve biztonsági aggályokat, hogy nyugati „barátaink” elvágnák az előnyös keleti gazdasági kapcsolatainkat, s helyettük a sokkal előnytelenebb nyugatiakat kényszerítenék ránk. Továbbá Pressman úr nem szólt nekünk, hogy a NATO háborúban áll Oroszországgal, vagyis már kitört a harmadik világháború. Így aztán a Pressman-féle biztonsági aggályokat sem értjük.
A szerző író, újságíró
