Összeköt minket Isten, hazáink és családjainknak a szeretete. Azok a dolgok, amelyeket egy másik terroristacsoport, a woke terroristák vettek most össztűz alá, akik a történelmi tudat és emlékezet eltörlését zászlajára tűző cancel culture fegyverével a kezükben állnak a harcmezőn. Ezzel szoros összefüggésben fontos leszögezni – miként Izrael budapesti nagykövete, Jákov Hadasz-Handelszman is megtette –, hogy Magyarország ma a legbiztonságosabb hely a zsidók számára. Európában nagyon sokat beszélnek manapság a liberális progresszív oldalon a safe space-ekről, a biztonságos terekről. Lassan azoknak a rózsaszín elefántoknak is lesz már valóságtól elsáncolt helysége a kontinensünkön, amelyek azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, miközben zsidó barátainknak hetvennyolc év elteltével ismét félniük kell, ha kiteszik a lábukat az utcára. De nem Magyarországon! Ez nem az a hely. 

 Vessünk csak egy pillantást Nyugat-Európa szebb napokat látott városaira, Berlinre, Bécsre, Londonra, illetve olyan tengerentúli metropoliszokra, mint Toronto vagy Los Angeles, ahol szó szerint tömegek ünneplik a Hamász Izrael ellen elkövetett gyalázatos terrorakcióját! Teljesen világos, hogy Magyarországon, Budapesten ehhez hasonlóra nem kerülhet sor. 

 Jól értsük meg: ugyanazok ítélik el nap mint nap Izraelt, minden létező nemzetközi fórumon az emberi jogi blablára hivatkozva, akik ezzel egyidejűleg a nyílt határok politikáját hirdetik, és szívélyesen meghívják a migránsokat Európába. Ezzel egyben elképesztő politikai szűklátókörűségről és rövidlátásról tesznek tanúbizonyságot, mert azt gondolják, hogy az országaikba betóduló, idegen kultúrából érkező tömegektől majd szavazatok millióit remélhetik. Ez a kicsinyes szempont elég nekik arra, hogy szemet hunyjanak a zsidóellenesség felett.

Ezt követően csodálkoznak, hogy az általuk kialakított helyzetben és közhangulatban a terroristák felbátorítva érzik magukat, hiszen a szélsőséges csoportok az első perctől pontosan tudják, hogy megkapták a lehetőséget. A következmények pedig nem várattak magukra sokáig. Ennek az iszonyatos és brutális jelei az Izrael felé indított rakéták, az, hogy a magyar rendőrökre az ország déli határánál sorozatlövő fegyverekkel támadnak az illegális bevándorlók, és az is, hogy Európa ismét a terroristák által keltett rettegésben éli mindennapjait. Egészen egyértelmű, hogy közös érdekünk, hogy gátat szabjunk a jogszabályainkra fittyet hányó migránsok áradatának. Mind jól emlékszünk arra, hogy 2015-ben a párizsi Bataclan klubban gyilkoltak a terroristák, társaik pedig otthon, a Közel-Keleten ünnepelték őket. Másfél héttel ezelőtt egy izraeli fesztiválon végeztek barbár mészárlást, majd Európa fővárosaiban ujjongtak. Az pedig csak idő kérdése volt, hogy a felbujtottak egyike ismét akcióba lépjen. Mi kell még ahhoz, hogy Brüsszelben is kinyíljanak a szemek, a bürokraták visszanyerjék hallásukat?

Abraham Isaac Kook, az egykori brit palesztin mandátumterület első askenázi főrabbija sok-sok évvel ezelőtt fogalmazott úgy, hogy nem azért beszélünk, mert megtehetjük, hanem azért, mert nem tehetjük meg, hogy csendben maradjunk. Mi sem maradunk csendben. Mi, magyarok kiállunk Izrael mellett, ott vagyunk az áldozatok és családjaik mellett azért, mert hisszük és nem feledjük az Úr ígéretét Ézsaiás könyvéből: 

Hajrá, Izrael, hajrá, Magyarország!

A cikk Szánthó Miklósnak, az Alapjogokért Központ főigazgatója beszédének – amely 2023. október 9-én Budapesten, az Alapjogokért Központ által szervezett első International Pro-Israel Summiton hangzott el – a szerkesztett változata

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója (Fotó: Emil Chalhoub)