A szlovákiai választások előtt az egyik liberális lap megjelentetett egy interjút az ottani helytartóval. Ebben Gautam A. Rana amerikai nagykövet olyan felhőtlen könnyedséggel közölte, hogy több millió dollárral kente meg az Amerika-barát politikusokat, valamint tiltatta le a neki nem tetszők közösségi oldalait, mintha szakácskönyvből olvasott volna fel.
A nagykövet úr bevezetőként leszögezte, hogy ő hisz a dialógusban, mert szerinte nyíltan kell fogadni azokat, akiknek más a véleményük, meg kell érteni, hogy miért vannak azon a véleményen, amin vannak, nem pedig leírni őket, mint valami dezinformáció áldozatait. E nemes gondolatok után az amerikai diplomata azonnal szemléltette is, hogy a gyakorlatban hogyan is kezeli a más véleményt vallókkal való „dialógust”.
A nagykövet elégedetten elárulta, hogy ötmillió dollárt adott a szlovák hadügyminisztériumnak az orosz befolyás elleni küzdelemre. Meglepő, hogy a szlovák hadügyminisztériumnak van orosz befolyás elleni részlege, ebben akkor nagyon az élen járnak itt, a térségben. Azt is nehéz elképzelni, hogy az átlag hadügyminisztériumi köztisztviselő hogyan húzza meg a határt az „orosz befolyás” és egyes emberek szabad lelkiismeretéből fakadó véleménye között. De az amerikaiak majd nyilván ezt is megmondják nekik.
Lényeg, hogy az ötmillió zöldhasú Jaroslav Nad hadügyminiszter reszortjához került, aki arról volt ismeretes, hogy amerikai parancsra olyan meggyőződéssel ürítette ki a szlovák fegyverraktárakat és küldte el az ország minden valamit is érő védelmi eszközét Ukrajnának, hogy most rockkoncerteket lehetne adni az üres hangárokban. Érdekes, hogy pont ugyanaz a garnitúra, amelyik hónapokkal korábban még azzal ijesztgette a szlovák jónépet, hogy magyar invázió készül a Felvidék ellen, szépen szétosztogatta az ország összes fegyverét, amikor a véreskezű hun épp a haza bástyáinak ostromára készül.
