Megdöbbenve olvastam, hogy a Portfólió.hu múlt heti energetikai konferenciáján az egyik előadó arról beszélt, hogy Ukrajna „a nukleáris energia területén is sikerrel vált le az orosz forrásokról, miután a Westinghouse cég szeptemberben töltötte be az első fűtőelemeket a Roszatom által gyártott VVER–440-es reaktorokba, miután korábban már ezt megtette a VVER–1000-es berendezések esetében”. Az előadó hozzátette azt is, hogy szerinte ez magyar szempontból is nagyon fontos, mert a paksi atomerőmű egyes blokkjai is ilyen típusúak. Nem tudni, hogy az előadó szándékosan vagy a szakmai információk hiánya miatt állított-e valótlanságot. Nagyon úgy tűnik, hogy szeptemberben az amerikai nukleáris üzemanyag ukrajnai alkalmazását (vagy „próbaüzemét”) nem verték nagydobra, hiszen erről csak néhány külföldi hír jelent meg… Talán nem bíztak a biztonságos üzemeltetésben? Vegyük sorra a tényeket!
A hivatkozott konferencia előtti napok hírei arról szóltak, hogy
Ukrajnában a rivnei atomerőműben az orosz VVER–440 típusú reaktorokba szeptemberben berakott „amerikai” üzemanyaggal máris súlyos problémák adódtak és vészhelyzet alakult ki. A pánik akkora volt, hogy más atomerőművekből és Svédországból is hívtak szakembereket a helyzet megoldása érdekében.
Ami tetézi a bajt, hogy Ukrajna erről a súlyos incidensről a hírek szerint nem értesítette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, és az orosz fél mint gyártó segítségét sem kérte. Ez lenne az előadó által hangoztatott siker? Aligha. Ráadásul a helyzet ennél súlyosabb.
A történet azért igazán megdöbbentő, mert a nukleáris biztonság olyan evidencia az atomenergetikában, amely kötelezően felülír minden más szempontot, köztük a politikai és gazdasági megfontolásokat. Mi történt ezzel szemben a rivnei atomerőmű esetében? A csak nevében „amerikai” Westinghouse (a cég jelenleg kanadai cégek tulajdonában van) korábban többször is próbálkozott már az orosz gyártmányú üzemanyagot saját gyártmányúval helyettesíteni. A paksi atomerőmű blokkjainál kétszer nagyobb egységteljesítményű VVER–1000 típusú reaktorokhoz fejlesztett saját üzemanyagot. Az üzemeltetők korábban Csehországban, illetve Ukrajnában kipróbálták, de köszönték, nem kértek az amerikai üzemanyagból, mert súlyos, a biztonságot veszélyeztető műszaki problémák léptek fel a használatuk során. A Westinghouse kazettái deformálódtak. Állítólag azóta kiküszöbölték a problémát és Ukrajna amerikai üzemanyagra áll át, de megbízható információ nincs az ottani üzemeltetési tapasztalatokról.
Most viszont van. A Westinghouse szakembereinek újra vissza kell ülniük a tervasztalhoz, hiszen a szeptemberben berakott amerikai üzemanyaggal – amelyet végül Spanyolország helyett Svédországban gyártottak – már most súlyos problémák merültek fel, ami az üzemanyag ukrajnai engedélyeztetésével kapcsolatos kérdést is felvet.
Láthatóan Ukrajna és a Westinghouse cég úgy döntött az amerikai üzemanyag használatáról, hogy korábban nem győződött meg annak biztonságos üzemeltethetőségéről. Nem is tehették, hiszen orosz reaktorokról van szó, az orosz gyártó nélkül nem lehet igazolni, hogy az üzemanyag biztonságos.
Ugyanakkor a hírek nem szólnak arról, hogy ebből a célból bármilyen megkeresés érkezett volna a Roszatomhoz. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hivatalos oldalán sem találhatók olyan információk, amelyek az amerikai üzemanyag megbízhatóságáról vagy engedélyezéséről szólnának.
Láthatóan az engedélyeztetéssel és a gyártással is kapkodtak. Ezt támasztja alá Svédország ukrajnai nagykövetének beszéde is, amit az amerikai üzemanyag berakása alkalmából tartott. Íme:
„Amikor megkezdődött az ukrán–orosz konfliktus, partnereinkhez fordultunk a Westinghouse cégnél azzal a javaslattal, hogy gyorsítsuk fel a VVER–440 típusú reaktorokhoz szükséges üzemanyaggyártást. Mérnöki támogatással másfél év alatt legyártották…”
Nos, a szakmai tapasztalatok hiányának és a politikai alapú sürgetésnek meglett az eredménye.
Ez intő jel lehet az Európai Uniónak is, hiszen ma ott tartunk, hogy a diverzifikáció szükségességére hivatkozva politikai hátszéllel próbálnák kiszorítani az orosz Roszatom által gyártott megbízható nukleáris üzemanyagot és azt az amerikai Westinghouse által gyártottal helyettesíteni. A Westinghouse a VVER–440 típusú, Pakson is üzemelő blokkokhoz fejleszt üzemanyagot, aminek költségét nyilván az uniós hátszéllel létrejött konzorcium tagjainak, Paksnak és a finn, cseh, illetve szlovák testvérerőműveinek kell majd állniuk. Ráadásul a fejlesztés és az engedélyeztetés hosszú évekbe, akár öt-hét évbe is telhet, és nincs garancia rá, hogy nem úgy végzik az amerikai kazetták, mint a VVER–1000 típusú reaktorok amerikai üzemanyaga. Ukrajnában az első intő jelet már láthatjuk a VVER–440 típusú amerikai üzemanyagokkal kapcsolatban. Mindezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha ellátásbiztonságról beszélünk.
A paksi atomerőmű mindig is elismerően nyilatkozott az orosz üzemanyagról, amelyet biztonságosként, megbízhatóként és gazdaságosként jellemzett.
A Roszatom, az ukrajnai háború első évében, tavaly többször is, a szerződés szerint – előbb légi úton, majd tavaly karácsony előtt Bulgárián és Románián keresztül hajóval, majd vasúton – juttatta el a paksi atomerőmű által megrendelt üzemanyag-szállítmányt. Említést érdemel az is, hogy
a Roszatom nukleáris üzemanyaggyártó vállalata, a TVEL az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlesztette a paksi üzemanyagot, ennek köszönhetően ma a paksi atomerőmű 15 hónapos üzemeltetési ciklussal működik, ami tovább növelte a gazdaságosságot.
A Westinghouse cég nem rendelkezik és nem is rendelkezhet azzal a több évtizedes fejlesztési, gyártási és üzemeltetési tapasztalattal, amellyel az orosz üzemanyag gyártója. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet politikai alapú döntésekkel vagy a nukleáris biztonság elsőrendűségét hátrébb sorolva a tervezési, gyártási, engedélyezési és tesztelési időt lerövidítve pótolni. Mérnökként úgy gondolom, hogy a zavaros háborús helyzetben megengedhetetlen a kísérletezgetés az amerikai üzemanyaggal! A rivnei atomerőmű VVER–440-es reaktorában súlyosan leszerepelt amerikai üzemanyag esete alapjaiban kérdőjelezi meg az ukrajnai engedélyeztetési eljárást, ami felvet egy még súlyosabb kérdést.
Ukrajna a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tagjaként vélhetően a nemzetközi ellenőrzést mellőzve döntött a bizonytalan minőségű és biztonsági kockázatot hordozó amerikai üzemanyag használatáról.
Ezért nagyon fontos, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a többi érintett európai ország, köztük Magyarország és az illetékes Országos Atomenergia-hivatal vasszigorral érvényesítse a nukleáris biztonság mindenekfelettiségét.
A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
Borítókép: A Rivnei Atomerőmű Ukrajnában (Fotó: AFP/Roman Pilipey)
