Átfutom a tavalyi európai sajtóprognózisokat, politikai előrejelzéseket. Ezek szerint az oroszok már egy éve kifogytak a lőszerből, Zelenszkij augusztusban a Krím félszigeten nyaralt, Orbán Viktort elzavarta a transzneműek sorozatos jogtiprásain felháborodott magyar nemzet, és Németországban is sikerült integrálni a migránsokat. Azért hagyjuk meg, hogy a történelem során még senkinek sem sikerült olyan következetesen tévedni, mint a magát folyamatosan győztesnek kikiáltó nyugati baloldalnak. Ez a teljesítményük tényleg figyelemreméltó.
Tegyük le egy pillanatra a Washington Postot, a Politicót vagy a Guardiant, és térjünk vissza a valóságba. Ha valaki netán egy hónapos kihagyás után újra a képernyő elé ülne, és nem hinne a szemének, akkor sajnos meg kell hogy erősítsem:
jelenleg is százezrek menetelnek az európai fővárosokban „Halált a zsidókra!” kiabálva, Dávid-csillagot festenek a zsidók házaira, dzsihádot ordítanak a felheccelt, ellenőrizhetetlen bevándorlótömegek.
Németországban az utóbbi egy évben csak a nemi erőszak, az analfabetizmus és a jobboldali politikusok elleni erőszak számában sikerült rekordokat dönteni.
Minden maradt tehát a régiben. Maradt a már megszokott európai bűntudathullám is, amely igen hamiskásan fel-feltör egy-egy terrortámadás vagy bűncselekmény után. Gyertyagyújtás, „Soha többé!”, „Szolidárisok vagyunk!” stb.
A terrorizmus mellett kiálló demonstrációk után a baloldali politikusok is, akik tegnap még az ellenőrizetlen bevándorlás mellett szavaztak, és jól tudjuk, holnap is így fognak tenni, kitárták lelküket a nép előtt, óvatosan megvallva, hogy valószínűleg valahol, valami hibát biztos elkövettek, amikor milliószámra engedték be a harcedzett fiatal férfiakat a világ azon részeiből, ahol a zsidógyűlölet általános iskolai tananyag.
Ezután következik a már jól ismert hamis problémafelismerési hullám is, főleg közelgő választások előtt, amivel a nemzeti szuverenitás visszaállítását követelő választók előtt meglengetik a politikai reformok vízióját. A valóságban viszont minden marad a régiben. Egy percre sem érdemes elhinni az uniós politikusok lelkiismeret-furdalást színlelő játékát, politikai krokodilkönnyeit a horogkeresztet és Iszlám Állam-jelképeket lengető palesztinbarát tüntetőkön felháborodott nyilatkozatain.
Ezek az emberek képtelenek az önkritikára, az irányváltásra, a valóságban semmit sem képesek vagy hajlandók tenni az Európát ellepő gyűlölethullám ellen. A felszínre került zsidógyűlölet csak a jéghegy csúcsa: ez a csőcselék semmivel sem gyűlöli kevésbé az őshonos keresztény európait, mint a zsidókat, csak az izraeli harcok miatt most épp ez a tematikus.
És önmagunkat tévesztjük meg, ha ezt iszlámnak nevezzük. Nem, ez egy mocsok, amit a muszlim világ is kivetett magából és átdobott a kerítésen a gyenge, balek szomszédhoz.
Ami Európát ellepte a politikai gyávaság miatt, az nem egyszerűen antiszemitizmus.
Az Izrael-ellenes uszítás csak egy kifejeződése annak az általánosabb antihumanizmusnak és halálkultusznak, amelyet a jóléti társadalomban degenerálódott kulturális marxizmus szült.
A bevándorlótömeg csak eszköze ennek a szélsőbaloldali politikának, amely most hamis lelkiismeretfurdalás-színjátékot játszik a kontinensünkön végigsöprő, a fasizmust és a terrorizmust egyaránt éltető gyűlölethullámon. Ha érteni akarják, milyen „európai értékekkel” akarja Brüsszel erőszakkal lecserélni nemzeti kultúránkat, csak nézzenek a Párizsban, Londonban, Berlinben a Hamászt éltető tömegekre! Ez a valóság. Ez van Ursula von der Leyen, Frans Timmermans, Daniel Freund, Cseh Katinka és társaik lelkében. Ez a szenny. Nem csoda, hogy nem bírják elviselni a polgári, keresztény Magyarországot.
Nézzünk csak végig az európai városokból érkező képsorokon! Így néznek ki azon társadalmak, amelyek felkészültek a radikális politikai iszlámnak való tömeges behódolásra. Menetelnek az utcákon az Izraelt és saját országukat gyalázó feliratokkal a fanatikus, agymosott fiatalok, kéz a kézben az európai erkölcsiség és jogrendszer minden elemét elutasító bevándorló hátterű tüntetőkkel. Eközben otthonában lapul a csendes többség, amely még mindig hisz benne, hogy ennek mégiscsak jó vége lesz.
A társadalmi törvényszerűség egyik kegyetlen igazsága az, hogy csak annak az akarata számít, aki kiáll és küzdeni mer érte. A csendes, passzív többség nem számít, legyen akár tízszeres fölényben. Az győz majd, aki kimegy az utcára és nekifeszül.
Aki még mindig pusztán a választói urnában mint csodatevő eszközben reménykedik, az nagyot fog csalódni. Az NGO-k, a nemzetek fölötti szervezetek már rég kiépítettek egy globális paralel hatalmi struktúrát, amely megkerüli az alkotmányos választási rendszert. Ez Brüsszel és az amerikai baloldal összefonódásának a lényege.
Azoknak viszont, akik a személyes veszélyt is vállalva, egyedül vagy kisebbségben, Nyugaton ellenállnak a hömpölygő óriás tömegnek (ilyen emberek is vannak), csak Szolzsenyicin szavaival tudok üzenni: „Ne sírjon, akit megvertek, sírjon az, akit nem vertek meg” (Gulag szigetvilág, III. kötet). Mi, magyarok sem sírunk már.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
Borítókép: Palesztinokat támogató tüntetés Párizsban 2023. november 4-én (Fotó: MTI/EPA/Teresa Suárez)
