Kiröhögik a demokráciát

Nemcsak a törvény, hanem a demokrácia szövedéke is mindig fölfeslik valahol. Mostanában egyre gyakrabban úgy tűnik, mintha több lenne rajta a feslés, mint az anyag. Az ilyet lehet toldozni-foltozni, stoppolgatni, de minek? Inkább új anyag kellene. Tiszta lap.

Nem, természetesen nem a honi demokráciáról beszélek; az köszöni, jól van. Itt vannak szabad választások, ahol a hatalom emberei leválthatók (lásd a sajnálatos 2019-es budapesti helyhatósági választást, ahol egy biciklis manökent városvezérré emelt a nép). Van sokszínű média. Már-már túl sokszínű is. Az interneten éppenséggel szügyig ér a balliberális-woke-szivárványos métely. Nálunk szabad tüntetni. Akire rátör a kergemarhakór, az hetente kordont bonthat a Miniszterelnökségnél, hidakat, egyetemeket foglalhat el. Mégsem verik le érte a veséjét, nem lövik ki a szemét. És errefelé még eljut a nép hangja a hatalomhoz, van visszacsatolás.

Ha az istenadta nép például nem óhajt internetadót, vasárnapi boltzárat vagy választási regisztrációt, akkor figyelembe veszik a véleményét, nem nyomják le erővel a torkán. A legfontosabb kérdésekről – határvédelem, családvédelem, genderstop, nemzeti összetartozás – az elsöprő többség ugyanazt gondolja, mint a kormány. Hogy a külföldről kitartott, drónként reptetett magyarországi ellenzéknek ez nem tetszik, az azért is érdektelen, mert még szavazóik zöme sem óhajt barbár hadakat beereszteni a honba, továbbá nem kívánja óvodás gyermeke fölvilágosítását szakállas nénikre meg cukrosbácsikra bízni. Üvöltözheti kidagadt nyaki ütőerekkel az ellenkezőjét Kabul rózsája, attól még ténykérdés: a magyar demokrácia működik.

Ugyanez – működő demokrácia, azaz népuralom – nem feltétlenül igaz azokra az országokra, ahonnan kígyót-békát kiabálnak ránk. Azokra a „szövetségeseinkre”, akiktől naponta kapjuk az ívet, a sértéseket, képtelen rágalmakat. Náluk tényleg fölfeslik a demokrácia szövedéke. S mi látszik ki alóla? Például Biden amerikai elnök Ukrajnába ejtőernyőztetett fiacskájának pőre hátsó fele, miközben két Burisma-igazgatótanácsi ülés között szívja a csíkokat. Nem Hunter Biden narkózási vagy „udvarlási” szokásai itt az érdekesek, dehogy! Hanem az, ahogyan az amerikai mélyállam iszonyatos gépezete kőkemény cenzúrával elfojtotta a Hunter Biden-hírek terjedését a 2020-as kampányban, s ezzel minden bizonnyal hatalomra segítette az Andropov szovjet pártfőtitkárénál is kínosabb mentális állapotban lévő Biden papát.

Nem én mondom, hanem maga a nagy Mark Zuckerberg Facebook-vezér vallotta be tavaly: az FBI arra szólította föl a kampányban, hogy „az orosz propagandát tekerjék le”. És miután a New York Post leközölte Hunter Biden botrányát, Zuckerbergék – mondván, mindez csak orosz propaganda – engedelmesen korlátozták a hír terjedését. A Twitter pedig teljesen letiltotta azt. Így sokkal kevesebb emberhez jutott el. Pedig az általuk cenzúrázott, álhírnek bélyegzett történet teljes egészében valósnak bizonyult – ismerte be Zuckerberg.

Íme a „szabad”, „demokratikus” világ fészke, ahol az amerikai mélyállamot leleplező híreket úgy radírozzák ki a világhálóról, mint anno Jezsov elvtársat a Sztálin-fotóról. Gombnyomással eltüntetnek bármit és bárkit a színről a gigantikus techcégek. Ma, amikor az emberek az interneten „élik” életüket, ezeknek a kezében összpontosul a legnagyobb hatalom. Ők az elmék urai.

A túltenyésztett nyugati demokráciák szövedékének feslettségéről képet kaphatunk Annalena Baerbock német külügyminisztertől is. „De ha azt ígérem az ukrajnai embereknek, hogy az ő oldalukon állunk, ameddig csak szükségük van ránk, akkor azt teljesíteni akarom. Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.” Ezt és így mondta Baerbock német külügyér tavaly ősszel. Tök mindegy, mit akar a választója, hogy nem erre adott fölhatalmazást – ő, Annalena Baerbock azt tesz, amit akar. Ha olyanja van, a németek összes adóját migránsokra meg ukrán hadfelszerelésre költi. És, amint látjuk, olyanja van.

Persze, enyhítő körülmény, hogy Németország egy megszállt ország, amelynek gázvezetékét – és talán bármi mását is – következmények nélkül fölrobbanthatja a saját szövetségese. Ha hihetünk a világhírű, Pulitzer-díjas újságírónak, Seymour Hershnek, akkor az amerikaiak robbantottak. S ugyan miért ne higgyünk, amikor a megérzésünk is azt súgja, igazat írt? És a körülmények is ezt támasztják alá: nekik volt tudásuk, képességük végrehajtani e terrorakciót, s nekik hozta a legnagyobb hasznot, hiszen megszüntették a konkurenciát, mostantól mesés haszonnal eláraszthatják Németországot a szutykos palagázukkal. Az Északi Áramlat gázvezeték fölrobbantása szintén a nyugati demokráciák állapotmérője. Jelzi: olyan tökéletesen sikerült atomizálni, elhülyíteni, beidomítani a lakosságot, hogy pisszenni sem merészel, bármi történjen. Egy szövetséges terrorakciót követ el ellenem? Na és?

Vagy az amerikai nép szemszögéből: kormányunk terrortámadást szervez egy barátunk ellen, fölrobbantja annak kritikus infrastruktúráját? Kit érdekel? Úgy tűnik, a tömegeket olyan szinten sikerült hipnotizálni, hogy zokszó nélkül eltűrnek bármit. Lám, forradalom nélkül elviselik, hogy a harmadik világ csőcselékét milliószámra behordják a hazájukba. S megetették velük, hogy a bolygó érdekében ne egyenek húst, ne szaporodjanak. S ők engedelmesen elkezdtek füvet legelni meg kihalni.

A választópolgárok megalázása, semmibevétele napi rutin a nyugati demokráciákban. Kaja Kallas észt miniszterelnök a minap közölte, Észtországnak vállalnia kell az áldozatot, hogy Ukrajna csatlakozása érdekében az unió nettó befizetőjévé váljon. „Észtországot” mondott, noha előzőleg nem kérte ki az észtek véleményét, támogatását ahhoz, hogy egy idegen állam kedvéért megkárosítsa a sajátját. Ahogyan Annalena Baerbockot, úgy Kaja Kallast sem érdekli, mit akarnak a választói. Tojik a fejükre.

A választást talán még megtartják, ám a demokrácia – népuralom – díszletei már zavaróak, útban vannak. Aki eltér a fősodortól, keresztezi az amerikai mélyállam terveit, azt el kell takarítani az útból. Lám, Donald Trump ellen bohózatba illő büntetőeljárásokat indítottak. S két vezető demokrata politikus, Adam Schiff és Tim Kaine szeptemberben fölvetette: a 14. alkotmánymódosítás „lázadási záradéka” alapján törölni kellene Trump nevét a 2024-es elnökválasztás szavazólapjáról, mert 2020-ban úgymond lázadást szított. Most ezt még csak pedzegetik, de biztosra veszem: ha forró lesz a lábuk alatt a talaj, meglépik. A mocsár a formális hatalmat sem óhajtja többé kiengedni a kezéből.

S ugyanez pepitában az amerikai gyarmaton, Németországban. A Der Spiegel augusztusban az AfD betiltását követelte, mondván, ők az alkotmány ellenségei, veszélyesek. Aztán a német szövetségi kormány antiszemitizmus-ügyi biztosa, Felix Klein közölte: előzetes vizsgálathoz kellene kötni a pártok választási indulását, és amelyek nem támogatják lelkesen a jelenlegi „szabadelvű-demokratikus” államrendet, azokat ki kell zárni. S hogy ki nem elég lelkes, azt nyilván majd Kleinék döntik el.

Hasonló szellemiségben nyilatkozott idehaza Gyurcsány Ferenc, amikor – hatalomra vergődése esetére – a fideszesek elhurcolását ígérte. Vagy amikor Gyurcsány házi „jogszociológusa”, Fleck Zoltán kijelentette: az ellenzék ’22-es győzelme után felfüggesztik a jogállamot, és kétharmados többség nélkül alkotmányoznak.

Látni való: a nyugati világ balliberált urai annyira nyeregben érzik magukat, annyira elszabadultak, hogy már leplezni sem nagyon igyekeznek a törvények, a jogállam lábbal tiprását. (S közben ők vádolják Magyarországot azzal, amit ők maguk elkövetnek.) Túl sok helyen fölfeslett a demokrácia szövedéke, túlságosan kilátszik alóla a pőre király. Ám ne aggódjunk! Ha a nép netán itt-ott föleszmélne, s próbálná elkergetni a fősodor kiválasztottjait, akkor majd a népet is leváltják. Ha másképp nem megy, akkor világháborúval.

Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnök (Fotó: Brendan McDermid)