Érdemes ilyenkor persze elolvasni a kommenteket az ilyen Hojsíkokat elemző szlovák cikkek alatt. Sajnos a nagy többségből itt nem lenne illendő idézni, de volt ott egy viszonylag szalonképesen fogalmazó olvasó is, aki azt ajánlotta a Progresszív Szlovákia EP-képviselőjének, hogy a politika helyett térjen vissza inkább a régi diáktiltakozásokhoz, ragassza magát fákhoz vagy az autópályák aszfaltjához, mert a hazaárulás ma viszonylag népszerűtlen politikai stratégia Szlovákiában, még amerikai pénzekkel megtömve sem elég a kormányalapításhoz.
És mindebből mi a tanulság? Alapszinten az, hogy akarva-akaratlanul, de úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti magyar politika példaértékű lett itt Európában, másolja ezt a legaljasabb söpredéktől a legkomolyabb politikusig mindenki. De egy dologban talán kicsit jobban érezhetjük magunkat: könnyíthetünk a nemzeti lelkiismeretünkön. Ugye önök is sokszor hallják azt a vádat, hogy nincs még egy olyan nép, mint a magyar, amelynek egyes politikusai ilyen hévvel mocskolják saját országukat és polgáraikat a külföld előtt, ilyen lelkesedéssel szövetkeznek bárkivel a világban, aki a kárunkat akarja. De lám, a szlovákok is megtalálták a saját kis Donáthjaikat, Ujhelyijeiket vagy Niedermüllerjeiket. És ha már menő a magyar példa, akkor kívánunk északi szomszédaink globalistáinak is a mieinkhez hasonlóan négy „sikeres” választási ciklust ellenzékben!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!