Bár végtelenül szomorú, szinte fizikai fájdalmat okozó nap nap után efféle híreket olvasni, nem tehetünk mást. Nem unhatjuk meg, nem törődhetünk bele. Amint vállrándítással elintézzük – kinyitjuk a várkapukat. El kell raktároznunk elménkbe e hírek bestialitását, megacélozni magunkat a következő évek harcaihoz, hogy mi ne jussunk mások sorsára.
Íme, a tizenkettő egy tucat hír pár nappal ezelőttről: a stockholmi ügyészség vádat emelt két iraki férfi ellen, mert szeptemberben megerőszakoltak egy fiatal nőt egy komp kajütjében. A vád szerint a két iraki berántott egy arra járó nőt a fülkébe, majd különös kegyetlenséggel megerőszakolták. Az ügyész az egyik iraki kiutasítását kérte halmazati büntetésként; bűntársáét azért nem, mert ő 2018-ban érkezett, és immár – láthatóan beilleszkedett – svéd állampolgár, így a hatályos törvények szerint nem lehet kiutasítani, se visszavonni az állampolgárságát. Tehát nem lehet csinálni semmit. Így „működik” (azaz nem működik) egy liberális demokrácia. Kapnak majd pár hónap, legfeljebb pár év elzárást egy wellnessbörtönben, aztán legalább az egyiket újra rászabadítják a svéd nőkre.
Két iraki „menekült”, mi? Néhány éve még vastapsolt a Nyugat, hogy Irakot visszabombázták a középkorba, most meg tízezrével eresztik magukra a lebombázottakat. Ugyanígy az afgánokat, szíreket, líbiaiakat. Az ellenséggé tett, kifosztott, bosszúra éhes barbárokat rászabadítják a dőzsöléstől elhülyült, töttyedt agyú európaiakra. Őrület? Az.
