Lehet persze, hogy épp ebben az igazságtalanságban reménykedik Biden, aki eddigi elnöksége alatt alig tud eredményeket felmutatni, Bushéhoz foghatót pedig végképp nem. Azt gondolhatja, ennyi is elég lehet majd Trump ellen. 

Azért kell hangsúlyozni a hivatalos eredményt, mert a republikánus szimpatizánsok jelentős része ma sem fogadja el Biden győzelmének jogosságát.

Jelen állás szerint Biden és Trump összecsapására számíthatunk 2024. november 5-én. De az összes pénzünket azért ne tegyük fel erre az eshetőségre. Nem feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni, arra, hogy Kennedy elnök is másképp tervezte a dallasi útját. Trump 77 éves, Biden nemrég ünnepelte a 81. születésnapját. Tizenegy hónap van hátra a választásig, és aki vett már részt ilyenben, az megmondhatója, hogy harmincháromnak fogják érezni. Sok minden történhet még. Januárban megkezdődnek az előválasztások. Biden megerősítette, hogy a posztot jelenleg is betöltő Kamala Harris lesz ismét az alelnökjelöltje. (Bár enyhén szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igyekeznek is eldugni szem elől.) Trump volt alelnökére, Mike Pence-re nem számíthat újból. Új – ahogy az amerikai mondja – „futótárs” után kell néznie. Kevéssé valószínű, hogy DeSantis lenne a kiszemelt. Egyrészt ő is fehér férfi, márpedig a XXI. századi Amerika szempontrendszerében kell gondolkodnunk. A politológiai közhely szerint a választást középen kell megnyerni, így ­például Tim Scott fekete bőrű, vallásos és népszerű szenátor, vagy indiai származású nőként Nikki Haley egykori ENSZ-nagykövet és kormányzó segítségére lehet Trumpnak választói bázisa szélesítésében. 

Az amerikai alelnökökről egyébként ­sokáig azt tartották, abból áll a munkájuk, hogy várják, amíg lelövik az elnököt – Kennedy a negyedik volt –, hogy a helyére léphessenek. Majd Richard Nixon mellett Gerald Ford a Watergate-botrány nyomán megtanulta, más módja is van az utódlásnak. George W. Bush mellett pedig Dick Cheney igen kritikus időszakban, a szeptember 11-i terrortámadások, majd az afganisztáni és az iraki háború idején valódi karaktert adott az alelnöki szerepnek. (Jobbak voltak az értelmi képességei a főnökéhez képest.) Egyelőre mindenesetre semmi nem utal arra, hogy alelnöktől várhatjuk a Biden és Trump nevével fémjelzett gerontokratikus nemzedék utódlását. Talán a kongresszusból sem. A két legfontosabb szenátor, Charles Schumer és Mitch McConnell 73, illetve 81 évesek, a 83 éves Nancy Pelosit pedig dinamittal sem lehetett volna kirobbantani a házelnöki székből, ha a demokraták nem veszítik el a ­2022-es képviselőházi választást.

Ezek a körülmények adnak jelentőséget ­DeSantis és Newsom másfél órás vitájának, amelyet a Fox News hírcsatorna a konzervatív oldalon népszerű médiasztárja, Sean Hannity vezetett. A szópárbaj alternatív elnökjelölti vitának is felfogható volt, vagy pedig előzetesnek 2028-ra. Mindketten újraválasztott kormányzóként irányítanak az USA négy legfontosabb szövetségi államából egyet-egyet. Vagyis az amerikai felfogás szerint elnöki potenciál­lal rendelkeznek. Noha Európából is figyelemmel kísérjük az efféle vitákat, ne számítsunk arra, hogy külpolitikai kérdésekben ütköznek a vélemények. Olyan, értékkülönségeket tükröző és minket is érintő ügyekben viszont igen, mint az abortusz vagy a törvénytelen bevándorlás. 

Nem véletlen, inkább kortünet, hogy a vitáról készült beszámolójában az NBC News fősodorbeli csatorna felkutatott egy homoszexuális férfit, aki elmondta, hogy Floridából Kaliforniába költözött, mert az olyanoknak, mint ő, ott jobb a környezet. DeSantis viszont a személyeskedésektől nem mentes vitában maga hozta fel, hogy Newsom egyes rokonai átköltöztek Floridába.

A középkorú DeSantis és Newsom egy bő nemzedékkel fiatalabb Trumpnál, illetve Bidennél. De az eddigiek alapján ugyanazt a kultúrharcot folytatják, két különböző Amerikában, hagyományos értékekben, illetve woke- és LMBTQ-szempontokban gondolkodva. Ez a vita szurkolói szinten zajlik a közbeszédben, a kiértékelés is ennek megfelelő. 

 – gúnyolódik a Time hírmagazin publicistája. „Ki nyert? A szabadság – és Florida” – írja tárgyilagosabban a USA Today. Mindez a mi bőrünkre is megy, ezért is kísérjük kiemelt figyelemmel az elnökválasztást. Az amerikai politika és korszellem hozzánk is eljut, most éppen David Pressman nagykövet képében van jelen. Nem mindegy, ki és mikor jön utána.

Borítókép: Donald Trump korábbi amerikai elnök, republikánus elnökjelölt kampánybeszéde Michiganben 2023. szeptember 27-én (Fotó: AFP/Getty Images)