Kiváló hírrel szolgált a Demokratikus Koalíció: lényegében deklarálta, hogy nem kíván az elkövetkező időszakban választást nyerni. Nem csalás, nem ámítás, tényleg ezzel rukkoltak elő, még ha nem is mondta ki ezt szájbarágósan, dobpergés közepette Gyurcsány Ferencné Dobrev Klára örökös árnyék-miniszterelnökük. Hisz miként másként lehetne értelmezni azt, hogy teli tankkal és dobtárral nekimentek az egyházi iskoláknak és magának az egyházi oktatásnak?
Azt rikoltozta a másodállásban európai parlamenti képviselő harcias asszonyka, hogy ők bizony meg fogják szüntetni, el fogják törölni (vö. cancel culture) az egyházi iskolák úgymond kiváltságait. Azt mondta – jobban mondva: harsogta – szuperdemokratikus fenyegetőzések közepette a DK oktatási programját ismertetve haragvó, dúlt tekintettel, hogy mivel szerintük az oktatás állami feladat, ezeket a mihaszna, kártékony egyház uralta intézményeket átadnák az önkormányzatoknak.
Miként következik ebből, hogy nem akarnak választást nyerni Gyurcsányék? Egyszerű, mint a pofon: tudvalévő, hogy Magyarországon a választók nem szeretik a szélsőséges pártokat, így kizárt dolog, hogy az emberek többsége egy ilyen alakulatra szavazzon. Ha tehát a DK szélsőségesen antiklerikális programmal jelentkezik, az nem jelent kevesebbet, mint hogy eleve kilátástalannak tartják, hogy bármilyen országos megméretésen begyűjtsék a szavazatok többségét. Más szóval: nulla százalék esélyt adnak maguknak egy majdani parlamenti többséghez, kormányalakításhoz. Értelemszerűen a jövő júniusi önkormányzati és európai parlamenti választáson sincsenek nagy reményeik, illúzióik tipikusan szélsőbaloldali pártjuk végső sikereit illetően.
Gyurcsányék természetesen tagadnák, hogy lemondtak volna a választási diadalról, ha lehetne tőlük bármit kérdezni olyan embernek, újságírónak, aki nem az ő kutyájuk kölyke, anélkül, hogy tüzet okádnának.
Csak hát legalábbis nálunk még egyetlen olyan párt sem tudott – demokratikus körülmények között – voksolást nyerni, amelyik arra építette stratégiáját, hogy félelemből, a fenyegetőző kampány hatására majd rá fognak szavazni az emberek. A szerethető párt helyett utálható és félhető párt abszurd projektje még sehol sem termett babért senki emberfiának. A jelek szerint Gyurcsányék feltalálták politikatörténeti kuriózumként a fenyegetőző kampányt.
Mindebből kitűnik: még Rákosi Mátyáséknak is több eszük volt náluk, nem árulták el ennyire nyíltan a szándékaikat soha. Utoljára Vlagyimir Iljics Uljanov, alias Lenin nevű atyamesterük volt olyan hülyén közlékeny, hogy a nagy Volga menti éhínség idején a papok, szerzetesek és apácák tömeges likvidálásával elhencegett mint haladó, forradalmi cselekedettel. De még neki is volt annyi sütnivalója, hogy csupán utólag büszkélkedett el a nagy leszámolással. Nem így a Demokratikus Koalíció, amely inkább a Demokratikus Korrupció nevezetet használhatná önmeghatározásként.
A Gyurcsány–Dobrev-tandem, a forradalmi baloldal Bonnie és Clyde-ja már előre, kissé túl korán iszik az elejtett klérus bőrére. Előbb valahogyan kormányra kellene kerülniük, csak utána jöhetne a demokratikus, felvilágosodott Brüsszel-konform autodafé, vérfürdő.
Egyet ne veszítsünk szem elől: ez a kommunista vágykép, az egyházi iskolák elvétele és az önkormányzatoknak átadása csakis úgy mehetne végbe, hogy elvennék tőlük és ismét államosítanák azokat. Nem finomkodnak, mindebből logikusan következik, hogy valójában államosítani akarják, megszüntetnék, eltörölnék újból magát az egyházi tulajdont is. Erre pedig a Rákosi-diktatúra tombolása óta nem volt példa. Ne kerteljünk: még a Kádár-rendszernél is rosszabb lenne a helyzet, hiszen akkor azért lehettek (erősen korlátozott számban) például katolikus egyházi, bencés, ferences és piarista, valamint református és izraelita gimnáziumok.
Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök meg forogna a sírjában, miután ő kötötte meg a vatikáni szerződést, amit elborult agyú, begőzölt utódai kihajítanának a kukába.
Egyáltalán tudják Gyurcsányék, Dobrevék, hogy miről beszélnek, amikor még az egykori, általuk magas polcra tett baloldali kormányfő munkáját, eredményeit is negligálnák? Vagy eleve deklarálják, hogy a boldogtalan emlékű SZDSZ bőrébe akarnak legújabban belebújni, bukott ideológiai szörnyszüleményeiket felkarolandó, hiszen a vatikáni megállapodás elleni demagógia mindig a szélsőliberális kotyvalékpárt mániája volt. Úgy vélték ugyanis, hogy túl széles jogokat biztosít a szerződés az egyháznak.
Ha viszont az egyházaktól elvehetnék a tulajdonukat, akkor nem volna innen megállás: megint nem lenne senki és semmi biztonságban tőlük, a kommunisták bármilyen magántulajdont államosíthatnának, elvehetnének.
Ennyi erővel Dobrevék kampányszövege az is lehetne: „Akarja a rendszervisszaváltást? Szavazzon ránk! Tőlünk megkaphatja!” És hogy lenne-e rá kereslet? Hát nagyjából csupán annyi, amennyi egy szélsőbaloldali, jogállamellenes pártnak Magyarországon tradicionálisan kijár. És ezzel választ kaptunk arra a kérdésre is, miért van nulla százalék esélye annak, hogy a hazai retró rákosista párt, a DK demokratikus körülmények között bármikor is választást nyerjen, vagy kormányra kerüljön.
Borítókép: Dobrev Klára, a DK árnyék-miniszterelnöke és férje, Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke (Fotó: Mirkó István)
