De Séjourné ennél komolyabbakat is mondott Magyarországról.

Később a „jogállamisági problémán” már egyre konkrétabban a „szexuális kisebbségek jogait” lehetett és kellett is érteni Brüsszelben. Ursula von der Leyen a minap ezt első számú szempontként említette, azt magyarázva Strasbourgban, miért is tartják vissza az uniós pénzünket. A kör bezárult.

A „szexuális kisebbségek jogai” feletti őrködést, ami nem más, mint a genderideológia gyakorlatba ültetése, a legfelső szinten felügyelik az erre legmegfelelőbbek. A szexuális kisebbségek helyzete már rég nem olyan, mint az európai romáké vagy a menekülteké (mármint a tényleges menekülteké, nem az annak beállított gazdasági bevándorlóké), akiket mélyről akarnak feljebb emelni. Ma már alig hír a fejlett világban, inkább csak megemlített érdekesség, ha egy-egy államfő (mint például Lettországban), miniszterelnök (mint Írországban) vagy nagykövet (például nálunk az amerikai David Pressman) a szexuális kisebbségekhez sorolja magát.

Az Európai Parlament LMBTQ frakcióközi csoportja (intergroup) 152 szimpatizáns uniós képviselőt sorol fel a tagjaként – köztük Donáth Annát (Momentum) és Rónai Sándort (DK) –, további nyolcan pedig nevük elhallgatása mellett csatlakoztak. Szerepel a listájukon a legélesebben Magyarország-ellenes EP-képviselők közül a francia Gwendoline Delbos-Corfield, aki jelentést is írt rólunk, valamint a közösségi médiában mániákusan posztolgató német Daniel Freund is. Összevethető lista ez azzal a kiszivárgott névjegyzékkel, ami még az előző ciklusban sorolta fel a Soros-intézményhálózatnál megbízható szövetségeseknek tartott uniós képviselőket.

Nemcsak a szexuális kisebbségek válfajai bővülnek, hanem a jogaik is egyre szerteágazóbbak. Egyes országokban azt tervezik, hogy a transzneműek vagy magukat annak érzők szakvélemény nélkül, bemondásra is hivatalos név-, azaz nemváltoztatást igényelhessenek. Ahogyan az a kiskorú is, aki viszi magával a kellően empatikus, „haladó” felfogású szülőjét. Hogy holnap mit követelnek majd, azt talán még maguk sem tudják, de biztosak lehetünk benne, hogy ötletekből nem lesz hiány.

A szexuális másság, amivel kapcsolatban az európai társadalom régebben legfeljebb a művészvilág esetében volt elnéző, mára a legfelső szinten nyert létjogosultságot.

A régi vágású elvtárs szavain – a gendert a Politikai Főiskolán még nem tanították – egyesek felháborodtak, míg mások kuncogtak. Pedig azóta kiderült, hogy valóban kötelező lett; nem maga a homoszexualitás, ám a permanens LMBTQ-forradalomnak nemcsak az eltűrése, de a helyeslése is. Ezért elviselhetetlen az európai fősodor számára a magyar gyermekvédelmi törvény, meg azért is, mert olyan rést üt a nyílt társadalom pajzsán, amelyet másutt tovább tágíthatnak. Emlékezhetünk a több mint húsz évvel ezelőtti páni félelemre, ami Európában az osztrák Jörg Haider felemelkedését kísérte. Ebben sem az unió Mozart-golyó-tartománya vagy annak egy politikusa volt az érdekes, hanem az összeurópai hatás, a példa ragadóssága. Az attól való félelem, hogy nem tudják visszakergetni a szellemet a palackba. Haider pár évvel később meghalt, viszont Európa azóta teli lett Jörg Haiderekkel.

Ralf Schuler német újságíró egy éve interjúban beszélt a Magyar Nemzetnek arról, miért hagyta ott a Bild napilapot és kiadóját, az Axel Springert. 

 – mondta Schuler.

A genderideológia szorosan összefügg a „woke” ideológia más elemeivel. Erre a legújabb hazai példa, hogy Nagy M. Boldizsár, a Meseország mindenkié szivárványos botránykönyv szerkesztője nemrég olyan rágalmazó és szélsőségesen baloldali nézeteknek adott hangot a gázai konfliktusról egyes online lapokban, hogy azok törölni kényszerültek őket.

A mai német borzalomba az alkotók egy perc „boldogságot” is csempésztek. A filmben egy iráni nevű klozet-transzvesztita családapa büszke coming outtal áll toleráns szerettei elé, hogy a továbbiakban feleségének felesége, gyermekeinek pedig második anyja lehessen. A sorozat Natalia Wörner, az egyik legismertebb német színésznő főszereplésével ideális családi programként alighanem ezúttal is hozza majd a szokásos hétmilliós nézettségét. Az agymosásnak nem ma este lesz vége.

Borítókép: Az új lengyel kormány által megszállt közmédia már adagolja a genderpropagandát (Forrás: Képernyőfotó)