Sokszor megkérdezik mostanában tőlem: ha annyira rossz nekünk az Európai Unióban, miért nem lépünk ki. Erre azt szoktam mondani, lépjenek ki azok, akik mindent tönkretesznek, mindent elárulnak abból, ami számunkra fontos, ami miatt annak idején beléptünk, de tudom, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű. Valóban el kell gondolkodnunk arról, meddig tűrjük az unió döntéshozatali rendszerét elfoglaló globalista elitnek, hogy progresszív őrületét rákényszerítse mindenkire, és erőszakkal megváltoztassa életünk meghatározó körülményeit. Ugyanis a kutya nem hatalmazta föl erre őket.
A szervezet működésének alapja, mondhatni a legfontosabb alapértéke a konszenzusos döntéshozatal, vagyis addig nincs döntés, ameddig nincs minden érintett által aláírt egyetértés egy kérdésben. Legalábbis ez volt az alap idáig.
Mára viszont eljutottunk oda, hogy a kilóra megvásárolt, az európai polgárok véleményét és érdekeit semmibe vevő korrupt gazemberek gátlástalanul lépik át ezt és az ehhez hasonló szabályokat, ha ezt kéri tőlük a gazdi, akinek a tenyeréből esznek.
Jellemző példája ennek, amire Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára hívta fel a figyelmet a minap. Miközben egyes európai országokban szilveszterkor erőszak tombolt az utcákon az illegális migráció negatív hatásaként,
Brüsszelben az év utolsó napjaiban áterőltették a migrációs paktumot, ami automatizmussá tenné a kvóta alkalmazását. Több tagállam sem ért ezzel egyet, igaz, csak Magyarország próbálja minden eszközzel meg is akadályozni az őrült terv áterőltetését. Gondoltak hát egy nagyot Európa elárulói, és kikerülve minden írott és íratlan szabályt, szokást, olyan fórumokra bízták a döntést mesterségesen felgyorsított eljárások során, amelyek egyszerű többségi határozattal kimondták, hogy a paktum megköttetett, most pedig azon mesterkednek, hogy jól megbüntethessék azokat, akik esetleg nem hajtják azt végre.
Ez a mentalitás egy kocsmai asztaltársaság esetében is tűrhetetlen lenne. Ha az volt a közmegegyezés, hogy mindenki egy kört fizet, akkor senki nem kényszerítheti a másikat arra, hívja meg a szomszéd asztalnál ülőket is, mert azok, teszem azt, szerencsétlenül néznek ki. Az Európai Unió esetében egyenesen biztonsági kérdés bármit ráerőltetni egy tagállamra, ami nyilvánvalóan sérti az ott élők többségének érdekeit és akaratát.
