Eme sorok írója nem minden hátsó szándék nélkül – persze a pánikot elkerülendő – ébresztőt kíván provokálni. Mert
éppen itt az ideje, hogy befejezzük a sopánkodást, a közönyösségbe hajló, „úgysem tehetünk semmit” szemléletet. Hogy lesz-e háború vagy nem, azt ugyanis nekünk, a társadalmakat alkotó embereknek van jogunk eldönteni az elmúlt századok társadalmi, etikai és filozófiai alapértékei mentén.
Hiszen minden politikai párt és szervezet a „nép nevében” kíván hatalomra jutva dolgozni, érdekeinket védeni – legalábbis ezt mondják. Különben hogyan beszélhetnénk demokratikus társadalmakról? A választások során vagy egy népszavazáson leadott voksaink orientálják és keretek közé szoríthatják a politikusok mozgását, hatáskörét. Dönthetünk arról, hogy milyen legyen egy kormány összetétele, hogyan védhetők a gyerekeink, kikkel kívánunk a külföldről érkezők közül együtt élni.
Viszont, a létezés–nem létezés problematikája mindezt fölülírja. A jelenlegi politikai gyakorlatban zárt ajtók mögött készülnek, vitáznak, döntenek saját utat járó funkcionáriusok. Hogy miről vitáznak? Például arról, hogy magukat a Föld urainak kikiáltott Davos-pártiak érdekei találkoznak-e a nemzetek érdekeivel. A tapasztalatok tükrében elmondhatjuk, hogy tízből tíz esetben köszönő viszonyban sincs egymással a két fél szándéka. Mi, a társadalmak polgárai egy kipróbált, normális világban képzeljük el jelenünket és jövőnk folytatását. Ezzel szemben ellenfeleink képzeletbeli sakktáblán tervezett stratégia mentén megpróbálnak egyértelműen fölénk kerekedni, mert úgy gondolják, náluk a pénz ereje.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!