A XIX. század fordulóján a hazai értelmiség érdeklődése elsőnek a rövid műfajok, a líra felé fordult. A romantika korában a magyarországi költészet valóban szárnyalt. A népiben vélte megtalálni a „nemzeti” témát és értéket, mindazt a tartalmat, amely aztán mozgatórugója lett a realista, konzervatív életeszménynek.
A költészet képes volt apró mustármagként a vágyak belső lényegét megragadni, mindazt, amely végül az 1848–49-es szabadságharchoz is elvezetett.
Az irodalom másik ága, az epika a XIX. század második felében tudott igazán kibontakozni, amikor a hosszabb művek létrehozására, kiadására és eladására társadalmi lehetőség is nyílt.
A magyar próza éppen ezért sohasem csak a magányos íróról szólt, hanem az olvasókról is. Azokról a tömegekről, akik érdeklődnek a betűvetők avatott mesterei iránt.
Azok iránt, akik képesek sorsokat, életeket közérthetően bemutatni. Az alkotók és a közönség együttes játéka tette naggyá a XIX. század végi magyar szépprózát, hiszen az írók ráéreztek azokra a témákra, problémákra, amelyek foglalkoztatták a kor olvasóit. Jókai Mór regényeinek tucatjaiban vall mindazokról a félelmekről, kételyekről, amelyek a XIX. századi magyar ember sajátjai voltak, de mindamellett képes volt reményt is gyújtani a szívekbe. Nemcsak egy üres eszmét és az ahhoz való igazodás jelentőségét mutatta be írásaiban, hanem mindazt, ahogyan képesek azt elérni szereplői. Igaz, főhősei megszenvedtek, a mélybe süllyedtek, hogy aztán több száz oldal reménytelen küzdelem után végül mégis felemelkedjenek és learassák a dicsőséget.
Ma is erre lenne szükség, hogy a hétköznapok nehézsége között mutassák azt az igaz utat, amely a Parnasszus felé vezet.
A mai kor embere gyakorta azonban elfordítja a fejét és megoldások elől, helyette pedig elvágyódna jelenéből. Ki akar szakadni a saját életéből. Avatarok mögé bújik a kibertérben, lájkol és színlel, és a könyvektől is azt várják, hogy ebben a szerepjátékban segítse. Repítse minél messzebbre a hétköznapok bújától. Már nem a közös felemelkedés a cél, hanem az egyéni világokba való elmenekülés. Talán ez a titka, hogy az elmúlt évtizedekben oly sikeresek a fantasy és a sci-fi regények is.
Amelyek olyan világot mutatnak be, amely sosem létezhet.
Holott a szórakoztatás mellett lehet más célja is e alkotásnak, olyan világ bemutatása, amely létrehozható és belakható.
Manapság is rengeteg könyvet vásárolnak az emberek, de azok tartalma, egyént és a közösséget jobbító viszonya számos esetben megkérdőjelezhető.
A magyar szépírók azonban várják az olvasóikat, hogy novelláikat, regényeiket megoszthassák a közönséggel, hogy szebbé és jobbá tehessék világunkat.
A magyar széppróza napja tehát arra is jó lehetőséget biztosít, hogy olyan írókra és alkotásokra is ráirányítsa a figyelmet, amelyek kevésbé köztudottak. Ma is vannak Jókaik, ma is vannak Gárdonyi Gézák, csak észre kell venni őket. Továbbá támogatni kell őket azzal, hogy a könyvesboltok polcain lévő könyvek közül az ő alkotásaikat választjuk.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Freepik.com)
