Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz és a baloldal állítólagos összefogásának ügyeit próbálja kibogozni – mondhatjuk, önkényesen félig-meddig kölcsönvéve Petőfi Sándor sorait A XIX. század költői című verséből. Részint ijesztően zavaros az összkép, részint pedig tele van unalomig ismert, a baloldal által hosszú évek óta agyonkoptatott, fárasztóan sokat emlegetett közhelyekkel a terep.
Gyanús mozzanat mindenesetre, hogy bár úton-útfélen állandóan hangsúlyozzák az úgymond ellenzéki összefogás szükségességét, az utóbbi időben mégis szinte teljes a csönd a témában.
Ha az okokat keressük, nagy valószínűséggel a minden út Gyurcsányhoz vezet posztkommunista mondás igazságára kell ismételten ráébrednünk. A Demokratikus Koalíciónak nevezett szekta ura ugyanis feltételezéseink szerint nem véletlenül hallgat a kérdésről, és ez alapvetőn meghatározza az ellenzéki térfélen zajló folyamatokat.
Ha a DK elnöke akar közös listát, teljes összefogást, akkor lesz, ha viszont nem hajlik erre, akkor nem lesz. Ez ilyen egyszerű. És jelen állás szerint a milliárdos politikus láthatóan nem sieti el a kis pártocskákkal való összekapaszkodást.
De miért is lenne erre akkora szüksége, amikor messze az övé a legtermetesebb párt az ellenzéki halpiacon, ezért megengedheti magának, hogy kivárjon. A többiek, a Momentumtól az MSZP-ig és a Párbeszédig hiába játsszák el fontoskodva, hogy szorgalmazzák az ellenzéki összefogást, ha még erőiket összeadva sem mehetnek semmire a nagy testvér, a DK nélkül, és ezzel a Gyurcsány–Dobrev tandem pontosan tisztában van.
Arra tippelünk, hogy a szélsőbaloldali formáció vezére nem összefogást, pláne nem közös listát akar majd, hanem azt, hogy minden balos morzsalékpárt fogadja el az ő vezető szerepét, és igazodjon minden tekintetben hozzájuk.
Az lehet a koncepció, hogy a DK jelölti listája legyen a nemzettelenítő oldalon a legerősebb az önkormányzati és az európai parlamenti választáson, s ha egy ellenzéki politikus vagy akár párt érvényesülni akar, kéredzkedjen fel erre a névsorra.
S mi történne akkor, ha mondjuk egy majdani helyi képviselő-testületben a DK többségét vagy az ellenzéki oldalon való vezető szerepét egy-két másik baloldali párt által delegált képviselő veszélyeztetné? Ismerjük a megoldást: ilyenkor Gyurcsányék megvásárolják a képviselőket, polgármestereket, amit persze úgy adagolnak be a közvéleménynek, hogy az illetők kérték a felvételüket a Demokratikus Koalícióba vagy annak önkormányzati frakciójába. Hogy a választók ezzel át lesznek verve? Kit érdekel? Ez a módszer nagyszerűen működött már a 2019-es önkormányzati választás után is, többek között ilyen technikával, MSZP-s politikusok átcsábításával, átültetésével sikerült többséget szereznie a Gyurcsány-pártnak a Fővárosi Közgyűlésben is.
Ez azzal a nem elhanyagolható előnnyel is járt, hogy azóta
Karácsony Gergely főpolgármestert marionettfiguraként tudják mozgatni a testületi többség birtokában, amihez a Párbeszéd nevű, csak nevében létező, nullaszázalékos pártimitáció kirakatpolitikusa lelkesen asszisztál.
Mondjon valaki bármilyen érvet arra, hogy a 2006. őszi nemzetverető változtasson ezen a fényesen bevált módszerén. Semmi oka nincs rá.
De akkor miért nem fedi fel már most a kártyáit a kipróbált pártállami csúcskáder? Mert egy bevallottan, deklaráltan pusztán DK-s lista sokkal kevesebb szavazatot hozhat a konyhára, mint ha látszólag sokszínű és többpárti a jelölti névsor. Ugyanígy viszont az sem tűnik túl praktikusnak, hogy egy teljes vagy majdnem teljes liberálbalos pártpalettát átfogó lajstrommal álljanak elő június elejére.
A különböző pártokkal való túl széles közösködés, netán közös lista ugyanis törvényszerűen el is tántorít többeket, hisz nem mindenki szimpatizál esetleg minden abban részt vevő párttal, hiába lebeg az a közös távlati cél a szemük előtt, hogy elkergessék a regnáló jobbközép kabinetet.
Természetesen az iméntiektől függetlenül minden racionálisan gondolkodó ember tudja, hogy az ellenzéknek a júniusi választásokon csak akkor lehet bármi esélye a Fidesz–KDNP ellen, ha közös listán indul, illetve egyesíti erőit. Sőt, ha nem akarják totálisan összezavarni a baloldali hajlandóságú szavazókat, mindkét voksoláson közösen kellene indulniuk.
Csakhogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy Gyurcsány mindenképpen választásokban gondolkodik. Ő továbbra is feltétlenül bízik Washington és Brüsszel kormánybuktató képességében, hisz már hazai ellenzéki vezető szerepét is annak köszönhette, hogy a legszervilisebben, legelkötelezettebben kezdettől fogva ők képviselték a külföldi, amerikai érdekeket.
Az Apró–Dobrev klán helytartója a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok közmondás jegyében inkább akar kakas lenni egy ellenzéki szemétdombon, mint hogy kockáztassa ezt a biztosnak tűnő posztot egy kétes kimenetelű, nagy vereséget is magában hordozó, egy sor piti pártocskával történő összefogósdival.
Lesz majd persze egy közösnek hívott lista, de mindenki tudni fogja, hogy ez valójában Gyurcsány listája lesz, amire nagy kegyesen odaenged néhány neki parírozó törmelékpárti politikust. Még az is lehet, hogy hiába játssza el a nyilvánosságtól rettegő, még a kongresszusát is titkosan tartó, látszatrenitens Momentum a DK-val perlekedő társulatot, ők is helyet kunyerálnak ezen a lajstromon.
Joggal vetődhet fel: mi van Karácsony Gergely visszhangtalan felhívásaival? Hisz
a liliputi párthoz tartozó főpolgármester igyekszik komikus irgum-burgumjaival potens tényező benyomását kelteni úgy, hogy sürgeti az ellenzéki összefogást. A DK maharadzsája nemigen mozgatja a füle botját sem ezekre az ügyetlen kísérletekre,
hisz tisztában van vele, hogy éppen akkora súlya van Karácsonynak, amennyit a közvélemény-kutatások mérlegén nyom a Párbeszéd nevű kiscsoportos foglalkozás. Gyurcsány pontosan tudja és tudatja, hogy nem ő állt be Karácsony mögé, hanem fordítva: Karógeri sorolt be az ő háta mögé, lába mellé. A DK vezére pedig úgy okoskodik: miért kellene neki az alárendeltjének kétségbeesett próbálkozásaihoz asszisztálnia?
Borítókép: Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)
