De ha már korról és elmeállapotról szólunk:
Biden személyes szerencsétlensége, hogy ő, akit már a családtagjai is amerikai elnöknek szemeltek ki, ez csak demensként adatott meg neki a szenátorként, majd Obama hamuszürke alelnökeként ledolgozott évtizedek után. Az amerikaiak 86 százaléka szerint „túl öreg” már ahhoz, hogy újabb ciklusra vállalkozzon. Ez szépelgő eufemizmus. Biden 81 évesen nem öreg, hanem demens. Külön pechje, hogy a közösségi média kíméletlen korában még generációk fogják röhögve visszanézni az elszólásait, bakijait, a Stan és Pan-sorozat helyzetkomikumába illő elhasalásait
– alighanem ezekről lesz valaha is híres. Amerikának azt intézte, hogy a legtöbbjüknek már elege van belőle, a világnak pedig – miután elszaladt Afganisztánból – két kitört háborút a lehető legkényesebb feszültséggócokban, az orosz–ukrán határon és a Közel-Keleten. Ki is él itt akkor fantáziavilágban, ki folytat fantázia-külpolitikát?
Trump 77 évesen nem demens. Sőt, most éppen ő a jövő ígérete, hangozzék ez bármilyen furcsán egy ilyen korú ember esetében. Orbán Viktor floridai találkozója a külpolitikai realizmust példázza. Megpróbálta Bidenékkel is, minden politikai különbözőség dacára? Meg, de nem ment. Ebben kulcsszerepe van a 2022-ben hazánkba érkezett amerikai nagykövetnek, akit folyamatosan provokatív viselkedése miatt azóta sem fogadott a miniszterelnök. Mindenki azt várja, hogy Pressman végre hazamenjen jövő januárban. Épp elég kárt okozott.
Az amerikai nagykövetség Soros György magánegyeteme, a CEU Demokrácia Intézetével közös szervezésben küldött ki a napokban meghívókat, hogy üzenetet fogalmazzon meg Magyarország NATO-tagságának huszonötödik évfordulójáról. Az, hogy a hivatalos Washington és Soros egy gyékényen árul, nem új keletű és nem is szokatlan. Negyven évvel ezelőtt Nicolas Salgo akkori budapesti nagykövet azzal hívta fel Sorost, hogy kutatói ösztöndíjra kiszemelt ellenzéki értelmiségijei nem kapnak magyar kiutazási engedélyt. Felajánlotta, hogy legközelebb majd segít a megfelelő emberek kiválasztásában. Ma az amerikai külügy és a Soros-intézményrendszer ugyanazt az álcivil kört és médiát támogatja anyagilag. A NATO-n belüli amerikai nyomásgyakorlás pedig 2010, az egymást követő Fidesz-kormányok óta öltött ugyan egyre elképesztőbb mértéket, de már 1999-ben megjelent, alighogy csatlakoztunk az atlanti szövetséghez. Mégpedig az akkori Jugoszlávia (ma Szerbia) ellen Koszovó miatt indított háborúban. Orbán Viktor 35 éves kormányfőként kezdhetett hozzáedződni ahhoz, hogyan képzelik egyesek a nagy szövetségesi összetartást, az amerikai druzsbát.
A koszovói műveleteket levezénylő NATO-főparancsnok Wesley Clark amerikai tábornok volt. Ő jelenleg a 2022-es magyarországi választásokba beavatkozó Action for Democracy, Soros-támogatott álcivil szervezet nemzetközi tanácsadó testületének tagja. Egy kiszivárgott videófelvételen a volt tábornok, aki szerint a Krímet is vissza kellene szereztetni nyugati segítséggel az ukránok javára, arról beszél: ő és „George” – mármint Soros György – együtt dolgozott Ukrajnában.
Van itt hát minden, mint a búcsúban. Hivatalos (demokrata párti) amerikai kormányképviselet, a társadalmakat felforgató, a dollárbaloldalt pedig kistafírozó, noha filantrópiának, azaz emberszeretetnek beállított spekulánsérdek és a hadiipari komplexum érdekeit kiszolgáló, háborúpárti, ámde levitézlett szoldateszka. Clarknak könnyű: ő a távoli Arkansasban tölti élete alkonyát, nekünk viszont az ukrajnai háború már harmadik éve itt dúl a szomszédunkban, minden következményével együtt. Mindezek után pedig azon hüledezik a liberális világsajtó a Trump–Orbán-találkozóval kapcsolatban – legalább annak jelentőségét felismerve –, hogy a magyar kormány nem Bidenék és széles holdudvaruk kegyeit keresi, hanem Orbán Trumphoz utazott Amerikába, mint szövetséges a szövetségeshez. Ki is akkor a realista? És ki él fantáziavilágban?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!