„Budapest mára egy kettészakadt város lett. Kiszolgálja a kiváltságos kevesek gazdagodását, de közben fájóan keveset szán a budapestiek hétköznapjaira, a városi rendszerek működtetésére. A városvezetés eltolja magától a felelősséget, és azt mondja, nincsen dolga vele. Pedig mi azt gondoljuk, a főpolgármesternek feladata minden olyan üggyel foglalkozni, amely a budapestiek életét érinti.”
Mielőtt elárulom, honnan idéztem, meg kell hogy mondjam, ha ezek most íródtak volna, minden szavával egyetértenék. Dacára még annak is, hogy
ezeket a szavakat Karácsony Gergely vetette papírra, ám sajnálatos módon nem valamiféle bátor önreflexió, hanem még 2019-ből származik,
abból a Budapest mindenkié! címet viselő programból, amiben városvezetőnk hetet-havat összehordott arról, mi lesz, ha ő áll majd Budapest élén. Érdekesség, hogy az öt évvel ezelőtt megszületett víziójának bevezető gondolatai fájóan igaz jóslattá értek, mert ma bizony Budapest vezetésének valóban feladata lenne az itt élők életét jobbá tenni. Na de ne szaladjunk ennyire előre, számtalan csemegét tartogat még a program.
Például Karigeri megállapította, hogy nagyon drágák a fővárosi ingatlanok, azok bérlése, illetve kevés az önkormányzati tulajdonban álló és használatban lévő bérlakás. Azt ígérte, a jelenleg üresen álló lakások bevonásával és a nonprofit lakásépítések elindításával fokozatosan, 4,6-ről tíz százalékra emeli a szabályozott lakásbérleti szektor arányát Budapesten, ezzel pedig a magánpiacra is árcsökkentő hatással bír majd.