Az Átlátszó közölt egy cikket 2021-ben (két évvel a meghirdetett program után), próbálván feltérképezni a fővárosi helyzetet és annak változását. A cikk egyik alapja, hogy 2020 novemberében közérdekű adatigényléssel éltek a budapesti, önkormányzati ingatlanokra, amelyekből egy évvel korábban durván négyezer önkormányzati tulajdonú állt üresen Budapesten.
Egy évvel később, tehát már a Karácsony-éra alatt, amelynek egyik fő vállalása a lakhatási problémák enyhítése, megoldása volt, nem igazán javult, inkább romlott a helyzet.
A cikk szerint összesen 38 114 lakás volt akkor a fővárosi önkormányzat tulajdonában, a legtöbb közülük a III., VIII. és XIII. kerületben található. „A legkisebb ingatlanvagyonnal a II., XVI. és XXIII. kerület rendelkezik. A lakások számának változása a X. kerületben a leginkább szembetűnő, egy év alatt ugyanis több mint kétszáz ingatlant vontak ki a lakásállományból. A lakások rossz állapota több kerületnél is magyarázatot ad az üresen álló ingatlanok számára, jellemzően ugyanis a használaton kívüli ingatlanok felújítást igényelnek vagy egyéb okból váltak alkalmatlanná a bérbeadásra.”
Összességében tehát sokat nem változott a helyzet; például a választás előtt a főpolgármester Budapesti Lakásügyi Tanács létrehozását ígérte (a bérleti viszonyok jogszerűségének biztosítására, a vitás helyzetek kezelésére, a kerületi jó gyakorlatok terjesztésére), illetve elvileg kijelölt egy lakásügyi ombudsmant, aki kivizsgálja majd a lakossági észrevételeket, panaszokat. Nos… Where are you lakásügyi ombudsman? Sajnos ezt már sosem tudjuk meg.
Na de menjünk is tovább, azt hiszem, nem csúsztatás és nem aljas rágalom azt állítani, hogy ez a tétel bizony annyira valósult meg, mint a saját, hat-hét éves koromban önmagamnak tett fogadalmam arról, hogy egyszer bizony olimpiát fogok nyerni. Vagyis sehogy.
Az más kérdés persze, hogy ezzel az ígérettel én nem nyertem főpolgármester-választást, de mindegy is, nem érdemes minden hülyeségen fennakadni.
„Támogatjuk, hogy a fűtési szezonban legalább húszezer forint lakásrezsi-támogatásban részesüljenek a rászoruló nyugdíjasok és kisgyermekes családok. Megkezdjük a fővárosi önkormányzat kezelésében lévő idősotthonok rekonstrukciós programját, bővítését. Az egyedül élő idősek érdekében kiterjesztjük a távfelügyeleti rendszert. Nem hagyunk senkit sem magára!” Nem, nem és megint csak nem. A rezsitámogatás egészen jól hangzott, de azt sajnos a Fidesz–KDNP-kormány védte meg és tartja továbbra is érvényben, a gazdasági válság és ukrajnai háború ellenére. Ez volt ugye az az intézkedés – az üzemanyagárak befagyasztásával együtt –, amit az ellenzék minden eszközzel próbált gáncsolni, kevés sikerrel.
Az idősotthonok rekonstrukciós programja úgy indult el, mint a Mi Hazánk a jobboldali, konzervatív elvek útján (sehogy), az egyedülálló időseket pedig megint csak a kormány nem hagyta magára, elindította ugyanis a Gondosóra programot. Ez egy ingyenesen igényelhető és havidíjmentes szolgáltatás, amit minden hatvanöt év feletti kérhet, aki szeretné, hogy a nap 24 órájában biztonságban legyen.
Karigeri felől bizony úgy esnek le a lábukról az idősek, ahogy akarnak, nem olyan fontos ez.
De mit rugózom ennyit ezen, nem is értem, nézzük inkább, mik voltak még! Személyes kedvencem következik: „Érezhetően csökkentjük a közterületi hajléktalanságot: az »elsőként lakhatás« elv alkalmazásával, a befogadó szolgáltatások, ellátó intézmények színvonalának emelésével, valamint az érintett szervezetek közötti együttműködés fejlesztésével valódi alternatívát nyújtunk az utcai élettel szemben.”
Ez a része Karigeri programjának annyira sikeres volt, hogy még a lakásügyi ombudsman is megemelné a kalapját.
Komolyra fordítva a szót, Budapesten ennyire kritikus talán még sosem volt a hajléktalanhelyzet. A szemét és mocsok mellett a fedél nélkül élők is ellepték a közterületeket, Karigeri egyik első intézkedése volt ugyanis hivatalba lépése után eltörölni a Tarlós István-féle hajléktalanrendeletet, megszüntetve ezzel azt a rendszert, amivel tulajdonképpen az utcán élők jelentős része, még ha kényszerűségből is, de bejutott azokra a kifejezetten számukra létrehozott ellátó intézményekbe, ahol fürödhetett, tiszta ruhát és meleg ételt kapott. Ennek egyik folyománya volt az is, hogy végig lehetett sétálni úgy az aluljárókon például, hogy nem bukdácsolt keresztül az ember dolgukat végző, részeg hajléktalanokon. Isten bocsássa meg nekem, de talán ehhez adófizető budapesti állampolgárként nekem is jogom van.
