Az egyik lényeges elem tehát Magyar Péter esetleges külföldi hátterének felfedése, pénzügyi finanszírozásának megfejtése. Nem találgatásokkal, hanem tényekkel, adatokkal. Ez nagyon sokat számít. Ebben szerencsére már nagyon előre tartunk, de ezt folytatni kell. A másik viszont nem más, mint az, hogy a magyar kormány, a Fidesz és a KDNP ettől az egész Magyar-jelenségtől nem rendül meg, nem tesz különleges reakciókat, hanem az egészet természetes folyamatnak tekinti. Annak, hogy a politikai életben mindig is vannak árulók, új pártépítők, önmagukat megváltónak tekintő, esetleg némi karizmával rendelkező személyek, akik megjelennek időnként a színen, majd az esetek döntő részében gyorsan el is tűnnek. Ez az összehasonlító politológiában (melyet magam is műveltem-művelek) teljesen természetes jelenség. Európában számos példa volt és van hasonló „kiugrásokra”, nemrég éppen a Mandinerben Kohán Mátyás mutatott be néhány fontos példát közép- és kelet-európai „.szerencselovagokról”, akik később többnyire elbuktak.
De lehet, hogy nem tűnnek el olyan gyorsan, mert esetleg van bennük némi tehetség, beszéd- és szervezőkészség, bátorság, fellépési képesség stb. Ez sem gond, ez is a demokratikus politika természetes része. Ne tagadjuk le: Magyar Péter kihívás, aminek meg kell felelni. A politika így működik, aki ezt nem érti, azzal nem lehet mit kezdeni.
Vagyis egy dolgot kell tenni ilyenkor a másik oldalnak, a kormánynak:
még határozottabban és még nyíltabban kell a nemzeti érdekeket képviselni. Még határozottabban és még egyértelműbben kell a nemzeti szempontokat érvényesíteni mind az Európai Unióban, mind a világ bármely más részén, az Egyesült Államoktól kezdve egészen Kínáig és vissza (lásd Hszi Csin-ping látogatása). Ez hat a választópolgárokra a leginkább.
Egy konkrét példa:
az ENSZ szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), élén egy Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz nevű alakkal, akinek a múltja egész egyszerűen elfogadhatatlan, arra készül, hogy átvegye a nemzetállamok feletti irányítást a pandémiával és ehhez kapcsolódó kérdések intézésével egyetemben.
A WHO már egy éve készül arra, hogy átvegye az irányítást a nemzetállamok felett – ami a szuverenitásunk jelentős részének megszűnését jelentené! –, de mivel egyes államok ezzel szemben igyekeznek fellépni, ezért most turbófokozatba kapcsoltak. (Itt kell megjegyeznem, hogy az Európai Unió egyáltalán nem áll ellen a WHO törekvéseinek – van, aki meglepődött ezen?) Ennek érdekében az Egészségügyi Világszervezet „sürgős” felhívást tett közzé a világ országainak, hogy (a LifeSiteNewst idézem) májusig írják alá szuverenitásunkat aláásó „pandémiás egyezményüket”.
Egy március 20-i sajtóközleményben (a honlapjukon utána lehet nézni) a WHO „gyorsított haladásra” szólította fel azokat az országokat, amelyek csatlakoznak javasolt szerződésükhöz, a pandémiás egyezményhez, amely kritikusok, például a kanadai Leslyn Lewis konzervatív képviselő figyelmeztetései szerint a WHO-nak nagyobb hatalmat biztosítana Kanada felett egy újabb világjárvány vagy más, úgynevezett vészhelyzet esetén.
„Felszólítjuk valamennyi ország vezetőjét, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és biztosítsák a hatékony járványügyi megállapodást májusig”
– olvasható a magas rangú politikai személyiségek közös levelében.
„Új világjárvány-fenyegetés fog megjelenni – és nincs mentség arra, hogy ne álljunk készen rá”
– figyelmeztettek, és felszólították a tárgyalókat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket a közelgő 2024. májusi határidő betartása érdekében. A levél azt is tanácsolta az országoknak, hogy ne higgyenek a WHO ellen kampányoló rosszindulatú félretájékoztatásnak.
Nos, ha hinni lehet mindennek, akkor nagyon nagy veszély leselkedik gyakorlatilag minden országra, amely a WHO tagja – s azt lehet mondani, a Föld szinte minden állama tagja a WHO-nak. Donald Trump talán nem véletlenül jelentette ki, hogy ha ismét elnök lesz, a WHO-ból való kilépést komolyan megfontolja az Egyesült Államok. Biden persze mindenben követi a WHO-t. Jó hír az is, hogy mind Nagy-Britannia, mind Hollandia szembemegy az első világkormány felállításának koncepciójával, Japánban pedig hatalmas tüntetésen tiltakoztak a WHO uralma ellen. És ez csak néhány példa az ellenállásra.
Jómagam semmilyen jelét nem láttam annak, hogy ellent kívánunk állni a WHO elképesztő, vészjósló, világkormányzást előre vetítő terveinek. Pedig a következmények elborzasztóak:
ha ismét jönne egy világjárvány – s miért ne jönne, ezt már előre tudják a „jól értesült” nagyfiúk –, akkor a WHO kötelezővé is tehetné a legújabb vakcina remek hatású változatának kötelező beadatását. Minden országban. Attól óvjon meg az Isten bennünket! Éppen ezért szerintem a magyar nemzeti szuverenitás és egészségünk védelme érdekében nekünk is ellent kellene állnunk,
végső esetben pedig meg kellene fontolnunk a WHO-ból való kilépésünket, ha valóban érvényesíteni tudnák új elképzelésüket, élén Gebrejeszusszal.
Ez például igazán kurucos, nemzeti cselekedet lenne, amely után a kormányt, a Fidesz–KDNP-t újra magasra emelnék a magyar választópolgárok. Ilyen és ehhez hasonló lépések kellenek, s akkor a 2026-os győzelem garantált, bárki legyen is az ellenzéki kihívó. Mindezt úgy hívják: fellépés a globalista elit ellen, a szuverenitásunk védelmében. A globális elit jelenti ugyanis a legnagyobb veszélyt hazánknak, és ha itt bátran lépünk fel, nincs, aki megkérdőjelezheti a kormány frissességét és felelősségét 14 év után sem.
Új témákat kell tehát felvállalni, új harcokat kell megvívni, akár a WHO, akár az unió, akár a globális háborúpárti politikai elittel szemben! Ez új politika, új bátorság, új nemzeti akarat, mely egekbe emel.
