Lehet persze, hogy az egész úgy, ahogy van – mínusz a patkányok, mert azok vannak –, jókedvű, betépett trollok műve, esetleg az orosz titkosszolgálat dezinformációs szakosztálya bujkál a háttérben, de már maga a dolog, hogy mindez hihető, egyszerre mutatja a helyzet komolyságát és a valóság abszurditását. Mert persze most lehetne méltatni a patkányok elévülhetetlen érdemeit, hogy milyen találékonyak és mekkora túlélők, és lehetne viccelődni, hogy a mókusok sem sokkal szebbek náluk, csupán jobb a PR-juk, majd leszögezhetnénk, hogy bizonyos nézőpontból a patkány olyan, mint a medve, tehát nem játék, de emlékezzünk.
Alig pár évvel ezelőtt még jókat derültünk az elmebaj mindazon megnyilvánulási formáin, amelyek aztán csőstül jöttek a nyakunkba, hogy az arcunkra zsibbasszák a mosolyt. Félreértés ne essék, aki nálam zöldebb, azt nagyon megverhették.
De ha ennél az ökonáci virblinél nem húzzuk meg vastag filccel a határainkat, hipp-hopp elrepül néhány esztendőcske, és ha addig valamelyik főkretén nem hozza ránk az utolsó villanást, azon kapjuk magunkat, hogy szaladgálhatunk a bíróságra,
mert hirtelen felindulásból potrohon röffentettünk egy csótányt, vagy röptében a legyet, sorozatosan zaklattuk a büdösbogarakat, esetleg tiszteletlenül viselkedtünk egy kullanccsal. De ha már villanás, mondjuk taktikailag.
Ez az egész meg úgy kezdődött (már ez a része), hogy először sisakokat küldözgettek, aztán stukkereket és tankokat, most meg katonákat akarnak és azt, hogy a fegyvereket oroszországi célpontokra is irányíthassák. A magam részéről, amennyire csak lehetséges, igyekszem kivonni az elmém csapatait a háborús hisztériából. Ugyanakkor érzem, hogy kezdek kijönni a béketűrésből.
De még mindig szelíden lenne egy építő jellegű javaslatom Macron úrnak. Búcsúzzon el szépen a családtól és húzzon el Ukrajnába harcolni, ha már ennyire viszket a valaga. És ha csak teheti, vigyen magával még egy embert, mondjuk Jens Stoltenberget. Ő ugyan nem biztos, hogy kibírja az utat ebben a nagy melegben, de egy próbát megér. A gyerekeinkről és az unokáinkról pedig leszállni, de rögvest, amíg még kislányos a hangom.
Egyébként egy sebtében kiképzett civil túlélési ideje az orosz fronton momentán három nap. Ahogy így elnézem őket, Macroné három óra, Stoltenbergé három perc. Sok szerencsét!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!