Másrészt ebben a nehéz gazdasági helyzetben egyes nyugati kormányok szintén elbizonytalanodni látszanak az elektromobilitással kapcsolatban – főként a kínai cégek teljesítménye és európai megjelenése okán, egyben elfedve Európa versenyképességi lemaradását és annak folyamatos erodálódását. Olcsó menekülőútként merül fel a támadó-büntető protekcionizmus, azaz saját vízió és teljesítmény hiányában a versenytársak ellehetetlenítésére tett kísérlet, a globális piacok leépítése, a hatékonyabb szereplők megvádolása tisztességtelen piaci gyakorlatokkal vagy éppen túltermeléssel. Ezek a lépések a sajtó által keltett negatív hangulatban akarva, akaratlanul tovább rombolják a lakosság bizalmát a teljes elektromos autózási ágazattal szemben.

 Ezért ma a Samsung SDI akkumulátorai már az Audi autóiban vannak, az SK Innovations termékei a Volkswageneket hajtják, a Mercedesek a CATL akkumulátoraival mennek, a BMW-k pedig az EVE Power által gyártott akkumulátoroknak köszönhetik teljesítményüket. Az e-autózás iparága globálissá vált, és összekapcsolta az egymástól éppen távolodni igyekvő politikai blokkokat. A kínai jövő tehát beépült az európai és a magyar gazdaság jövőjébe is – a kérdés az, hogy a nyugati döntéshozók mikor hajlandók ezt végre tudomásul venni.

Ezekkel a kínai befektetésekkel a magyar szereplők is jól járnak, mert nem nyugati kerülőutakon, az értékláncok közvetítőinek magas „díjait” megfizetve, hanem közvetlenül tudnak nemzetközi piacaikhoz eljutni.

Nagy sikerünk, hogy a Kelet és a Nyugat közötti globális gazdasági konfliktusnak mi vagyunk a köztes, semleges övezete. Akinek beszűkülnek a lehetőségei, az ma Magyarországra jön. Miközben ugyanis az elmúlt években Szlovákiából és Csehországból kivonul a német tőke, addig hozzánk beáramlik. Magyarország egyaránt kaput jelent a keleti és a nyugati világ felé is, találkozási pontot képez. A kapcsolat pedig érték, mert így áramlik az információ, a tudás és a tőke mint korunk legfőbb erőforrásai.

Mivel mi egy erős Németországban vagyunk érdekeltek, ezzel a stratégiával igyekszünk megtámogatni a német ipart azzal, hogy versenyképes, stabil lokációval és versenyképes üzleti környezettel várjuk az otthonról „menekülő” szereplőit. De uniós szinten is mindenki azzal járna még jobban, ha a globális versenyben is újra egyre versenyképesebb uniós gazdaságot működtetnénk, és kialakítanánk az e-mobilitásra való áttérés valós életre reflektáló, reálisan megvalósítható, ideológiamentes európai stratégiáját.

Azt ugyanis mindenkinek fel kell ismernie, hogy 

 A jól ismert európai „stratégia”, azaz a sodródás itt nem segít. Az ágazat lassulása pontosan az átállás tervének hiányából ered. Megváltozott a világ, már nem mi, hanem Kína a vezető hatalom a járműiparban, ezért nem találjuk mi, európaiak a helyünket. Az „útkeresés” keretében a németek decemberben megszüntették az elektromos autók vásárlását segítő támogatást, a franciák pedig februárban az EV-lízingtámogatási programjukat – pedig ennek pontosan az ellenkezőjére lenne most szükség az iparági szakértők szerint is.

Érthetetlen, hogy miközben a müncheni székhelyű ADAC autóklub szerint a fiatal elektromos autók a meghibásodási adatok alapján sokkal megbízhatóbbak tűnnek a belső égésű motorral szerelt gépjárműveknél, a politika megtörni igyekszik a beléjük vetett bizalmat. De nálunk Magyarországon sincs minden rendben, az elektromos autózás politikai üggyé vált, amit az ellenzéki közgazdászelit a baloldali sajtó bevonásával szeretne megvívni a kormányzattal szemben. Hasonló indulat fűti a német marxista dühöngőket, akik a Tesla Berlin melletti gyárát rohanták meg pár napja.

Ki kell mondanunk a sajnálatos tényt: 

Az üdvözlendő, hogy megjelent az iparpolitikai-versenyképességi gondolkodás is (lásd Enrico Letta, Mario Draghi és Emmanuel Macron írásait és beszédeit), ugyanakkor félő, hogy Európa egyszerűen az agresszív protekcionizmushoz nyúlna, tartva a versenytől.

Ha rajtunk, magyarokon múlik, az irányát vesztett európai gazdaságot visszatereljük a helyes irányba. 

A kereslet bővítését tekintve is van bőven feladat: a gyártók támogatása mellett nem riadhatunk vissza akár több ezer eurós támogatást nyújtani az új elektromos autók uniós vásárlóinak, de a használt piacot is mielőbb lábra kell valahogyan állítani.

A nyugat-európai autóipari vállalatok mára úgy döntöttek, hogy a versenyképes Kínával együtt akarnak működni, hogy tanuljanak a kínai cégektől. Érdemes lenne ezt az együttműködést támogatni összeurópai gazdaságpolitikai szinten is, az európai érdekek védelmében. Mi úgy látjuk, vannak jelek a józan együttműködésre: annak ellenére, hogy a héten Amerika százszázalékos vámot vetett ki a kínai elektromos autókra, a Kína-ellenes európai büntetővámokat, úgy tűnik, a németekkel közösen próbáljuk elkerülni. 

 Terveinket tekintve ennél nem adhatjuk lejjebb!

A szerző nemzetgazdasági miniszter