Nem akarunk woke-keltetőt Józsefvárosban

Mosolygós fiatalember néz vissza az emberre a baloldal választási plakátjairól a II. János Pál pápa téren, Budapest VIII. kerületében. Pikó András polgármesterrel együtt fényképezték le; nála mindenesetre mosolygósabb. A fiatalembert Shakkour Aramnak hívják. Ha innen, az úgynevezett Népszínháznegyedből pár háztömböt tovább lépünk, akkor pedig azt látjuk, a Demokratikus Koalíció és szatellitjei Abd El Rahim Alit indítják a június 9-i önkormányzati választásokon. Egy további körzetben Camara-Bereczki Ferenc Miklós a formailag független, lényegében a baloldali jelölt; hármójuk közül egyedül ő most is tagja a józsefvárosi képviselő-testületnek.

Hasonló korúak mindannyian.

Shakkour Aram életrajzából kiderül: édesapja iraki kurd bevándorló, ő maga az élete nagy részét itt élte le, jelenleg szoftverfejlesztőként dolgozik.

X-profilján viccesen azt írja:

Shakkour Aram vagyok, ahogy a nevemből is látszik, vidéki származásúak a szüleim, anyukám nyíregyházi, apukám egy picit messzebbről jött.

Kevésbé vicces — legalábbis nekünk, itt a VIII. kerületben —, hogy a Jámbor András országgyűlési képviselő nevéhez köthető radikális baloldali Szikra Mozgalom aktivistája.

Ez a mozgalom már több kétes ügyben vétette magát észre. (Ezekről itt, itt vagy itt olvashatott korábban a lapunkban.)

Abd El Rahim Ali egy interjúban mondja el, hogy félig egyiptomi. Ő a Demokratikus Koalíció józsefvárosi elnöke; önmagában érdekes, hogy egy harmincéves fiatalember hogyan tud kötődni a Gyurcsány–Apró–Dobrev család pártjához. De a VIII. kerületben baloldali belharc dúl: az MSZP külön is indul a többiektől, és Stettner István, a Népszínháznegyed eddigi DK-s képviselője diktatórikus vezetési stílussal vádolja Abd El Rahman Alit. A baloldali belharc érinti az MSZP-s képviselőből papíron független jelöltté váló Camara-Bereczki Ferenc Miklóst is, aki életrajza szerint a nyugat-afrikai Bissau-Guineában született, de szintén nálunk nőtt fel, majd diplomázott.

További Vélemény híreink

Utcára dőlő fák, életveszélyes és patkánylakta bérlakások – ez Pikóék kerülete

Józsefváros hetvenezres település, önálló városként a tizenkettedik legnagyobb lenne Magyarországon. Népesebb, mint számos vármegyeszékhely, például Szolnoknál vagy Kaposvárnál is többen lakjuk. Akkor is, ha 1990-hez képest húszezer fővel csökkent a főváros VIII. kerületének népessége, és nem kis mértékben ki is cserélődött. Mint más belpesti kerületekben, itt is számos külföldi él, elérve a tízezres nagyságrendet. Pikó András, a baloldali polgármester angol nyelvű kampányvideót is megjelentetett. A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület a télen külföldi szavazóknak tartott fórumot, többek között Karácsony Gergely főpolgármester, valamint Pikó részvételével.

Több ezer nemzetiségi is lakja a VIII. kerületet, főleg romák, ukránok és németek. Bizonyos itteni problémák – hajléktalanügy, a helyi parkolási engedélyek ingyenességének megszüntetése – talán nem érdeklik a másutt élőket, de három, Európán kívüli bevándorló-hátterű politikus felbukkanása legalábbis figyelemreméltó még országos viszonylatban is.

Mi zajlik itt? A rasszizmus ronda dolog, ugyanakkor nem vagyunk színvakok sem.

Ha egy amerikai kosárlabdacsapatban négy fekete mellett egy fehér is játszik, az feltűnik, noha semmi gondunk a fehérekkel. Ha egy jégkorongcsapatban hat főből egy fekete is szerepel, az is feltűnik, noha semmi gondunk a feketékkel. Ezt egyébként az elütés elvének nevezik az úgynevezett személyészleléssel foglalkozó szakemberek. Ugyanez a helyzet a Magyarországon megszokottnak tartottaktól eltérő nevekkel. Ma már nem divat a névmagyarosítás, amikor sok németesen vagy szlávosan hangzó (például szlovák) nevet magyar csengésűre cseréltek.

Sokan feszengve közelítenek ehhez a témához. A Józsefváros című helyi lap újságírója mentegetőzve kezdi az interjúját:

Abd El Rahim Ali, ez egy egzotikus név. Nem erre akarom kihegyezni a beszélgetést, de nyilván meg kell kérdeznem rögtön az elején, honnan ez a név, milyen származása van?

Elsőként a Demokratikus Koalíció háza táján lenne érdemes szétnézni. Mi az oka, hogy a magát 2026-ra a legnagyobbnak képzelő pártnak – saját helyi elnöke bevallása szerint – mindössze „húsz-harminc elég jól mobilizálható” aktivistája van egy hetvenezres településen, maga a helyi elnök pedig félig egyiptomi?

A kerület tizenkét körzetéből a baloldal háromban bevándorló-hátterű jelölteket indít. Miért? Véletlen lenne ez?

Éppen akkora véletlen, mint amikor a félig vietnámi Le Marietta — aki szintén egészen véletlenül két országban is a Soros Alapítvány kiképzője volt — azt feleli arra, hogyan lett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt európai parlamenti listájának vezetője: „a semmiből Gergő és Suzi, az MKKP két társelnöke előállt” ezzel?

Megannyi kérdés.

E sorok írójának felmenői sem Árpád vezérrel lovagoltak be a Kárpát-medencébe. De a társadalmi integráció nem egy vagy két nemzedéken át tart. A nyugati nagyvárosokban ma látható lánglelkű, törő-zúzó antifásokból, bevándorló woke-fiatalokból álló keltetőt nem akarunk sem Józsefvárosban, sem általában Magyarországon. Tartsanak maradinak vagy begyepesedettnek, de a bizalomépítéssel várnánk újabb öt évet. Legalább.