idezojelek

Demokrácia és hazafiság

Nem nemzetellenesnek, hanem antitotalitáriusnak kell lennünk Európában.

Eric Hendriks avatarja
Eric Hendriks
Cikk kép: undefined
Fotó: Benko Vivien Cher/Miniszterelnöki Sajtóiroda
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elgondolkodhatunk azon is, hogy a nácik valójában mennyire voltak nacionalisták. „Nemzeti szocialistáknak” nevezték magukat, de ez egy opportunista kifejezés volt. Ahogyan az is vitatható, hogy valóban szocialisták voltak-e, úgy megkérdőjelezhető a nacionalizmusra való hivatkozásuk is. Hitler a Mein Kampfban például sokkal kevesebbet használta a „németek” szót; ehelyett a „germánok” és az „árják” voltak a kedvenc kifejezései. Egy hatalmas birodalmat akart felépíteni, amely az összes germán nemzet élére állna, és minden árja tiszteletét kivívná. Vagyis totalitárius imperialista volt. Ez megmutatkozott abban az esztétikában is, amelyet új államának választott: nem a német Fachwerkhäuser finom, lokalizáló szépségét, hanem Albert Speer impozáns, monumentális építészetét, amely a Római Birodalomtól kölcsönözte pompáját.

A náci totalitárius imperializmussal szembeni ellenállás nagy részét pedig épp a nemzeti patriotizmus mozgósította. Brit, amerikai és kanadai hazafiak voltak azok, akik felszabadították Nyugat-Európát. Sőt, orosz katonák is, bár akkor ők Európa másik totalitárius birodalmának igája alatt álltak, a náci Németország elleni háborújuk során a nacionalizmus alapján mozgósítottak. Ezért a háború utáni években Nyugaton széles körben felismerték, hogy a totalitarizmusok gonoszak, míg a nacionalizmusok felszabadítók, amit 1956-ban a magyar felkelés még inkább aláhúzott. 

De ez a felismerés már elhalványult Nyugat-Európában. Az Európai Szén- és Acélközösség, amelyet 1950-ben hoztak létre nemzetek felett álló szervezetként azzal a céllal, hogy megakadályozzák, hogy Németország háborúra készüljön Franciaország ellen, még mindig teljesen pragmatikus volt. 

A szupranacionalizmus felé irányuló törekvés azonban fokozatosan nemzetellenes ideológiává deformálódott, amely becsmérelte a nemzeti identitásokat, és a demokrácia, a jogállamiság és a béke nevében ironikus módon a nemzetek feletti, liberális és technokrata intézményeket igyekezett felszabadítani a demokratikus ellenőrzés alól.

E nemzetellenes ideológia felől nézve a mai európai politika nemzeti-konzervatív és hazafias irányzata, amelyet az Afrikából és az iszlám világból érkező tömeges bevándorlással kapcsolatos aggodalmak táplálnak, egzisztenciális fenyegetést jelent. Azt hirdetik, hogy a nemzeti-konzervatív irányzat a tagállamokat erkölcsileg megbízhatatlanná, sőt háborús hajlamúvá tenné, és a nácikhoz hasonlóan képesek lennének egymás és az ártatlan kisebbségek ellen szörnyű tetteket elkövetni.

Ez az erőltetett félelem a XX. század közepén átélt borzalmak teljes félreértelmezésén alapul. Ezek a borzalmak ugyanis arra tanítanak bennünket, hogy nem nemzetellenesnek, hanem antitotalitáriusnak kell lennünk.

 Semmi kivetnivaló nincs abban, ha szeretjük a hazánkat és szeretünk gondoskodni a segítségre szoruló honfitársainkról, miközben megbecsülünk más nemzeteket és kultúrákat is. Az EU különböző tagállamainak hazafiai remekül tudnak együttműködni, akár nemzetek feletti szervezetek működtetésében is.

A mi csodálatos Európai Uniónk tehát nincs halálos veszélyben, csupán ideológiailag van mozgásban. Sokan ebben a mozgásban kizárólag a nagy veszélyt látják, vagy a szabadság és a demokrácia végét vizionálják. De valójában a demokrácián belül egy új ideológiai rend születési fájdalmait éljük át, amely sok tekintetben a demokratikus legitimitás és a nemzetiség eredetibb, modern változatához nyúl vissza. A most lekapart liberális-technokratikus ideológia mögött nem üresség vagy értelmetlen rendetlenség, hanem az európai újrafelfedezés reményteli új korszaka húzódik meg.

A szerző holland szociológus, a Danube Institute vendégkutatója

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Geert Wilderst, a holland képviselőház tagját, a Szabadságpárt elnökét a Karmelita kolostorban 2024. április 26-án (Fotó: Benko Vivien Cher/Miniszterelnöki Sajtóiroda).

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.