Elgondolkodhatunk azon is, hogy a nácik valójában mennyire voltak nacionalisták. „Nemzeti szocialistáknak” nevezték magukat, de ez egy opportunista kifejezés volt. Ahogyan az is vitatható, hogy valóban szocialisták voltak-e, úgy megkérdőjelezhető a nacionalizmusra való hivatkozásuk is. Hitler a Mein Kampfban például sokkal kevesebbet használta a „németek” szót; ehelyett a „germánok” és az „árják” voltak a kedvenc kifejezései. Egy hatalmas birodalmat akart felépíteni, amely az összes germán nemzet élére állna, és minden árja tiszteletét kivívná. Vagyis totalitárius imperialista volt. Ez megmutatkozott abban az esztétikában is, amelyet új államának választott: nem a német Fachwerkhäuser finom, lokalizáló szépségét, hanem Albert Speer impozáns, monumentális építészetét, amely a Római Birodalomtól kölcsönözte pompáját.
A náci totalitárius imperializmussal szembeni ellenállás nagy részét pedig épp a nemzeti patriotizmus mozgósította. Brit, amerikai és kanadai hazafiak voltak azok, akik felszabadították Nyugat-Európát. Sőt, orosz katonák is, bár akkor ők Európa másik totalitárius birodalmának igája alatt álltak, a náci Németország elleni háborújuk során a nacionalizmus alapján mozgósítottak. Ezért a háború utáni években Nyugaton széles körben felismerték, hogy a totalitarizmusok gonoszak, míg a nacionalizmusok felszabadítók, amit 1956-ban a magyar felkelés még inkább aláhúzott.
De ez a felismerés már elhalványult Nyugat-Európában. Az Európai Szén- és Acélközösség, amelyet 1950-ben hoztak létre nemzetek felett álló szervezetként azzal a céllal, hogy megakadályozzák, hogy Németország háborúra készüljön Franciaország ellen, még mindig teljesen pragmatikus volt.
A szupranacionalizmus felé irányuló törekvés azonban fokozatosan nemzetellenes ideológiává deformálódott, amely becsmérelte a nemzeti identitásokat, és a demokrácia, a jogállamiság és a béke nevében ironikus módon a nemzetek feletti, liberális és technokrata intézményeket igyekezett felszabadítani a demokratikus ellenőrzés alól.
E nemzetellenes ideológia felől nézve a mai európai politika nemzeti-konzervatív és hazafias irányzata, amelyet az Afrikából és az iszlám világból érkező tömeges bevándorlással kapcsolatos aggodalmak táplálnak, egzisztenciális fenyegetést jelent. Azt hirdetik, hogy a nemzeti-konzervatív irányzat a tagállamokat erkölcsileg megbízhatatlanná, sőt háborús hajlamúvá tenné, és a nácikhoz hasonlóan képesek lennének egymás és az ártatlan kisebbségek ellen szörnyű tetteket elkövetni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!