Sajnos ez annyira kézenfekvő és reális elképzelés, hogy azonnal megindult az aknamunka a megakadályozására. 

Így aztán míg Le Pen a jobboldal történelmi lehetőségéről beszél, amit nem lenne szabad elszalasztani, Meloni éppen úgy viselkedik, mint aki nem a maga ura. Amennyiben a koalíció ellehetetlenül, még mindig ott marad a lehetőség az ügyek mentén történő összefogásra, de ez már végképp nem nevezhető áttörésnek.

Azoknak lett tehát igazuk, akik már a kampányban óvatosságra intettek az uniós változásokat illetően. 

titkosszolgálati megfigyelés alatt tartják minden lépésüket – mint a német AfD esetében –, nehogy tisztességes polgár fejében megforduljon annak eléggé el nem ítélhető gondolata, hogy hozzájuk csapódjon azokkal szemben, akik eddig csak kihasználták és visszaéltek választói bizalmával.

Nem jó tehát a helyzet az Európai Unióban, de éppen ezért nem szabad elcsüggednünk. A lehető legrosszabb reakció a fentiekre, ha bedobjuk a törülközőt, és löttyös indulatunkra hallgatva a kilépés mellett kezdünk el érvelni. Ellenségeink most cinikus kéjjel élvezkednek azon, hogy nem sikerült elfoglalnunk Brüsszelt. Teszik ezt úgy, hogy már akkor sem értettek ebből a kijelentésből semmit, amikor először fogalmazta meg Orbán Viktor. Ők magukból kiindulva csak azt tudják elképzelni, ha rajtuk kívül senki nem rúghat labdába, ha csak az ő álláspontjuk érvényesül. Nincs veszélyérzetük most sem, mert azt hiszik, sikerült fenntartaniuk ezt az állapotot az unióban a választások után is.

De mi ne ismételjük meg az ő hibájukat, vegyük észre, milyen mértékben nyílt ki az európai emberek szeme. Mindenütt markáns törésvonal jelent meg globalisták és szuverenisták, háborús uszítók és békepártiak, migránssimogatók és az invázió megállítását követelők között. Bennük, bennünk van a remény, hogy Európa megmenthető, nekünk tehát nem az a győzelem, ha más nem létezik rajtunk kívül, hanem az, ha a mi álláspontunk kerül többségbe.

 Ezért érdemes keményen harcolni a következő hetekben.

Természetesen jogos kérdés, hogyan viselkedjünk egy olyan szövetségben, ahol mindent elkövetnek a tönkretételünk, kiszárításunk, pénzügyi ellehetetlenítésünk érdekében. Jogosan járó pénzeket tartanak vissza, jogtalanul kifizethetetlen büntetéseket sóznak a nyakunkba, majd leteremtenek, amiért nem mutat olyan fényes képet a költségvetés, mint amilyet elvárnának. Bónuszként folyamatosan fenyegetnek szavazati jogunk megvonásával, hetes cikkellyel, mifenével, mintha nem szuverén állam, hanem vásott kölykök lennénk, akiket sürgősen a jó útra kell terelni. De nagyon fontos, hogy ne dőljünk be ennek a globalista propagandának.

 Ahogy Orbán Viktor megfogalmazta, mindenki úgy él, ahogy akar, úgy szervezi meg saját körülményeit, ahogy akarja. De senki nem kényszeríthet ránk olyasmit, amit mi nem akarunk. Ezen a szilárd ponton vethetjük meg lábunkat, és innen rugaszkodhatunk el céljaink eléréséhez.