Karácsony Gergely ötéves mérlege nem igazán ad okot büszkeségre. Hivatkozik ő sok mindenre, hogy miért nem tud jóformán semmilyen eredményt, fejlesztést, előrelépést felmutatni: forráshiányra, gazdasági válságra, a „csúnya” kormányra, amely szándékosan fukarkodott vele szemben. Bár utóbbi érvnek nincs túl sok igazság alapja, azért az aláhúzva megjegyzendő: maga Karácsony Gergely sem tett egyetlen gesztust sem annak érdekében, hogy gördülékeny legyen a kooperáció, vagy, hogy egyáltalán legyen. Vitézy Dávid azonban a kampánya során sokszor mondta el – nagyon helyesen –, hogy bár sok ponton nem ért egyet az ország vezetésével Budapestet illetően, biztos, hogy van közös metszet, amit feltétlenül termőre fordítana: ellenzéki álláspont ide vagy oda, a diplomácia valahol itt kezdődik el. 

Visszatérve Szentkirályi Alexandrához, biztosan tudom, hogy jól döntött. Mondanak rá azóta sokmindent az ellenoldalon: ez előre borítékolható volt, úgysem tudott volna győzni, megfutamodott, a Fidesz megint nők szoknyája mögé bújik… 

A Fidesz–KDNP politikai létezésének egyetlen gesztusa sem nevezhető gyávának: stratégiájuk és hitvallásuk éppen arról szól, hogy szilárdan áll a viharban, akárhonnan tépázza a szél, csapkodnak a villámok: döntéseihez ragaszkodik. Erre pedig az elmúlt évtizedek során számtalan példát láthattunk akár a belpolitikában, akár határainkon túl. 

Orbán Viktor szabályosan közellenséggé vált az Európai Unió balliberális felének szemében, mert elsőként épített határkerítést és fogalmazott meg markáns álláspontot az illegális bevándorlás kérdésében. Össztűz alá kerültünk az alaptörvény-módosítás miatt, amely szerint az anya nő, az apa férfi. A nyugati lobbi támadta a gyermekvédelmi törvényünket, az ukrajnai háború kapcsán képviselt álláspontunkat, a gazdasági intézkedéseinket és az igazságszolgáltatási rendszerünket: ezek ugyanis mind szembe mennek a mainstreammel, a szuperállam tervével, az ezeréves értékeink jelentéktelenítésével, Európa iszlamizálásával, mindennel, amit húszéves uniós tagságunk óta le akarnak nyomni a torkunkon. 

Mi pedig – még ha a magyar ellenzék is ellenünk dolgozik – tartjuk magunkat az álláspontunkhoz. Ehhez bátorság kell, elhivatottság, stratégia, tervek, a választópolgárok véleményének ismerete, fejlődni és tenni akarás, szilárd értékrend. Mind mind olyan fogalmak, amiket a magyarországi ellenzék képviselői még hírből sem ismernek. Magyar Péter tégláról téglára akar építkezni. 

Szentkirályi Alexandra pénteki bejelentése így szólt: „Számomra továbbra is az a legfontosabb, hogy Gyurcsány és Karácsony távozzanak a város éléről. Ezért utat adva a változásnak elállok a főpolgármester-jelöltségtől és a Fidesz fővárosi listavezetőjeként folytatom a kampányt. Egyben arra kérem minden támogatómat, hogy a főpolgármesteri szavazólapon Vitézy Dávidra, a listás szavazólapon pedig az általam vezetett Fidesz–KDNP-listára szavazzon!”. 

A döntés okai nem a gyávaságban vagy a megfutamodásban keresendők: sokkal inkább jelez végtelen elhivatottságot, és a budapestiek érdekeinket mindenek felett álló legelső helyét a prioritási listán. Merthogy mindenki számára világos: 

És valahol ezt Karácsony Gergely is érzi: az ígéreteinek egy évtized múlva jósolt eredményt, addig igazából csak virágmagokat szór szét és osztogat, kutyákat simogat, szanaszét zilálja a budapesti autósforgalmat, kitiltja a Dunáról a hajókat, nem fejleszt, nem tart rendet, nincs se koncepciója, se stratégiája, sem elvei, sem tartása: elfújja őt az első kósza szellő. Nekünk, Budapestnek, nem ilyen emberre van szüksége. Merthogy vihar közeleg, a szomszédunkban háború dúl, a puskaropogás zaja pedig már itt is hallatszik. Fegyverszállításról, kötelező sorkatonaságról, a NATO egyre harcosabb megnyilvánulásairól lehet hallani – mi, itt Magyarországon és Európában viszont mind békét akarunk. Éppen elég háborút vívtunk már meg. 

Aki ma az urnák elé járul, azt hiszem, így mérlegel. 

Mert, hogy a Fidesz–KDNP női főpolgármester-jelöltje akkora férfi volt, hogy elengedte személyes ambícióit a Budapesten élők érdekében, egy keményen végigküzdött kampány után. Tisztelet érte! Mi pedig, akik rá szavaztunk volna, már csak nyerhetünk!