Kontinensünk jelentős demográfiai problémákkal néz szembe, a csökkenő gyermekvállalási kedv, ezzel párhuzamosan pedig a társadalom elöregedése Európa gazdasági erejét, versenyképességét is csökkenti. Amikor Magyarország 2004-ben az Európai Unió tagjává vált, az EU gazdasága a teljes világgazdaság mintegy negyedét tette ki, mérete pedig majdnem elérte az Egyesült Államokét. Csaknem 460 millió fő, a Föld lakosságának mintegy hét százaléka az európai közös piac területén élt, a világkereskedelemnek pedig az ötödét az Európai Unió országai bonyolították.
Húsz év elteltével azonban sokat változott a helyzet. Az EU fejlődése megtorpant.
A gazdasági, versenyképességi és demográfiai jellegű kihívások között számos összefüggés figyelhető meg, amelyet a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért gondozásában és az Oeconomus közreműködésével készült Demográfia és versenyképesség az Európai Unióban című kiadvány is részletesen elemez. A napokban megjelent kiadvány tizenhárom fejezetben mutatja be, hogy az Európában zajló népesedési folyamatok – a népességszám változása, a gyermekvállalási hajlandóság, az idősek növekvő száma, valamint a munkaképes korosztály csökkenése – hogyan befolyásolják az EU versenyképességét.
A kiadványból kiderül, hogy a világ összlakosságán belül folyamatosan csökken az európai kontinensen élők aránya. Míg 1960-ban a Föld lakosainak húsz százaléka volt európai, mára már kevesebb mint tíz százalék ez az arány. A népességnövekedés lassuló ütemében kulcsszerepet játszik a gyermekvállalási kedvet mutató teljes termékenységi arányszám évek óta tartó csökkenése, amely 2022-re uniós szinten 1,46-ra esett vissza. Érdemes megjegyezni, hogy míg korábban az északi, illetve a nyugat-európai országokban volt magasabb a gyermekvállalási kedv, mostanra ez sokkal inkább áthelyeződött Kelet-Közép-Európára.
Ennek jó példája hazánk, hiszen uniós szinten 2011-ben még Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám, mostanra viszont az uniós rangsor végéről hazánk a hatodik helyre lépett előre.
Magyarországgal ellentétben a tagállamok többségében a házasságkötések száma is visszaesett, sőt a születések számában is csökkenés tapasztalható. Míg 2011-ben még csaknem 4,5 millió, 2022-ben már kevesebb mint négymillió gyermek jött világra, egyötödük ráadásul külföldi édesanyától. Vannak olyan tagállamok, például Németország vagy Svédország, ahol már minden negyedik újszülöttnek Európán kívülről származik az édesanyja. Egyre égetőbb probléma a 65 év fölöttiek arányának folyamatos növekedése is. Mára az Európai Unióban a népesség több mint egyötöde 65 éves vagy idősebb, a nyolcvan év felettiek aránya az elmúlt két évtized alatt csaknem megkétszereződött, amelynek következményeként az idősek eltartottsági rátája is jelentősen megemelkedett. 2023-ban már minden 65 év feletti emberre kevesebb mint három munkaképes korú személy jutott, 2050-ben pedig – becslések szerint – egy időskorút kevesebb mint két dolgozó fog eltartani.
A demográfia és a versenyképesség összefüggéseivel foglalkozó kiadvány arra is rávilágít, hogy az európai társadalom elöregedéséből adódó munkaerőhiány, valamint az egyre növekvő szociális-egészségügyi kiadások komoly kihívások elé állítják a tagállamokat.
Egyrészt a csökkenő munkaerő-kínálat következtében egyre kevesebben lesznek, akik befizetnek a nyugdíjrendszerekbe, miközben a kifizetésre jogosultak száma folyamatosan emelkedik. Másrészt a növekvő nyugdíj-kötelezettségek mellett az egészségügyi és az időskori ellátás költségei is megterhelik az államkasszákat, ami hosszú távon az adók növekedéséhez és a versenyképesség csökkenéséhez vezethetnek.
Az Európai Unió tagországainak többsége a digitalizáció előmozdításával, a 65 feletti korosztály aktivitásának növelésével és a nyugdíjkorhatár kitolásával, valamint a külföldi munkavállalók foglalkoztatásával próbálja enyhíteni a munkaerőhiányt. Ezek a lehetőségek azonban tartós megoldást egyedül és egymást kiegészítve sem jelenthetnek, mivel az alapvető probléma, a termékenység csökkenése továbbra is megoldatlan marad.
A demográfiai és gazdasági problémákban hazánkat is hasonló kihívások érik, mint Európát. A megoldások azonban teljesen eltérnek a legtöbb tagállam által követett gyakorlattól. Magyarország a belső erőforrásokra építve inkább a gyermekvállalási hajlandóság növelésére fókuszál, ellentétben azzal a kockázatos gyakorlattal, amely a demográfiai és munkaerőpiaci kihívásokat a tömeges migráción keresztül akarja megoldani.
A nemzeti kormány álláspontja szerint Magyarországot meg kell őrizni a magyarok országának, és a munkavállalás és a gyermekvállalás egymást erősítve szolgálja a magyarok jólétét, a gazdaság fejlődését. 2010 óta Magyarországon számos olyan intézkedés született, amelyek egyszerre növelték a gyermekvállalási és a munkavállalási kedvet.
Az elmúlt tizennégy évben a magyar kormány bevezette a családi adórendszert, a gyed extrát, a Nők 40 néven ismert nagymamanyugdíjat, megduplázta a bölcsődei férőhelyeket, Európában egyedülálló módon szja-mentességet kínál a négy vagy több gyermekes, illetve a harminc év alatti anyáknak, a babaváró kölcsönnel és számos egyéb kedvezményes pénzügyi, valamint otthonteremtési támogatással segíti a családokat.
A demográfiai kihívások kezelése Magyarország közelgő soros elnökségének kiemelt témája lesz. Bízunk benne, hogy az elkövetkezendő fél év alatt erről a kulcsfontosságú témáról is őszinte párbeszédeket lehet folytatni.
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért elnöke
