Kontinensünk jelentős demográfiai problémákkal néz szembe, a csökkenő gyermekvállalási kedv, ezzel párhuzamosan pedig a társadalom elöregedése Európa gazdasági erejét, versenyképességét is csökkenti. Amikor Magyarország 2004-ben az Európai Unió tagjává vált, az EU gazdasága a teljes világgazdaság mintegy negyedét tette ki, mérete pedig majdnem elérte az Egyesült Államokét. Csaknem 460 millió fő, a Föld lakosságának mintegy hét százaléka az európai közös piac területén élt, a világkereskedelemnek pedig az ötödét az Európai Unió országai bonyolították.
Húsz év elteltével azonban sokat változott a helyzet. Az EU fejlődése megtorpant.
A gazdasági, versenyképességi és demográfiai jellegű kihívások között számos összefüggés figyelhető meg, amelyet a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért gondozásában és az Oeconomus közreműködésével készült Demográfia és versenyképesség az Európai Unióban című kiadvány is részletesen elemez. A napokban megjelent kiadvány tizenhárom fejezetben mutatja be, hogy az Európában zajló népesedési folyamatok – a népességszám változása, a gyermekvállalási hajlandóság, az idősek növekvő száma, valamint a munkaképes korosztály csökkenése – hogyan befolyásolják az EU versenyképességét.
A kiadványból kiderül, hogy a világ összlakosságán belül folyamatosan csökken az európai kontinensen élők aránya. Míg 1960-ban a Föld lakosainak húsz százaléka volt európai, mára már kevesebb mint tíz százalék ez az arány. A népességnövekedés lassuló ütemében kulcsszerepet játszik a gyermekvállalási kedvet mutató teljes termékenységi arányszám évek óta tartó csökkenése, amely 2022-re uniós szinten 1,46-ra esett vissza. Érdemes megjegyezni, hogy míg korábban az északi, illetve a nyugat-európai országokban volt magasabb a gyermekvállalási kedv, mostanra ez sokkal inkább áthelyeződött Kelet-Közép-Európára.
Ennek jó példája hazánk, hiszen uniós szinten 2011-ben még Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám, mostanra viszont az uniós rangsor végéről hazánk a hatodik helyre lépett előre.
Magyarországgal ellentétben a tagállamok többségében a házasságkötések száma is visszaesett, sőt a születések számában is csökkenés tapasztalható. Míg 2011-ben még csaknem 4,5 millió, 2022-ben már kevesebb mint négymillió gyermek jött világra, egyötödük ráadásul külföldi édesanyától. Vannak olyan tagállamok, például Németország vagy Svédország, ahol már minden negyedik újszülöttnek Európán kívülről származik az édesanyja. Egyre égetőbb probléma a 65 év fölöttiek arányának folyamatos növekedése is. Mára az Európai Unióban a népesség több mint egyötöde 65 éves vagy idősebb, a nyolcvan év felettiek aránya az elmúlt két évtized alatt csaknem megkétszereződött, amelynek következményeként az idősek eltartottsági rátája is jelentősen megemelkedett. 2023-ban már minden 65 év feletti emberre kevesebb mint három munkaképes korú személy jutott, 2050-ben pedig – becslések szerint – egy időskorút kevesebb mint két dolgozó fog eltartani.
