Így volt ez már a baloldaliság első politikai megjelenésének tekinthető huszita eretnekmozgalom idején, amikor a mérsékeltebb kelyhesek és a minden józanságot elveszített, Csehországot és Észak-Magyarországot is feldúló, öldöklő-fosztogató táboriták végső összecsapásában utóbbiak maradtak alul. Magyar vonatkozás, hogy Mátyás király is győztes hadat viselt a husziták ellen.
A szintén zavaros eretnekmozgalomként indult angliai puritanizmus ugyanezt az utat járta be, itt az Oliver Cromwell vezette radikális independensek számoltak le az I. Károly királlyal megegyezést kereső mérsékeltebb presbiteriánusokkal, meggyilkolták az uralkodót, és kikiáltották a köztársaságot. Cromwell véres katonai diktatúrát vezetett be, ami végül a legközelebbi híveit is ellene fordította, és csak azért nem végezte akasztófán, mert időközben súlyos betegen meghalt.
Az 1789-es franciaországi szabadkőműves forradalom ugyanezt a modellt követte, a mérsékeltebb gironde-istákat megsemmisítették a jakobinus őrültek, akik eltörölték a hónapok neveit, okkult vallási kultuszt vezettek be, és addig ismeretlen méretű tömeggyilkosságokat követtek el a francia nemzet színe-javát lemészárolva, majd gyorsan egymással kezdtek leszámolni. Robespierre előbb nyaktiló alá küldte Dantont, aki utolsó szavaival figyelmeztette elvtársát, hogy követni fogja őt a vérpadon. Alig három hónap múlva úgy is lett.
Az eszelős pszichopátia sokkoló, tömény megnyilvánulása volt az 1871-es párizsi kommün is, aminek frakciói csak azért nem gyilkolták halomra egymást, mert nem volt rá idejük, tekintve, hogy alig két hónap alatt megbuktak – a francia főváros józan, becsületes munkássága verte le őket fegyverrel. Ez is nagy tanulság. De rövid fennállása alatt a magyarországi születésű Frankel Leóval is súlyosbított kommün a baloldaliság minden szimptómáját felmutatta. Rákosi Viktor A párisi gyujtogatók (A kommün története) című, eredetileg 1911-ben a Franklin Társulat gondozásában megjelent, a Magyar Patrióták Közössége által reprintben kiadott kötetéből tudjuk, hogy az egyik kommünvezér, a magát tábornoknak tituláló, tanulmányait soha be nem fejező orvosnövendék, Émile Eudes visszatérően hangoztatta, hogy „szerencséje Istennek, hogy nincs, különben főbe lövetném”. A magát „hadsegédjének”, egyben „ezredesnek” nevező hajógyári gépész, Edmond Mégy pedig részegen állandóan elegáns házak tükreibe és falióráiba lövöldözött. Ennyi tellett tőlük, amikor épp szünetet tartottak a gyilkolásban.
Aztán jött a szovjet bolsevista forradalom a vérbajos Leninnel, a világforradalmat vizionáló Trockijjal, a grúz postarablóként induló Sztálinnal, aki az 1930-as évek úgynevezett nagy tisztogatása idején több százezer embert gyilkoltatott meg, köztük természetesen saját elvtársait is, mások mellett Kun Bélát, és persze Trockijt, akit mexikói emigrációjában egy helyi NKVD-ügynök küldött a pokolba egy jégcsákánnyal.
A Tanácsköztársaság, a Rákosi- és Kádár-diktatúra közismert vérengzéseinek taglalásától most eltekintünk. A baloldal történelmi pszichopatológiájából viszont kiemelkedik az 1970-ben még kilencmilliós lélekszámú Kambodzsa, ahol kilenc évvel később már csak 5,2 millió ember volt életben, a lakosság 42 százalékát lemészárolták a vörös khmerek, élükön a Szaloth Szár néven született Pol Pottal, akit párizsi tanulmányai idején fertőzött meg a kommunista métely, olyannyira, hogy be is lépett a Francia Kommunista Pártba.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!