Hogy a politikai uborkaszezonban se unatkozzunk, arról készségesen gondoskodik a magyarországi baloldal. Örvendetesen enyhült
például a kábítószer-legalizációban érdekelt, migráció- és genderpárti Kutyapárt elnökének idült turulmadár-influenzája. A főváros XII. kerületében sajnálatosan polgármester-választást nyert, a liberális lakájmédia által futtatott Kovács Gergely a közfelháborodás nyomán mindjárt visszavett az arcából, és már nem tartja olyan fontosnak a magyarság nemzeti jelképének eldózerolását. Reméljük, a valósággal szembesülő Kovács állapota tovább fog javulni.
No de a vicceskedő ember igazán érdektelen ahhoz képest, hogy a nyilvánosság előtt egymásnak esett Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc. Az egyre súlyosabb állapotú, dicstelen véget ért minapi mulatozása után gyanúsan foltos nadrágjában furcsa szögletességgel lépkedő médiatermék hónapok óta igyekszik a Nemzeti Együttműködés Rendszere részének beállítani a szemkilövetőt, mire a zabrált Apró-villában pöffeszkedő hazaárulóból is felszínre tört a sohasem túl mélyen szunnyadó mentális diszharmónia. Gyurcsány Rónai Egon Konkrétan című műsorában, miután közölte, hogy márpedig marad szektája élén, dühödten hadonászva ordítozott a stúdióban, mondandóját a családi lehallgatással a jellemtelenségi bajnokságban mindenképp dobogós Magyarnak címezte:
„Nekem még egyszer nem mondják el, hogy én vagyok a hibás. Én? Amíg te fölvettél milliókat, én meg az ügyészség előtt voltam. Én? Amikor én tüntettem a rabszolgatörvény ellen te meg fölvettél milliókat és aláírtál túlárazott szerződéseket? Tudod mit, kolléga? Álljál sorba! Aztán hogyha kiderül, hogy feleannyit kockáztattál az életedből, mint mi, ha kiderül, hogy te feleannyit küzdöttél, mint mi, akkor majd szólhatsz. Addig meg köszönjél kezét csókolommal, jó?! És érdektelen, hogy harminc százalékod van. Harminc százaléka nagyon sok rohadék politikai tömörülésnek volt Európában a XX. században. Ezzel nem mész te sokra itt énvelem.”
Az ember ilyenkor elégedetten hátradől, és már csak egy kisfröccsöt kér a szórakoztató műsor mellé. Nem is kell túlságosan komolyan venni őket, ez csak két indulatoktól fortyogó, az önimádó becsvágy és a valóság közötti nem enyhülő feszültség miatt a legkevésbé sem kiegyensúlyozott űzött lélek pankrációja, zárt pszichiátriai osztályokon ennél súlyosabb atrocitások is megesnek. Ha így folytatják, még maguk is megtapasztalhatják ezt, mindenesetre politikai értelemben súlytalan nyári szappanoperett az egész.
Ez a dülleszkedő kakasviadal pusztán azért tarthat számot érdeklődésünkre, mert szembetűnő, hogy a nemzetközi baloldal, amióta sajnálatosan belépett a történelembe, folyamatosan efféle békétlen, dühöngő, sérült lelkű figurákat fortyog elő a maga sáros lápvilágából.
Békeidőben, amikor kellően messze vannak bármiféle hatalomtól, afféle alternatív, kissé hátborzongató szórakoztatóiparként üzemelnek. Ám Isten óvja a mindenkori normális többséget attól, hogy bármilyen hatalmat ragadjanak a kezükbe, mert annak mindig brutalitás, vérfürdő, értelmetlen pusztítás a következménye, míg végül a forradalmi terror mákonyától bódult frakcióik egymás torkának esnek.
