Hirosimában és Nagaszakiban az amerikai atombombák hozzávetőleg kétszázezer ártatlan ember halálát okozták. Márpedig a mai atomfegyverekhez képest a Japánra ledobottak gyenge játékszerek voltak, minthogy a maiakkal egy bő óra alatt elpusztítható az emberiség.
Őrült teoretikusok latolgatják a Nyugat győzelmi esélyeit. Azzal áltatják a vezető politikusokat, hogy érdemes megkockáztatni az atomháborút, mert az oroszok térdre kényszeríthetők. Ezeknek hangosan kell a fülébe kiáltani: nem! Egy ilyen háborúban nemcsak az oroszok semmisülnének meg, hanem valamennyien, de mindenekelőtt a pöffeszkedő Európa.
Vajon miben reménykednek a háborúpárti háttérhatalom irányítói, akik a Von der Leyen-, Macron- és Stoltenberg-féle bábukat mozgatják? Azt gondolják talán, hogy megúszhatnak egy ilyen kataklizmát? A bombabiztos rejtekhelyeiken megbújva vajon meddig maradnának meg, s a felszínre merészkedve milyen világot látnának maguk körül a hátralévő kis időben?
Naponta rácsodálkozunk a teremtett világ szépségeire, legfőbb csodájára, az életre, és nem értjük, miként élhetnek köztünk olyan emberek, akik mindezt kitennék a megsemmisülésnek. Ilyenkor érezzük a vallásosság, az istenhit hiányát.
A hívő ember tiszteli az életet, amelyet a Teremtőtől kapott, és mások életét is tiszteletben tartja. Nem akarja elpusztítani sem a sajátját, sem másokét. Az egykor keresztény Európa mára oly mértékben száműzte a kereszténységet, hogy már a teremtett világot sem tiszteli. Isten útmutatása helyett hamis próféták útmutatására figyel.
Olyanokéra, mint Soros György, aki annak idején kijelentette, hogy önmagát valamiféle istennek képzeli.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!