Terjed az interneten a legújabb félelemgerjesztő hír vagy álhír, miszerint hamarosan olyan bomba fog robbanni valamelyik NATO-tagország területén, amely nukleáris anyagot tartalmaz. Ezt a bombát azonban nem az oroszok küldik a fejünkre, hanem azok a nyugati szövetségeseink, akiknek nagy szükségük van megfelelő ürügyre az Oroszország elleni háború kirobbantásához. A híresztelés Andrew Bridgen volt brit parlamenti képviselőnek az X-en közzétett interjúja nyomán kapott lábra.
Bridgen állítólag a brit védelmi minisztérium egyik szakmai elemzőjétől értesült arról, hogy „egy provokáció részeként hamarosan nukleáris anyagot tartalmazó bomba fog robbanni Európában”.
Nem tudhatjuk, hogy ennek a híresztelésnek van-e valóságalapja, de a nyugati háborúpárti héják görcsös oroszellenességét látva, reálisnak tűnik egy ilyen provokáció, amely utat nyithat a NATO számára a totális háború elindítására. Amit biztosan tudunk, arról Orbán Viktor miniszterelnök írt a Magyar Nemzetben június 29-én (Árulás és újratervezés):
A brüsszeli bürokraták akarják ezt a háborút, sajátjuknak tekintik, és le akarják győzni Oroszországot. Az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal lábon lőtték az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit.
Európának valóban elképesztő károkat okoztak az oroszellenes lépések és az USA markában vergődő Ukrajna gazdasági és katonai támogatása, ám mindez semmiség lenne ahhoz a pusztuláshoz képest, amely egy nukleáris háború esetén sújtana bennünket.
Akik azt mondják, hogy efféle súlyos provokációra nem kerülhet sor, azoknak is látniuk kell: a balliberális vezetők agyában mindenféle normalitást háttérbe szorít a háborús pszichózis.
Ezek a vezetők nemcsak az európai érdekeket veszik semmibe, hanem a második világháború szörnyű tapasztalatai, emberek millióinak pusztulása sem rémlik fel bennük. Nem gondolnak arra, hogy a világ egyik legerősebb atomhatalmának a provokálása és egy újabb világháború kirobbanása mit hozna Európának.
Köztudott, hogy az amerikai és a brit légierő második világháborús terrorbombázásai városokat tettek a földdel egyenlővé − elég, ha csak Drezda bombázására gondolunk. Érthető, hogy a náci birodalom elleni háborút meg kellett nyernie a szövetségeseknek, azonban a háborús őrület abnormalitásaként fogható fel, hogy a szőnyegbombázásokkal a német nagyvárosok legsűrűbben lakott negyedeit pusztították el, szándékosan törekedve a polgári áldozatok számának növelésére. Vajon ezek az emlékek már teljesen törlődtek Ursula von der Leyen, Annalena Baerbock, Jens Stoltenberg, Emmanuel Macron és társaik memóriájából?
Hirosimában és Nagaszakiban az amerikai atombombák hozzávetőleg kétszázezer ártatlan ember halálát okozták. Márpedig a mai atomfegyverekhez képest a Japánra ledobottak gyenge játékszerek voltak, minthogy a maiakkal egy bő óra alatt elpusztítható az emberiség.
Őrült teoretikusok latolgatják a Nyugat győzelmi esélyeit. Azzal áltatják a vezető politikusokat, hogy érdemes megkockáztatni az atomháborút, mert az oroszok térdre kényszeríthetők. Ezeknek hangosan kell a fülébe kiáltani: nem! Egy ilyen háborúban nemcsak az oroszok semmisülnének meg, hanem valamennyien, de mindenekelőtt a pöffeszkedő Európa.
Vajon miben reménykednek a háborúpárti háttérhatalom irányítói, akik a Von der Leyen-, Macron- és Stoltenberg-féle bábukat mozgatják? Azt gondolják talán, hogy megúszhatnak egy ilyen kataklizmát? A bombabiztos rejtekhelyeiken megbújva vajon meddig maradnának meg, s a felszínre merészkedve milyen világot látnának maguk körül a hátralévő kis időben?
Naponta rácsodálkozunk a teremtett világ szépségeire, legfőbb csodájára, az életre, és nem értjük, miként élhetnek köztünk olyan emberek, akik mindezt kitennék a megsemmisülésnek. Ilyenkor érezzük a vallásosság, az istenhit hiányát.
A hívő ember tiszteli az életet, amelyet a Teremtőtől kapott, és mások életét is tiszteletben tartja. Nem akarja elpusztítani sem a sajátját, sem másokét. Az egykor keresztény Európa mára oly mértékben száműzte a kereszténységet, hogy már a teremtett világot sem tiszteli. Isten útmutatása helyett hamis próféták útmutatására figyel.
Olyanokéra, mint Soros György, aki annak idején kijelentette, hogy önmagát valamiféle istennek képzeli.
Az ilyen hamis próféták azonban csakis a saját önös érdekeiket tartják szem előtt. Számukra nem az élet a legfőbb érték, hanem a pénz, a hatalom, a még több pénz és a még nagyobb hatalom. Még olyan áron is, hogy végveszélybe sodorják az emberiséget. Elég volt belőlük!
A szerző író, újságíró
