Terjed az interneten a legújabb félelemgerjesztő hír vagy álhír, miszerint hamarosan olyan bomba fog robbanni valamelyik NATO-tagország területén, amely nukleáris anyagot tartalmaz. Ezt a bombát azonban nem az oroszok küldik a fejünkre, hanem azok a nyugati szövetségeseink, akiknek nagy szükségük van megfelelő ürügyre az Oroszország elleni háború kirobbantásához. A híresztelés Andrew Bridgen volt brit parlamenti képviselőnek az X-en közzétett interjúja nyomán kapott lábra.
Bridgen állítólag a brit védelmi minisztérium egyik szakmai elemzőjétől értesült arról, hogy „egy provokáció részeként hamarosan nukleáris anyagot tartalmazó bomba fog robbanni Európában”.
Nem tudhatjuk, hogy ennek a híresztelésnek van-e valóságalapja, de a nyugati háborúpárti héják görcsös oroszellenességét látva, reálisnak tűnik egy ilyen provokáció, amely utat nyithat a NATO számára a totális háború elindítására. Amit biztosan tudunk, arról Orbán Viktor miniszterelnök írt a Magyar Nemzetben június 29-én (Árulás és újratervezés):
A brüsszeli bürokraták akarják ezt a háborút, sajátjuknak tekintik, és le akarják győzni Oroszországot. Az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal lábon lőtték az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit.
Európának valóban elképesztő károkat okoztak az oroszellenes lépések és az USA markában vergődő Ukrajna gazdasági és katonai támogatása, ám mindez semmiség lenne ahhoz a pusztuláshoz képest, amely egy nukleáris háború esetén sújtana bennünket.
Akik azt mondják, hogy efféle súlyos provokációra nem kerülhet sor, azoknak is látniuk kell: a balliberális vezetők agyában mindenféle normalitást háttérbe szorít a háborús pszichózis.
Ezek a vezetők nemcsak az európai érdekeket veszik semmibe, hanem a második világháború szörnyű tapasztalatai, emberek millióinak pusztulása sem rémlik fel bennük. Nem gondolnak arra, hogy a világ egyik legerősebb atomhatalmának a provokálása és egy újabb világháború kirobbanása mit hozna Európának.
Köztudott, hogy az amerikai és a brit légierő második világháborús terrorbombázásai városokat tettek a földdel egyenlővé − elég, ha csak Drezda bombázására gondolunk. Érthető, hogy a náci birodalom elleni háborút meg kellett nyernie a szövetségeseknek, azonban a háborús őrület abnormalitásaként fogható fel, hogy a szőnyegbombázásokkal a német nagyvárosok legsűrűbben lakott negyedeit pusztították el, szándékosan törekedve a polgári áldozatok számának növelésére. Vajon ezek az emlékek már teljesen törlődtek Ursula von der Leyen, Annalena Baerbock, Jens Stoltenberg, Emmanuel Macron és társaik memóriájából?
