idezojelek

A szurkoló tisztában van a realitásokkal, de eltekint tőlük

Ez a mostani életünk legvacakabb labdarúgó Európa-bajnoksága.

Hegyi Zoltán avatarja
Hegyi Zoltán
Cikk kép: undefined
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Szóval, Isten látja lelkemet, köszönettől hálaadásig mindennap próbálok én (és teszem is Yoda mester tanításai és Charles Bukowski mester sírfelirata mentén) az életről írni, tehát macskákról és kertekről, esetleg fociról, azaz játékról elmélkedni, de néha azért kibillentenek az egyensúlyomból, mint a nagyon okos Gündogan nevű német Willi Orbánt. És mostanában az van, hogy néha megjön a billenés, felhorgad az igazság iránti vágy, oszt átmenetileg teszek a madárfüttyre, holott az képes volt leváltani a rock and rollt is. Na jó, nem teljesen, de majdnem.

De nézzük akkor magát a jelenséget, a fóbiák örökös tárgyát, a frusztráltak mindenkori célkeresztjének közepét, aki helyett még egy újabb orvosi esetet is vállalnak azok, akik a „rendszerében” lettek baromi gazdagok és élnek remekül, és ezt képesek egy minden ízlést nélkülöző, ám cserébe drága cipő viselésével is demonstrálni. Na de az van, hogy a magyar miniszterelnök elmegy Volodimirhoz, aki nemrég még Vlagyimir volt, aztán meg rögvest Vlagyimirhoz, aki még mindig Vlagyimir, hogy tessenek már befejezni a belszovjet torzsalkodást, mert ez mindenkinek rossz, eltekintve néhány gazembertől, aki azért kapja a fizetését, hogy legjobb tudása szerint menedzselje az öldöklést.

Erre persze a maradék normálisokban azonnal felhorgad a vágy, hogy azonnal Nobel-békedíjat neki, a levegő elég puskaporos, és a jó öreg Henry is megkapta érdemei elismeréseként, miután szétnapalmoztatta fél Vietnámot, az összes pho levessel együtt, lehetőleg hajnalban, amint azt Coppola úr filmjéből is tudjuk. 

Pereszről és Arafatról már ne is beszéljünk, ha nincs hozzájuk éppen kedv. De nem. Megy tovább az egyetlen olyan politikus ekézése, akinek egyedül van olyan világ- és Európa-képe, ami használható.

Eloszlatnék itt rögvest egy esetleges félreértést. Volt egy csipetnyi idő, amikor úgy véltem, hogy érdemes lenne elvégezni egy kis finomhangolást a ki tudja, hányadik kétharmad birtokában. És még most is van számtalan személyes bajom, aminek folyamatosan iszom a levét. Viszont a hazának az a hihetetlen szerencséje (és egyben nekem is), hogy nem én vagyok a miniszterelnöke. Ámde és ugyanakkor, a sorsomtól eltekintve az idő őt igazolta. Ezekkel nem lehet tárgyalni, azokkal meg kell. Erről most ennyit, irány közös érdeklődési köreink egyike, a foci.

Egyre több helyről hallom, hogy ez a mostani életünk legvacakabb labdarúgó Európa-bajnoksága. Hajlok rá, hogy igazuk van. A dolgok jelen állása szerint megvan a legjobb, legszerencsésebb, legtaktikusabb, legtudományosabb (a nem kívánt törlendő) négy csapat, a show ezzel a társasággal mehet tovább. 

Miután a mieink (szerény véleményem szerint) a realitásnak megfelelően és továbbra is szerethetőnek maradva kiestek, ideje lenne szétnézni, kik a legrokonszenvesebbek, akiknek lehet egy kicsit szorítani a továbbiakban. Nem túl hangosan és vehemensen, de azért mégis, mert különben csak üldögél az ember a tévé előtt, és bámul bambán, annak meg semmi értelme.

Eddig még ment szépen a szurkolás, meglepő módon a törökök miatt, nem pont testvéri szeretettől áthatva, inkább a közeliben mutatott tekintetek miatt.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ám most tapasztalható némi elbizonytalanodás, mondhatni tanácstalanság ez ügyben is. Azért az is, mert a focival magával kapcsolatban szintén ez a helyzet. Mert olybá tűnik, mintha a játékot végképp felváltotta volna az (ál)tudomány. Már verbálisan is, a pályán meg pláne. Passzsáv, szárnyvédő, kulcspassz, minőség és egyéb átvett hülyeségek, az arénában meg kezd emlékeztetni a dolog a kézilabdára vagy, ami még rosszabb, a kosárlabdára. De a legborzalmasabb a maradék játékosságot széttördelő technológia. Lenne egy javaslatom, talán még nem késő. Make love, not war. Küldjék haza szépen a srácokat a szobából, ahol jelenleg azt sasolják, kinek lóg be jobban a fülcimpája a hátvéd mögé.

De vissza a talpon maradt négyeshez! 

A másfél milliárd eurós kerettel rendelkező angolok egyszerűen minősíthetetlenek, a franciák dettó, a hollandok miatt izgulni Cruyff után (na jó, Van Basten) szintén kissé bajos, maradnak hát a spanyolok. Ami persze nem is rossz választás. Mert szurkolni olyan, mint hajózni. Szükséges. 

Ugyanis a futball (mint ahogy a rock and roll nem csak egy tánc) nem csupán egy sportág. Lehet persze belpolitikai szempontoktól vezérelve összehasonlítgatni a kajak-kenuval, csak felesleges. Mert a futball, ha tetszik, ha nem, kulturális jelenség, egyfajta világlátás. A szurkoló pedig (Esterházy Péter szavait kikölcsönözve a világkönyvtárból) „tisztában van a realitásokkal, de eltekint tőlük”. És a lázadás elkezdődött a „modern futball” ellen. Forza.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Egy szabadkőműves önleleplezése

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A valóság a patrióta erőket segíti

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Légy önmagad, Európa!

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Az öngólok Európa-bajnoksága

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.