Az európai közéletet és közbeszédet eluraló háborús pszichózis és a brüsszeli „zűrös, olcsó, kis komédiák” (lásd Ady) közepette nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy a tegnap megkezdődött magyar uniós elnökség féléves időszakában az Orbán-kormány az egyik fő stratégiai kérdésként kezeli a demográfiai kihívásokkal való szembenézést és alternatívák felmutatását. Hogy miért? Mert mint például a Magyar Nemzet hétfői számában megjelent cikkében Bóka János európai ügyekért felelős miniszter kiemelte, Európa demográfiai válsága súlyosbodik:
»Az európai termékenységi mutató mélyen az önfenntartási szint alatt van. 2050-re csaknem minden harmadik európai 65 évnél idősebb lesz. A demográfiai hanyatlás különösen érzékenyen érinti Kelet-Közép-Európát és a vidéki régiókat.«
A miniszter borús, de reális diagnózisát alátámasztja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég nyilvánosságra hozott jelentése, amely megállapítja, hogy a fejlett országokban drámai mértékben csökkent a születések száma és a termékenységi ráta. A 38 OECD-tagország átlagában egy szülőképes nő 1960-ban még 3,3 gyermeket hozott világra, 2022-ben viszont már csak 1,5-öt. A legalacsonyabb, 1,2-es rátát Dél-Európában (Olasz- és Spanyolország), valamint Japánban regisztrálták, de a negatív rekorder Dél-Korea, amelynek a teljes termékenységi arányszáma 0,7.
Ismert, hogy a népesség biológiai – bevándorlás nélküli – önfenntartásához szükséges termékenységi ráta 2,1, ami azt jelenti, hogy minden egészséges nő legalább két gyermeket szüljön és neveljen fel élete folyamán, de ezt a mutatót a 38-as országcsoportban egyedül Izrael éri el. Ez a probléma persze nem kizárólag a fejlett, gazdag országok jellemzője.
Amíg a XXI. század harmadik évtizedében Afrikában változatlanul a népességrobbanás a legfőbb kihívás, a többi kontinensen már a népességfogyás fenyeget. Egyre többen figyelmeztetnek a világnépesség összeomlásának veszélyére, köztük olyan multimilliárdos véleményformáló személyiségek is, mint Elon Musk és Jack Ma.
