Az európai közéletet és közbeszédet eluraló háborús pszichózis és a brüsszeli „zűrös, olcsó, kis komédiák” (lásd Ady) közepette nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy a tegnap megkezdődött magyar uniós elnökség féléves időszakában az Orbán-kormány az egyik fő stratégiai kérdésként kezeli a demográfiai kihívásokkal való szembenézést és alternatívák felmutatását. Hogy miért? Mert mint például a Magyar Nemzet hétfői számában megjelent cikkében Bóka János európai ügyekért felelős miniszter kiemelte, Európa demográfiai válsága súlyosbodik:
»Az európai termékenységi mutató mélyen az önfenntartási szint alatt van. 2050-re csaknem minden harmadik európai 65 évnél idősebb lesz. A demográfiai hanyatlás különösen érzékenyen érinti Kelet-Közép-Európát és a vidéki régiókat.«
A miniszter borús, de reális diagnózisát alátámasztja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég nyilvánosságra hozott jelentése, amely megállapítja, hogy a fejlett országokban drámai mértékben csökkent a születések száma és a termékenységi ráta. A 38 OECD-tagország átlagában egy szülőképes nő 1960-ban még 3,3 gyermeket hozott világra, 2022-ben viszont már csak 1,5-öt. A legalacsonyabb, 1,2-es rátát Dél-Európában (Olasz- és Spanyolország), valamint Japánban regisztrálták, de a negatív rekorder Dél-Korea, amelynek a teljes termékenységi arányszáma 0,7.
Ismert, hogy a népesség biológiai – bevándorlás nélküli – önfenntartásához szükséges termékenységi ráta 2,1, ami azt jelenti, hogy minden egészséges nő legalább két gyermeket szüljön és neveljen fel élete folyamán, de ezt a mutatót a 38-as országcsoportban egyedül Izrael éri el. Ez a probléma persze nem kizárólag a fejlett, gazdag országok jellemzője.
Amíg a XXI. század harmadik évtizedében Afrikában változatlanul a népességrobbanás a legfőbb kihívás, a többi kontinensen már a népességfogyás fenyeget. Egyre többen figyelmeztetnek a világnépesség összeomlásának veszélyére, köztük olyan multimilliárdos véleményformáló személyiségek is, mint Elon Musk és Jack Ma.
A demográfiai tél beköszöntésének, vagyis a születésszám drasztikus visszaesésének, illetve az aggasztóan zsugorodó és elöregedő népességnek kontinensünkön számos – országonként eltérő súlyú – gazdasági, társadalmi, kulturális, érték- és életformabeli oka van.
Az okok között (még) nemigen emlegetik a népesedési szakértők és politikusok az ukrajnai háborút, holott demográfiai közhelynek számít, hogy a családalapítás, a gyermekvállalás legfontosabb előfeltétele (a sikeres párválasztáson túl) a stabilitás, a biztonságos és kiszámítható gazdasági és társadalmi környezet.
Márpedig az orosz agresszióra adott rossz reakciók, a téves és káros uniós szankciók okozta gazdasági válság, a háborús pszichózis, a világháborús készülődés által keltett egzisztenciális bizonytalanság – mint erre már korábban utaltam (Halandó a háborús Európa, Magyar Nemzet, 2024. június 3.) – Európa-szerte kedvezőtlenül hatott és hat nyilván továbbra is a fiatal párok gyermekvállalási kedvére, terveire. Ez egyelőre feltételezés a részemről, mivel a nemzetközi statisztikák csak egy-két év késéssel tudják regisztrálni a népesedési folyamatokat, így uniós szinten a jelenlegi legfrissebb adatok 2022-esek, amikor az előző évi 1,53-ról 1,46-ra esett vissza a születési ráta.
Abban az évben a huszonhét uniós ország közül még nálunk volt a hatodik legmagasabb ez a fontos mutató, de az utóbbi két évben drámai romlás tapasztalható. Míg 2022-ben még több mint 88 500 gyerek született hazánkban, 2023-ban már csak 85 200, az idén az első öt hónapban pedig kevesebb mint 32 ezer, ami azt jelenti, hogy ha ez a trend folytatódik a második fél évben, akkor 2024 az új negatív rekord éve lesz nálunk mintegy 76 ezer újszülöttel. Ennek csak részben oka a gyermekvállalási korú nők létszámának folyamatos csökkenése. A másik fő ok, hogy
míg 2011–2021 között a termékenységi ráta 1,23-ról 1,59-re emelkedett, tavaly már csak 1,51 volt, az idén január–májusban pedig (a KSH június 27-én publikált gyorstájékoztatója szerint) mindössze 1,36, ami nyolcszázalékos zuhanást jelent a tavalyi hasonló időszakhoz képest!
A gyermekvállalási kedv annak ellenére lanyhult, hogy a 2010-es kormányváltás óta Magyarországon európai viszonylatban egyedülálló, több lábon álló, folyamatosan bővített családtámogatási rendszer épült ki, amely biztonságos, kiszámítható jövőt teremt a családok számára.
A sajátos magyar modell a családok megerősítésén keresztül a gyermekvállalási hajlandóság növekedésére épít, és nem hisz a demográfiai kihívások tömeges migráción keresztül történő megoldásában, ellentétben jó néhány uniós országgal.
Az európai demográfiai válság kezelésére két alternatívát fogalmazott meg a napokban két politikus asszony. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint a jogszerű migráció előmozdítása szükséges a munkaerőpiac jövője és a gazdaság növekedése szempontjából is.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök viszont a támogatásáról biztosította Magyarország uniós elnökségi programját, hangsúlyozva, hogy a demográfiai irányváltás alapfeltétele egy erős Európának. Úgy vélte, a legfontosabb feladat a születésszám csökkenésének megállítása, mert az összes többi probléma megoldása ettől függ.
Ha a most kezdődő fél évben a magyar–olasz családpárti szövetséghez egyre többen csatlakoznak, akkor van remény a negatív népesedési tendenciák megfordítására. Ehhez pedig a legelső és legsürgetőbb lépés az ukrajnai háború leállítása, a béke és a biztonság helyreállítása volna. Ennél most nincs hatékonyabb családpolitika!
