A napokban az Európai Bizottság elnöke a magyar békemisszióra az angol „appeasement” szót találta legmegfelelőbbnek. Ennek magyar megfelelője a „lekenyerez” vagy „kedvében jár valakinek”, nem igazán adja vissza a fenti kifejezés lényegét. Tudniillik ez az a fogalom, amellyel a XX. század harmincas éveiben a hitleri agresszió felett szemet hunyó nyugati hatalmak politikáját jellemezték, amellyel a kisebb népek kárára elkövetett német barbarizmus feletti szemet hunyással akarták a háborút úgymond keletre terelni saját országaiktól.
A bizottság régi-új elnöke itt akarva-akaratlanul is szolgálatot tett e kifejezés újraélesztésével. Felfedte ugyanis azt a rémisztő tényt, hogy a nyugat-európai nemzetek, a németekkel az élükön, elfelejtették, mit jelentett annak történelmi háttere. Ehelyett egy romantizált, érzelemgiccsekbe panírozott moralizáló maszlaggal veszik fel a képzeletbeli küzdelmet, és társítják a mai demokratikus legitimációval rendelkező nemzeti-konzervatív erőkkel. Miért?
Mert így könnyebb, mert ez profitál, és mert ezt középszerű, gerinctelen emberek is művelhetik mindenféle személyes áldozat nélkül.
Egy nappal azután, hogy az Európai Bíróság elmarasztalta a több tíz milliárd eurós vakcinamutyijáért, és kimondta, hogy durván megsértette a közbeszerzés átláthatósági szabályait, a kínai fal vastagságú arcbőrű Ursula von der Leyen magas lóról kiosztotta a magyarokat, amiért békét szeretnének a szomszédjukban az ipari szintű öldöklés helyett. Állítólag a magyar vezetés puha, és ezt használja ki Putyin. Ezzel szemben ők ott Brüsszelben tudják, mi a jó a menekülő vagy százezrével meghaló ukránoknak: maradjanak meg emberi erőforrásnak az orosz–amerikai proxyháborúban.
Von der Leyen, Weber vagy Borrell már csak úgy képesek megőrizni vélt európai erkölcsi fölényüket és persze főleg hatalmukat, ha ez emberek százezreinek halálába kerül.
Ha ehhez hozzátesszük azt a szimbolikus jelentőségű incidenst is (mert másnak nem nevezném), amelynek során a baloldali EP-képviselők nagy többséggel elutasították a Patrióták Európáért csoport politikai erőszakot elítélő nyilatkozatát, akkor minden kertelés nélkül kimondhatjuk: az EP-többség fű alatt elfogadhatónak tartja a Trump elleni erőszakot, hiszen nem ítélte el.
Ma újra a németek vezetik Európát a szakadék felé, és a nyugati kormányok megint csak a jó öreg appeasementtel próbálják a háborút keletre utaztatni. A fegyvereket küldik, a profitot megtartják. Saját polgáraiktól elveszik a legalapvetőbb szabadságjogokat, a gyermekeken ideológiai indíttatású csonkító sebészi beavatkozásokat végeznek, az ellenzéki pártokat üldözik, a politikai erőszak ma Nyugaton és Amerikában a mindennapok része. „Igazságos” háborúkat folytatnak, végül hitleri és sztálini példára tömeges népességcserét végeznek. Például Annalena Baerbock külügyminisztériuma hetente szállítja repülővel az úgynevezett „különösen veszélyeztetett” afgánokat Németországba. Már több tízezren utaztak így első osztályon a német adófizetők pénzén Európa szívébe. Baerbock kit kérdezett meg erről, kitől kapott engedélyt, kivel egyeztetett, kinek a nevében árasztja el Európát vallási fanatikusokkal?
Szóval ilyen kriminális kartellel állunk szemben. Ez lett az EU-ból.
Győri Enikő jól fogalmazott, a mentelmi jogot nem az igazságszolgáltatás elkerülésére találták ki az Ilaria Salisok, a Von der Leyenek, Eva Kaili-féléknek. Nem csoda, hogy a béke számukra egzisztenciális veszélyeztetés. Lelepleződtek, mint irreleváns és antidemokratikus erők, akiket a magyar miniszterelnök egyszerűen átlépett, mint valami amatőröket. Demonstrálta, hogy egy szuverén nemzetállam vezetőjének nem kell engedélyt kérnie tudatlan, korrupt bürokratáktól ahhoz, hogy felemelje a hangját a béke érdekében. Nem kellett kivárnia azt sem, hogy a Fehér Házban a demens, szellemileg és fizikailag egyaránt leépült vénember végre-valahára úgy döntsön, hogy nyugdíjaztatja magát. Egy demokratikus legitimációjú vezetőnek nemcsak joga, de kötelessége az öldöklés és háború ellen fellépni.
Az, hogy egyes nyugati vezetők nem értenek egyet Orbán Viktor békemissziójával, természetes. Joguk van a véleményükhöz.
De hogy betiltanák az ellenvéleményt, egészségügyi kordont vonnának a magyarok köré, mert béketárgyalásokat sürgetnek, ez az Ilaria Salis-féle jogállamiság Antifa-nyakkendőben. Amikor lefasisztázzák a párbeszédre szólító politikusokat olyanok, akik a békét illegalitásba száműzték, tudjuk, hogy nagy a baj. Azoknak, akik muszlim harcosokat szállítanak békés közösségeinkbe tízezrével, hasonló értékrendjük és céljaik vannak, mint a protezsáltjaiknak. Az ilyenek nem alkalmasak a párbeszédre.
Éppen ezért most új eszközökkel kell védelmi sáncot építeni a még megmaradt európai közösségek körül, a politikai erőszakban fuldokló Nyugat köré. Ennek az új védelmi rendszernek a kiépítése és az ennek megfelelő jogrendszer kialakítása lesz Európa józan politikusainak legsürgősebb feladata a következő években. Ha sikerül, túlélünk, ha nem, a radikális iszlám és a szélsőbaloldal szeszélyeinek elszenvedőivé válunk.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
