Ismert, hogy a világon már jó ideje Japánban a legmagasabb a 65 évnél idősebb emberek aránya, miközben a termékenységi ráta az egyik legalacsonyabb. Hogy ez a demográfiai kontraszt, egyre mélyülő szakadék milyen gazdasági és társadalmi jövőt vetít előre a világ (ma még) egyik legfejlettebb és leggazdagabb országa számára, nem nehéz megjósolni. Mindenesetre a japán miniszterelnök nemrég kijelentette, immár nagyon közel van az a határ, melyet átlépve már nem lesz működőképes a társadalom.
Hogy milyen súlyos társadalmi problémákat okoz Japánban az, hogy a lakosságnak már egyharmada idős ember, annak egyik bizarr jele, hogy
drasztikusan megnőtt az időskori bűnözés a távol-keleti szigetországban. A női fegyencek majdnem ötöde a nyugdíjasok közül kerül ki, mégpedig főként bolti lopások miatt. A japán kormány által megrendelt kutatásban megállapították, hogy az elítélt idős nőknek több mint a fele él magányosan. Az időseknek nincs szociális életük, egyedül érzik magukat és unatkoznak, ezért követnek el ilyen bűncselekményeket.
Ezt a meghökkentő példát Steigervald Krisztián, közgazdászként és coachként is aktív generációkutató tavaly megjelent második könyvében (Generációk harca a figyelemért) meséli el annak illusztrálására, mit okozhat, ha nem készülünk fel arra, hogy a hosszú élet tömegjelenséggé válik.
Az időskori magány s a vele járó szorongás, depresszió és deviáns viselkedés nyilván nemcsak Japánban, hanem más elöregedő társadalmakban is egyre nagyobb problémát jelent. Ezért is figyelemre és elismerésre méltó
a nagyszülők és idősek világnapja kezdeményezés, amit Ferenc pápa először három évvel ezelőtt hirdetett meg. A minden év július negyedik vasárnapján megtartott világnapon a katolikus egyházfő arra hívja a híveket, hogy szánjanak időt, fordítsanak figyelmet nagyszüleikre és az időskorúakra, és gondolkodjanak el az általuk továbbadott örökségről.
A mostani világnap témája: „Ne hagyj magamra öregkoromban” – vö. Zsolt. 71,9:
Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!
A Szentíráson alapuló kezdeményezés deklarált célja, hogy támogassa minden egyházi közösség erőfeszítéseit a nemzedékek közötti kötelékek erősítésére és a magány elleni küzdelemre, mert mint meg van írva:
Nem jó az embernek egyedül lenni
(Ter. 2,18).