Hosszú sorban afrikai arcokat mutatott a kamera, amikor felcsendült a Marseillaise, a francia himnusz a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon. A franciák a portugálok elleni negyeddöntős kezdő tizenegyéből mindössze két fő, Antoine Griezmann és Théo Hernández képviselte a nem afrikai származásúakat, ahogy a spanyolokkal szemben elveszített elődöntőben is ketten voltak ilyenek (Hernández mellett Adrien Rabiot). Félreértés ne essék: minden francia válogatott focista esetében kiváló képességű, nagyszerű sportolóról van szó, a legtöbbjükről mi csak álmodhatunk, akár a válogatottban, akár klubcsapatainkban. De ettől még megállja helyét a kérdés: valóban a messzi földről érkezettek Európája épül? Vagy inkább a saját leszármazottainknak tartanánk-e meg a földrészünket?
A kérdés kényes, a franciáknál is vitatkoznak rajta. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy éppen negyven évvel ezelőtt, az 1984-es Eb-döntőben egyetlen afrikai származású futballista játszott a spanyolok ellen győztes francia válogatottban: Jean Tigana.
Alaposan megváltozott azóta az immár csaknem hetvenmilliós francia társadalom. Mintegy 14 millióan közülük első- vagy másodgenerációs bevándorlók, ráadásul igen egyenlőtlen eloszlásban.
Bondy, ez az ötvenezres, szegénynek számító Párizs környéki előváros például a futballrajongók körében kifejezetten ismert. Itt nőtt fel a franciák legnagyobb jelenlegi sztárja, a kameruni és algériai szülőktől származó Kylian Mbappé. A válogatottban szintén alapembernek számító, kameruni–libanoni származású William Saliba és Randal Kolo Muani – kongói bevándorlók gyermeke – pedig mindketten ott is látták meg a napvilágot.
Éric Zemmour, a Visszahódítás nevű jobboldali párt elnöke feltette a kérdést:
vajon a japán futballválogatottban nem keltene-e feltűnést tíz fekete játékos? Avagy a szenegáliban nyolc fehér? Szerinte a franciák mostani összetétele nem tükrözi az ország történelmét, és Zemmour, aki a 2022-es francia elnökválasztáson hét százalékot, mintegy 2,5 millió voksot kapott, nem érti: ha lehet arról beszélni, hogy a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében (Sciences Po) túl sok a fehér, akkor miért nem lehet arról, hogy a futballcsapatban pedig túl sok a fekete?
Már persze a kérdés felvetőit lépten-nyomon elérő rasszizmusvád nélkül, illetve anélkül, hogy a nagy népességcserét – miszerint az őshonos európai népek helyét bevándorlók foglalják el – automatikusan az összeesküvés-elméletek közé sorolnák a közbeszédben. Nemcsak rasszizmusvád, de feljelentés is született például tavaly az FC Metz klubjának hivatalos csapatfotójából, miután internetes hozzászólásokban leafrikaizták a játékosokat. A lotaringiai főváros székesegyháza előtt készült felvételen egyébként nemcsak az látszik jól, hogy a labdarúgók szinte kivétel nélkül feketék, hanem az is, hogy a klubvezetés tagjai – Bölöni László akkori vezetőedzővel együtt – viszont fehérek.