Összeesküvés-elméleteket sem gyártanék kapásból, azokkal úgyis menten tele lesz a padlás, tagadhatatlan viszont, hogy az elkövető már nem fog mesélni az FBI-nak arról, hogy miért tette és miként pattant ki a fejéből az ötlet. Viszont született egy kép, amely valószínűleg azonnal elfoglalta a helyét az ikonikus sajtófotók albumában, a legszebb lapok egyikén.
A fotográfián a vérző Trump látható, amint körülfogja három testőr, akik karakterre simán beférnének a Twin Peaksbe. D’Artagnan szerepében ellenben ezúttal egy hölgy tündökölt, aki átölelte az exelnököt, úgy védte a testével. Hódolatom.
A másik gondolatom szintén a médiához kapcsolódik. Nem azt mondom, hogy épelméjű ember a fősodor folyamatos nyomasztásának hatására fegyvert ránt és rálő Trumpra, Ficóra vagy bárki másra. Ráadásul ami a magát szabadelvűnek nevező neobolsevik mainstreamben megy, az semmi ahhoz képest, ami az úgynevezett közösségi oldalakon folyik. Ez a mostani „csútizás” messze nem az első, ami elém került.
Frusztrált verbális agresszorok sokasága önti a szennyet mindenre és mindenkire, ami és aki nem ők. A nemritkán valóban rasszista mázzal megkent „vélemények” hol vicceskedők, hol direktek, mindenesetre borzalmasak és gyomorforgatók.
A verbális agresszió ráadásul a természeténél fogva többnyire átmegy fizikaiba. Hogy ezekkel demokratikus keretek között mit lehet kezdeni, sajnos azt sem tudom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!