Szinte érthetetlen, hogy két és fél év öldöklés után Kijevben még mindig nem értik, hogy nem éri meg belemenni aktív szereplőként más országok proxy konfliktusaiba. Nem érdemes sem Brüsszel késztetésére, sem a washingtoni bábosok hergelésére hallgatva más országok stratégiai érdekeit ignorálni. Vagy értik, de már túl mélyen benne vannak a Soros-hálózat geopolitikai piramisjátékaiban ahhoz, hogy ebben a gyilkos konfliktusban önálló döntéseket hozzanak.
Nem is az ukránokra haragszom – ott nincs szabad sajtó, nincs szabad ellenzék, ahonnan az emberek tájékozódhatnának. De az egész Lukoil-affér olyannyira Brüsszel módszereitől bűzlik, hogy ezt a kőolaj átható szaga sem bírja elnyomni. Az eurokraták a háború kezdete óta nyomják moralizáló jajveszékeléseiket, hogy a magyaroknak nem szabadna vezetékes kőolajat venniük Putyintól. Tudniillik az oroszok nem az amerikaiaknak eladott uránból, az Antwerpenben értékesített gyémántokból és nem is a Kínában vagy Indiában átcsomagolt, majd az uniós országoknak eladott olajból és gázból pénzelik ám az ukrán offenzívájukat. Nem, az oroszok épp a magyaroknak szállított, szinte elenyésző mennyiségű lukoilos olajból háborúznak. Na és persze amióta Robert Fico van Szlovákiában kormányon, a nekik szállítottból.
Mit ad Isten, két és fél év után hirtelen Zelenszkijék is rájöttek erre. Fogták hát és elzárták a csapot. Ha nekünk rossz, legyen rossz a magyaroknak is. Jourová és Weber ünnepelnek, Kijevben pedig elégedetten nyugtázhatják, hogy a magyaroknak úgysem ad igazat senki, ezt az egyet ma Európában garantálni lehet. Azért szépen küldjünk oda naponta 10-15 ezer menekültet, elfogadjuk tőlük a Lengyelországon keresztül szállított magyar dízelt is és persze az áramexportunk 40 százalékát. A sok millió dollárnyi segélyt, amit kapnak, azt is mellesleg elfogadták, de hát az csak gyógyszer volt, meg étel, azzal nem lehet oroszokat ölni, így ez nem számít „európai szolidaritásnak”.
Az egész felesleges olajblokád teljes mértékben lerántja a leplet Brüsszel gátlástalan módszereiről, amelyekkel újra képes belerántani a létéért küzdő Ukrajnát egy új ostoba, és mindenki számára káros proxykonfliktusba. Az oroszokra semmi hatása nem lesz ennek az olajblokádból származó bevételkiesésnek, ők alig érzik meg ezt a dacgesztust, eladják az olajat másnak. A romokban heverő ukrán gazdaság viszont megérzi a tranzitdíjkiesésből származó hiányt.
Sőt nagyon is megérezheti, ha a szlovákok beváltják ígéretüket, és leállítják az áramexportot, vagy mi a kőolajtermékekét. De az uniós hungarofób brigád akkor is belekényszeríti a totális kiszolgáltatottságban levő ukránokat ebbe az önpusztító döntésbe.
Tudják ezt a horvát kormányban is, kilövési engedély van a magyar demokráciára és gazdasági érdekekre. Két nemzetközi bírósági döntés után, amely a magyar félnek adott igazat az INA-részvények Mol által való felvásárlásával kapcsolatban, még mindig bosszúsak és hisztiznek, és ötszörös olajtranzitárat számláznak a magyaroknak. Ha ezt mi csinálnánk velük, az Európai Bizottság hat kötelezettségszegési eljárást indított volna már ellenünk, de a horvátok is tudják, hogy a magyarokkal ma Európában olyan jogsértő és aljas módon lehet viselkedni, amennyi csak belefér. Ha fáznak miattuk a budapesti nyugdíjasok, a polgármester és a magyar ellenzék úgyis Orbánt fogja ezért ócsárolni, és ha leáll a magyar gazdaság, valami brüsszeli szóvivő-csicskával kijelentetik, hogy nem látnak okot jelenleg vészhelyzetre.
Gátlástalan, nihilista emberek ezek Brüsszelben. Nem kímélik a saját agymosott poszteurópai népeiket, a polgárháború szélére sodorják őket, hiperagresszív iszlamisták millióit szabadítják rájuk, aztán csinálnak nekik fájdalomdíjként egy szexuális deviánsokkal teli bibliai jeleneteket megjelenítő olimpiát.
Nem kímélik az ukránokat sem, megtiltják, hogy a békét akár a szájukon mondják ki, ehelyett a végső győzelemről papolnak nekik romantikus meséket. Eközben jól tudják, hogy az ukránoknak erre körülbelül annyi esélyük van, mint az olasz bokszoló lánynak az XY-kromoszómás Imane Helif ellen volt.
Aljas dolog az, hogy az összeomlás szélén álló ukránokkal csináltatják meg a magyargyűlölő brüsszeliták piszkos munkájukat, cserébe pedig pilóta nélküli F–16-osokat adnak nekik, és ország nélküli NATO-tagságot. Azt remélik, mi majd válaszul elzárjuk az áramukat, ők meg a maradék olajat, erre mi a dízelszállítmányokat és visszafordítjuk a menekültjeiket, és így tovább. A két szomszéd egymás torkának ugrik, amíg ők röhögnek brüsszeli üvegpalotáikban. Ebbe a játékba nem szabad belemenni, és hála istennek, kormánypolitikusaink ezt tudják. Zelenszkijnek és Kulebának pedig ezt hiába magyarázzuk, ők még mindig hisznek a brüsszeli ígéretekben.
De ha lesz olaj, ha nem; ha kapnak az oroszoktól lefoglalt vagy magyaroktól visszatartott uniós pénzekből, ha nem; végső soron nem mi járunk igazán rosszul. Nekünk van működő gazdaságunk, amit minden erőfeszítésük ellenére nem tudtak derékba törni. Visszatermeljük, amit ellopnak tőlünk.
Ennek az egésznek az ukrán nép fogja igazán meginni a levét, mint ahogy ez eddig is történt.
Szomorú, hogy kormányuk belement a brüsszeli uszítók játékába. Most olyanoknak tesznek szívességet, akiknek az ukránok szenvedése csak járulékos veszteség a keresztény Európa elleni piszkos háborújukban.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
