Szinte érthetetlen, hogy két és fél év öldöklés után Kijevben még mindig nem értik, hogy nem éri meg belemenni aktív szereplőként más országok proxy konfliktusaiba. Nem érdemes sem Brüsszel késztetésére, sem a washingtoni bábosok hergelésére hallgatva más országok stratégiai érdekeit ignorálni. Vagy értik, de már túl mélyen benne vannak a Soros-hálózat geopolitikai piramisjátékaiban ahhoz, hogy ebben a gyilkos konfliktusban önálló döntéseket hozzanak.
Nem is az ukránokra haragszom – ott nincs szabad sajtó, nincs szabad ellenzék, ahonnan az emberek tájékozódhatnának. De az egész Lukoil-affér olyannyira Brüsszel módszereitől bűzlik, hogy ezt a kőolaj átható szaga sem bírja elnyomni. Az eurokraták a háború kezdete óta nyomják moralizáló jajveszékeléseiket, hogy a magyaroknak nem szabadna vezetékes kőolajat venniük Putyintól. Tudniillik az oroszok nem az amerikaiaknak eladott uránból, az Antwerpenben értékesített gyémántokból és nem is a Kínában vagy Indiában átcsomagolt, majd az uniós országoknak eladott olajból és gázból pénzelik ám az ukrán offenzívájukat. Nem, az oroszok épp a magyaroknak szállított, szinte elenyésző mennyiségű lukoilos olajból háborúznak. Na és persze amióta Robert Fico van Szlovákiában kormányon, a nekik szállítottból.
Mit ad Isten, két és fél év után hirtelen Zelenszkijék is rájöttek erre. Fogták hát és elzárták a csapot. Ha nekünk rossz, legyen rossz a magyaroknak is. Jourová és Weber ünnepelnek, Kijevben pedig elégedetten nyugtázhatják, hogy a magyaroknak úgysem ad igazat senki, ezt az egyet ma Európában garantálni lehet. Azért szépen küldjünk oda naponta 10-15 ezer menekültet, elfogadjuk tőlük a Lengyelországon keresztül szállított magyar dízelt is és persze az áramexportunk 40 százalékát. A sok millió dollárnyi segélyt, amit kapnak, azt is mellesleg elfogadták, de hát az csak gyógyszer volt, meg étel, azzal nem lehet oroszokat ölni, így ez nem számít „európai szolidaritásnak”.
Az egész felesleges olajblokád teljes mértékben lerántja a leplet Brüsszel gátlástalan módszereiről, amelyekkel újra képes belerántani a létéért küzdő Ukrajnát egy új ostoba, és mindenki számára káros proxykonfliktusba. Az oroszokra semmi hatása nem lesz ennek az olajblokádból származó bevételkiesésnek, ők alig érzik meg ezt a dacgesztust, eladják az olajat másnak. A romokban heverő ukrán gazdaság viszont megérzi a tranzitdíjkiesésből származó hiányt.
Sőt nagyon is megérezheti, ha a szlovákok beváltják ígéretüket, és leállítják az áramexportot, vagy mi a kőolajtermékekét. De az uniós hungarofób brigád akkor is belekényszeríti a totális kiszolgáltatottságban levő ukránokat ebbe az önpusztító döntésbe.
