Rogán Antal (itt elsősorban közgazdász) a múlt hétvégi tihanyi Tranzit-fesztiválon megtartott nagy ívű előadásában ezt a világot nevezte egyszerűen csak liberális gazdaságfilozófiának, félretéve az összeesküvés-elméletek (vagy leginkább -gyakorlatok) messzire vezető témáját. A rideg számokkal és grafikonokkal tűzdelt okfejtése során Rogánból csak egyszer bújt elő a kamarillaminiszter, amikor kijelentette: a világban ma csak szuverén és liberális gazdaságfilozófia létezik. Harmadik út nincs, hiába állítja bárki is ennek az ellenkezőjét.

E ponton az előadó tehát kilépett a közgazdászszerepből, és egy fotót mutatott be a közönségnek, melyen Magyar Péter megalázkodó mosollyal épp Ursula von der Leyen ölébe kucorodik Brüsszelben. Emlékezetes, hogy az eset július 18-án történt, amikor az Európai Parlament titkos szavazással újraválasztotta a bizottság elnökét. Von der Leyen egész nap feszült és izgatott volt, a meccs egyáltalán nem tűnt teljesen lejátszottnak, de e mozgalmas napon, még a szavazás előtt mégis akadt ideje audienciára hívni a pesti balhéhuszárt. A gesztus nyilván nem Magyar Péternek, az árulónak, hanem Orbán Viktornak szólt, jelezve, hogy lesz még ágyelő a magyar szuverenizmus kikészített bőréből.

Olyan pofonokat kapott Európa (járvány, háború, energiaválság, háborús infláció), melyekből egy is elég lehet egy-egy nemzeti gazdaság térdre kényszerítésére, ám ezeken a problémákon a magyar kormány, ha nehezen is, de úrrá tudott lenni. Minden válsághelyzet kezelhető, de csak akkor, ha az ország szuverén, és nem kívülről diktálják a feltételeket. A valóság az, hogy csak liberális gazdaságpolitika és szuverén gazdaságpolitika létezik, harmadik út nincs. Aki mást hirdet, valójában a brüsszeli liberális gazdaságpolitikát akarja végrehajtani, ami továbbra is adóemeléseken és megszorításokon, illetve a családtámogatások és a rezsicsökkentés felszámolásán alapul” – érvelt a tihanyi Tranziton a miniszter. A kivetítőre ekkor már a brüsszeli Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (DG ECFIN) velünk szemben felállított friss követeléseit helyezte ki. Ezek pedig a következők (a zárójeles részek szabad átiratban):

1. A rezsicsökkentés kivezetése (tehát jóval magasabb lakossági energiaárak kivetése).
2. A társasági adó növelése (azaz a Magyarországra és a térségbe áramló beruházások elüldözése).
3. A kétkulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése (tehát arányos adózás helyett ismét a középréteg sarcolása, a gazdaság befeketítése).
4. Az ingatlanadók növelése (tehát a magántulajdon visszaszorítása, a multi szolgáltatói szektor javára).
5. A 13. havi nyugdíj eltörlése és a nyugdíjkorhatár emelése (régi IMF-módszer, anno Bajnai Gordont is rávették a 13. havi járandóság elvételére).

Ráadásul éppen ezek azok a gazdaságfilozófiai kérdések, amelyekben sem Brüsszel, sem pedig az amerikai háttérerők nem tűrnek semmiféle engedményt. A gyarmatnak mégiscsak az a fő funkciója (azontúl, hogy legyen hol lejátszani az aktuális háborúkat), hogy a gazdasági javait, erőforrásait a gyarmattartó rendelkezésére bocsássa, s semmiképp ne konkuráljon vele.

Rogán Antal hazai és uniós nyílt adatokkal érvelve vezette le például a magyar adópolitika eredményeit, mely azáltal, hogy 2010 óta 28,5-ről 13 százalékra csökkentette a munkáltatói terheket, a foglalkoztatottság radikális emelkedését érte el, így fordulhatott elő, hogy 10,8-ról alig négy százalékra csökkent a munkanélküliség, s az EU-ban sereghajtóból a hetedik legjobb helyre léphettünk elő.

„Gyakran ér minket az a vád, hogy az adópolitikánk a gazdagoknak kedvez. Ám érdemes megnézni a valóságot itt is, hiszen a teljes munkaidős alkalmazottak bruttó reálkeresete 2010 és 2023 között az ötből első és második legalsó »kvintilisben«, tehát a legszegényebbek és az alsó középosztály körében nőtt a legjobban” – mondta Rogán, rávilágítva, hogy mindkettőben nyolcvan százalékkal nőtt, miközben a jómódúak átlagkeresete „csak” 48,7 százalékkal emelkedett a tizennégy év Fidesz-kormányzás során. Tehát a legkevésbé sem igaz, hogy az adópolitika a gazdagabbaknak kedvez.

Ezért is fogják a jövőben a két intézményt egybevonni, s a dolgozók nagyobbik részére vonatkozó bérminimum lesz a minimálbér is. Idetartozik az a szám is, hogy 1,1 millióval kevesebb mélyszegénységben élőt tartanak számon ma Magyarországon, mint ahányat 2010-ben regisztráltak.

Azt is elmondta a közgazdász-miniszter, hogy a családtámogatások összegét azért növelték három és félszeresére, összesen évi 3307 milliárd forintra 2010 óta, hogy a gyermeket vállaló polgárok ne szegényedjenek el. Ennek köszönhető, hogy a reálbérek a gyermeket nevelők körében sokkal nagyobb mértékben emelkedtek (természetesen ők több költséget is vállalnak), hiszen a gyermeknélkülieké hetven, az egygyermekeseké 94, a kétgyermekeseké 123 százalékkal nőtt a 14 év alatt.

Leszámítva a leggazdagabbakat, akik még növelték is a vagyonukat az elmúlt két-három nehéz esztendő során, természetesen mindannyiunknak nehéz (volt) a inflációs, megtorpanós, háborús időszak. Ezt kár volna vitatni. Ám azt sem lehet elvitatni, hogy valójában az ország szinte egésze nyertese az elmúlt tizennégy év szuverenista gazdaságfilozófiájának. Mindez elúszhat 2026-ban, ha nem sikerül meggyőzni a valóságról az ingadozók nagy tömegét.