A Hamász tavaly októberi drámai terrortámadása Izraelben azonban nem csak az antiszemitizmust fokozta – a világban élő muszlim közösségek is támadások célkeresztjébe kerültek. Olyannyira, hogy a muszlimokat ért gyűlöletincidensek száma több mint háromszorosára emelkedett az Egyesült Királyságban a Hamász támadását követő négy hónapban. Ebben az időszakban 2010 iszlamofób esetet dokumentáltak, ami jelentős növekedés az azt megelőző év azonos periódusában regisztrált hatszázhoz képest. Az esetek felét a közösségi médiában megjelenő gyűlöletbeszéd tette ki.

2021-es népszámlálási adatok szerint egyébként Angliában és Walesben összesen 3,87 millió muszlimot regisztráltak, ami így a lakosság 6,5 százalékát jelenti, ugyanezen adatokból pedig szintén kiolvasható volt, hogy körülbelül 290 ezren vallották magukat zsidó vallásúnak a mintegy hatvanmilliós lakosságból. Közülük a legtöbben, több mint ötven százalékuk Londonban él, és mostanra úgy tűnik, már a buszon sincs biztonságban. Érdemes egyébként ízlelgetni egy kicsit ezt a tényt azoknak, akik az illegális bevándorlást álproblémának nevezték közel egy évtizede, Magyarországot és Orbán Viktort pedig a mai napig páriaként kezelik, mert az első perctől kezdve felmérte a jelenség veszélyeit, védekezésképp pedig kerítést épített és elutasította a kvótát. 

Ugyanakkor nem csak a CST készít statisztikákat a világban zajló antiszemitizmusról. A Berlini Műszaki Egyetem Antiszemitizmus-kutató Központja, azaz a ZfA az elmúlt tíz év antiszemitizmussal összefüggő adatait fésülte össze és elemezte. Nem meglepő, ami kiderült: az iszlám uralta országokból érkező bevándorlók közül minden második antiszemita nézeteket vall. Ennél érdekesebb, hogy 2022-es adatok szerint a németek 11,3 százaléka értett egyet a zsidóellenes sztereotípiákkal, a török migrációs hátterűek körében pedig ugyanez az arány 50,2 százalék volt.

A hatóságok szerint Németországban naponta átlagosan öt zsidóellenes bűncselekményt követnek el, ám az erőszakos cselekmények mellett számos más bűncselekményt is ide sorolnak: ilyen például a gyűlöletkeltés és az uszítás, a becsületsértés, a vagyoni károkozás és az alkotmányellenes szervezetek jeleinek használata, ami többnyire a horogkereszt viselését jelenti Németországban. Mindezt 2015-re vezetik vissza, vagyis amikor több százezer migráns érkezett az iszlám kulturális területről az országba. Egy bizonyos Malca Goldstein-Wolf zsidó aktivista szerint a muszlimok zsidógyűlölete jelenti a legnagyobb veszélyt a németországi zsidó közösségekre, hiszen „muszlimok tömegei érzik úgy, hogy nem félnek fizikailag megtámadni a kipát viselő zsidókat, és teljesen gátlástalanul élik ki az irántuk érzett gyűlöletüket”. 

Franciaországban sem sokkal jobb a helyzet, sőt: az ottani adatokat talán súlyosbítja, hogy Európában pedig náluk él a legnagyobb zsidó populáció, ám mostanra őket fenyegeti a legkomolyabb veszély is. Szintén egy erről szóló kutatás állapította meg, hogy Franciaországban érzik magukat a legkevésbé biztonságban a zsidó közösségek. Félelemérzetüket pedig minden bizonnyal növelik az igazságszolgáltatás olyan döntései, mint Sarah Halimi esete, akihez 2017-ben betört a szomszédja, a huszonhét éves, migránshátterű Kobili Traore, aki először brutálisan megverte, majd kidobta az ablakon, miközben Allahot dicsőítette. A történet botrányos része azonban itt nem ért véget: később a bíróság ugyanis felmentette az elkövetőt, mondván, hogy a gyilkosság idején kábítószeres befolyás alatt állt, és nem volt beszámítható, ezért nem büntethető.

És végül itt van Magyarország. Az állandó fekete bárány, akivel mindig csak a baj van és állandóan szembemegy a fősodorral, Mintha nem látná, hogy az autópályán mindenki szembejön: a gond csak az, hogy ennek ellenére mi megyünk jó felé. 

Az Európa-liga futballmeccsét, amit Olaszország Izraellel szemben vívott meg, itt Budapesten tartották meg. Akárhogy is, de nem véletlen: egy ilyen eseményt minden bizonnyal nálunk lehet a legnagyobb biztonságban lebonyolítani, és ezzel mostanra szinte egyedül maradtunk Európában. 

Azt mondják, a német társadalom számára az utolsó csepp a pohárban a solingeni késelős merénylet volt. Azon a napon valami végképp megpattant bennük. Nem csoda!

Annyi biztos, hogy az egy évtizede húzott vészcsengő hangjait egyre többen hallják meg és veszik komolyan itt Európában, hiszen ez már nem játék, nem politika, nem rivalizálás, nem szkandermeccs: emberek halnak meg kegyetlen módon és élik félelemben a mindennapjaikat. Eljött az a világ… Muszáj megállítani!