A krikett nem csak egy játék. Egy olyan kulturális megszállás szimbóluma, amely mellett el lehet menni, de ha tudatosan figyeljük a világot, akkor nem szabad.
A bangladesi munkásokat lehet ugyan bírálni, mert kriketteznek, de itt elsősorban nem őket kell hibáztatni, hanem Olaszországot és az önmagát feladó Európát.
A bangladesiek ugyanis csak azt teszik, amit otthon tanultak, úgy élnek, ahogy megszokták, és természetes, hogy nem fognak focizni és bolognai tésztát enni egy pohárka limoncellót követően. Olaszország elfeledte, hogy kötelessége megvédeni saját kulturális örökségét, az életmódját, különben jönnek olyanok, akik másképp élnek, és amikor már minden étterem halal, akkor már késő lesz kapkodni. Az olyan városvezetők, mint Anna Maria Cisint, Don Quijoteként küzd a szélmalmokkal, meg is kapja törekvéséért a szélsőjobboldali bélyeget a BBC-től.
Pedig a kulturális összeférhetetlenség jelensége mindenhol kézzel fogható.
Svédország nagyvárosaiban ugyanúgy megszülettek ezek az önkéntes gettók, ahol a bevándorlók letelepszenek, egyszerűen azért, mert ott van hely.
Azért van ott hely, mert az első messze földről érkezett muszlimok odaköltöztek. A svédek ezért eladogatták a lakásaikat, amelyeket muszlimok vásároltak meg. Egyre több lett a muszlim, egyre több rokonuk érkezett Svédországba, egyre kevésbé érezték kényelmesnek a Rinkebyben élő svédek a környezetüket, ráadásul egyre csökkent a lakások értéke, azaz minél többet várt egy svéd az eladással, annál többet bukott az üzleten. Természetesen egy svéd se ismerné el, hogy a „white flight”, azaz a fehérek menekülése egy létező jelenség volna, papíron mindenki egymás testvére, de a helyzet mégis az, hogy Rinkeby tele van fodrászatokkal, halal éttermekkel, imahelyekkel, és az utcán alig hallani svéd szót.
Természetesen nemcsak Montfalconéról vagy Stockholmról van szó, hanem Nyugat-Európa szinte minden szegletéről, Bécstől Birminghamig, azokról az országokról, amelyek a virágzó és gazdag „régi” Európát alkotják.
Ahol politikai okokból feladták az identitásukat és örömmel oldódnak fel az uniós nihilben. A nagyvárosok mindenhol furcsák, a falvak pedig mindenhol konzervatívok. Viszonylag ritkán látni olyan bangladesit, aki földet művelne traktorral valahol Bajorországban, pedig elvben megtehetné, odahaza is van földművelés, sokan értenek is hozzá. De a falvak világa megmaradt osztráknak, svédnek, franciának és olasznak, politikailag nem korrekt emberek élnek ott, akiket nem hatott meg a neten olvasható mantra. Feltehetően soha nem is fogja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!