A Tisza lesz a Fidesz váltópártja? Ez jelenleg még nem akut kérdés a magyar belpolitikában, de egy év múlva már ez lesz a legfontosabb kérdés mindenkinek. Sok szól amellett, hogy a Tisza Párt, pontosabban Magyar Péter mesterséges karizmája megszerezheti azt a plusz tíz százalékot, amellyel már veszélyes lehet a Fideszre, ha marad a háborús környezet, az abból következő kisebb gazdasági növekedés, valamint az ellenzéki törzsszavazók hisztériáját sikerül átvinni az általában a centrumot kereső választói csoportokra is.
De ehhez az kell, hogy minden más ellenzéki párt vonzereje nulla legyen 2025 végén is.
Jelenleg a Tiszán kívüli ellenzék minden lehetséges értelemben halott, tehát ez a feltétel már most adott. A korábbi ellenzék most tavasszal nem egyszerűen megsemmisült, hanem rázúdult a 2022-es vereségének minden következménye is.
Ha a Tisza létező párt lett volna 2023 végén, és elindul az önkormányzati választásokon is, valószínűleg Budapesten és a nagyobb városokban, továbbá a megyei közgyűlésekben is megszüntette volna a korábbi ellenzéket. A Tiszára adott szavazatok nem csak a Fidesszel szemben, hanem a teljes ellenzékkel szemben is protesztnek minősülnek. Az ellenzék felé nem olyan végletes indulatokkal ugyan, de ez a politikai flow egy teljesen új élmény azoknak, akik csak választási vereségek soraként élték meg a politikát 2006 ősze óta, és azoknak is, akik csak az elmúlt pár évben nőttek bele az ellenzéki életérzésbe.
Fontos megállapítás, hogy a Tisza szavazói győzelemnek élték meg a választásokat. Választáson harminc százalék közelébe emberemlékezet óta nem került ellenzéki erő, közvélemény-kutatásokban is csak ritkán (de az ilyen méréseket soha nem erősítette meg választás). A kutatások az ellenzék számára korábban leginkább Budapesten működtek jól egyébként, ott kellett a legkevesebb reményt belepasszírozni a nyilvánosságnak szánt adatokba.
Az elmúlt másfél évtized első tíz évében a liberálisok által állandóan vizionált esetleges Fidesz–Jobbik-szövetség a Jobbik megsemmisülése, illetve korábbi teljes irányváltása miatt is kizárt. A 2010-es törzsszavazói vagy a Fidesznél vannak már 2018 óta, az örök csalódottak pedig a Tisza Pártnál. Az elvileg mindkét irányba koalícióképes LMP sem létezik már, egyik sincs a parlamenti küszöb közelében sem, már szavazatokat sem vesznek el a Tisza Párttól, az egyetlen és nagy ellenzéki erőtől. A Fidesz tehát teljesen egyedül van, ha nem nyer választást, akkor a parlamenti matematika sem mentheti meg úgy, mint kétszer az MSZP-t az SZDSZ. Itt kell megemlíteni, hogy az MSZP, a Párbeszéd, a Jobbik és az LMP megszűnésének nem lesz napja, úgy enyésznek el, mint az SZDSZ, akkor lehet bejelenteni ezt, amikor a felmérésekbe az egyéb párt kategóriába kerülnek a sor legvégén.
A fennmaradó kérdés tehát a Tisza Párton kívül az egyetlen még létező, életjeleket mutató ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció jövője.
Értelemszerűen a Momentumot sem tekintem létező politikai erőnek, gyakorlatilag nincsenek törzsszavazói, a vezetőinek a szellemi képességei pedig még azt sem teszik lehetővé, hogy felfogadjanak egy szakértőt, aki megérteti velük egy politikatudományi tankönyv bonyolultabb fejezeteit.
Jelenleg a magyar politikai rendszernek egyetlen intézményesült eleme van, mégpedig a Fidesz. A Tisza esetleges intézményesüléséhez kell még pár győztes választás. Nem egyértelmű viszont, hogy a DK Gyurcsány Ferenc ambícióin kívül tartalmaz-e bármi olyat, ami nélküle is működőképes. Gyurcsánynak sikerült az a bravúr, hogy az MSZP egykori szélsőbalosainak, akik nem ragadtak a Munkáspártban, eladta a régi internacionalizmus, a nemzetköziség új változatát Európai Egyesült Államokként. Gyurcsány szavazatszerző képessége korlátozott volt ugyan, de kényszermegoldásként mindenféle liberálisok, balosok el tudták fogadni és persze azok, akik imádták, hogy ő műveli a legszínpadiasabban az Orbán-gyűlölet nevű belpesti művészeti ágat.
Ez nem egy egységes massza, és könnyen erodálódhat.
Gyurcsány most azokra számíthat, akik magát a NER-t látják megtestesülni Magyar Péterben és rá is át tudják konvertálni Orbán iránti eszelős gyűlöletüket. De ez csak a feltétel nélküli Gyurcsány-hívőknek megy könnyen, akik már régen nincsenek elegen egy országgyűlési öt százalékhoz.
Gyurcsány bukta a legnagyobbat nyár elején, elvesztette Budapestet és az ellenzéki vezető szerepet. Utcai mozgósító ereje már 2022-ben is minimális volt, a DK ugyanúgy néz ki jelenleg, mint a 2022-es vert sereg összes többi maradéka.
A kérdés tehát így végképp az, hogy lesz-e, lehet-e bármiféle ellenzéki ellenfele a Tiszának 2026-ban? Másodszor pedig az, hogy hol húzódhat a Magyar Péter-jelenség szavazatszerzési képességének határa? Az ugye nyilvánvaló, hogy ez az egész egy mesterséges jelenség, amelyet külföldről szabadítottak Magyarországra. A projektnek pedig még legalább kell szerezni további egymillió-háromszázezer szavazót, hogy egy reményeik szerint 45 százalék alá szorult Fideszt biztosan meg tudjanak verni. És ez a szám azon az optimista feltételezésen is alapul, hogy a 2024-es szavazóit a Tisza meg tudja tartani.
A Tisza az első vegytiszta protestpárt nálunk, semmiféle központi ideológiával nem rendelkezik, centrumában egy személy található, akinek a megítélésén alapul a párthoz kapcsolódó összes várakozás. És fordítva is igaz, a Tisza mögött álló technológiát alkalmazó szakemberek sikeresen kötötték Magyar Pétert mindazon eddig reménytelen, csalódások sorozatát megélő várakozásokhoz, amely az ellenzéki törzsszavazók sajátja. A baj a szempontjukból csak az, hogy 2022-ben sem volt ilyenből több mint kétmillió. Magyar Péternek kerestek egy tömeget, és az élére állították. És ez a tömeg végül is az O1G-koalíció lett.
Ha valaki emlékszik Magyar Péter első, partizános interjújára, akkor felidézheti, hogy abban teljesen egyértelműen a Fidesz-szavazókhoz beszélt. Akkor még az volt a cél, hogy a Fideszt robbantsa szét, esetleg a Fidesz-szavazótábor egy részét szakítsa le a gazdasági csalódottságra alapozva és a korrupcióra hivatkozva. Akkor tolták át a projektet az ellenzék térfelére, amikor a kutatásaik megmutatták, hogy Magyar Péterrel nem az átlag Fidesz-szavazó rezonál, hanem az átlag ellenzéki törzsszavazó találja vonzónak. Így egy eleve rombolásra szánt személyt voltak kénytelenek átkonvertálni egy építkező projekt vezérévé. Ez megmagyarázza azt, hogy eddig miért nem tudták pozitív figuraként pozicionálni Magyar Pétert, mert személyiségének lételeme a konfliktus és a konfrontáció, amit a magyar választók ebben a dózisban még soha nem szenvedtek el.
