Hogy mondhat valaki olyan, réges-rég hallott kommunista marhaságot, hogy egy kereszt kirekesztő volna, pláne egy szabadságról szóló emlékművön? Továbbá: miért változtatná meg egy kereszt a szobor úgymond eredeti jelentését? A Szabadság-szobor nem azért emeltetett, legalábbis elvben, hogy a háború lezárását, a nemzetek, emberek valódi felszabadulását ünnepelje? Ez a gondolat viszont tökéletesen harmonizál egy keresztény országban a kereszt jelképével, ami az egymás iránti szeretetnek, az összefogásnak is a szimbóluma.

Kétségtelen viszont: azoknak tényleg kirekesztőnek, antipatikusnak, sőt gyűlöletesnek tűnhet a kereszt, akiknek az volt az igazi, amikor – a rendszerváltozásig – egy szovjet katona szobra állt a grandiózus nőalak alatt. 

Nem véletlenül hívták országszerte halas nőnek a Gellért-hegyi emlékművet. Kijelenthető tehát: aki az eredeti kompozíciót sírja vissza mint autentikus jelentést, az éppen olyan pártállami gondolkodású kommunista, mint László elvtárs. A sor természetesen egyáltalán nem rövid, ott van rajta Karácsony Gergely elvtárs éppúgy, mint Gyurcsány Ferenc elvtárs és Dobrev Klára elvtársnő.

László Imre esetében azonban van egy további hangsúlyos elem, ami óvatlan kitárulkozásának ad egy kis színes, barna, illetve vörös-fekete árnyalatot. Az ő régebbi megnyilatkozásait ismerve elképzelhető, hogy annak a keresztnek az a fő hibája a szemében, hogy nem egy bizonyos speciális kereszt. Ki ne emlékezne arra, amikor a horogkeresztes nácik Führerét, Adolf Hitlert dicsérte pár évvel ezelőtt egy újbudai testületi ülésen, mondván, akkori teljesítményével kiérdemelte, hogy a Time magazin az év emberének választotta. Na ugye, hogy nem minden kereszttel van zsigerből, reflexből baja ennek az újbudai generalisszimusznak?

Emlékezhetünk: miután nagy volt a felháborodás, egyfajta tessék-lássék magyarázkodásba fogott a balos polgármester, de nem vitte túlzásba. Olyannyira nem, hogy egy televíziós beszélgetésben azt szorgalmazta: nevezzenek el a XI. kerületben egy parkot Mengeléről, az auschwitzi haláltábor tömeggyilkos orvosáról. A megdöbbent műsorvezető közbeszólása nyomán aztán kijavította magát, s közölte: valójában Nelson Mandelára gondolt, az egykori Nobel-békedíjas dél-afrikai – amúgy szintén diktatúrapárti, kommunista – szabadságharcosra. Persze túl sokat ekkor sem bíbelődött holmi bocsánatkéréssel.

Igaz, nyugodtan kezet foghat elszólásügyben a jelenlegi főpolgármesterrel, aki a zsidó képviselőket és kormánytagokat korábban listázni akaró Gyöngyösi Márton penetráns kijelentését védelmébe vette, nem tartotta nácizmusnak. Karácsony Gergely 2019-ben a Hír TV műsorvezetőnőjének kérdésére, miszerint nácinak minősül-e az, aki zsidó képviselőket listázna, leszögezte: az csupán rossz mondat volt, s nem nácizmus. Ezzel akkor a párbeszédes politikus szentesíteni akarta a Jobbikkal való összefogást. Hogy senki ne gondoljon véletlen botlásra, később Karácsony azt a jobbikos borsodi képviselőjelöltet is támogatta egy időközi választáson, aki Budapestet Judapestként emlegette és antiszemita fröcsögések sorát produkálta. Csak azért említjük ezeket az elborzasztó eseteket, hogy voltak szélsőbaloldali sémák László Imre számára, amelyek kikövezhették az utat mostani szerepzavaraihoz.

Mindenesetre most már kíváncsiak vagyunk, mikor áll elő saját javaslatával arról, mi kerüljön a Citadella előtti Szabadság-szobor alá. Mert ha tényleg venné a bátorságot, és előhozakodna a megtámadott keresztény szimbólumnak horogkeresztre cserélésével, egyben megoldódhatna az a másik régebbi felvetése is, hogy doktor Mengele emlékét megörökítsék. Ha már lúd, legyen kövér.