Két nap múlva új elnököt választ magának a felvidéki magyarság pártja, a Magyar Szövetség. Amely sorra szenved súlyos vereségeket a választásokon, ráadásul egyre nagyobbakat. Az európai parlamenti választáson már a négy százalékot sem érték el, noha a magyarság körülbelül félmilliós lélekszáma alapján a nyolc-tíz százalék lenne az elvárható. Alkalmatlan, de hatalmához (és a Budapestről érkező „hátszélhez”) görcsösen ragaszkodó vezetése olyan örvénybe rántotta közösségünk egyetlen érdekképviseletét, amelyből csak egy teljesen új, friss vezetéssel van esély kikecmeregni.

Ám úgy tűnik, a helyzet még annál is katasztrofálisabb, mint ahogy azt legutóbbi írásunkban fölvázoltuk. A párt a teljes szétesés képét mutatja. Az elnöki posztért induló négy jelölt közül a két legesélyesebbnek tartottról megdöbbentő híreket olvasni a felvidéki nyilvánosságban. (Egyelőre csak a magyarban.) Egyikük a leköszönő elnök, Forró Krisztián kvázi strómanjának tekintett, a bukott pártvezetés által tolt Becse Norbert. A közéletben teljesen ismeretlen Becse első megszólalásaival máris „fogalmi dugóba” keveredett. 

Becséről most az derült ki, hogy pedagógusként súlyos botrányokat okozott legalább egy munkahelyén. Nemrég rúgták ki szülővárosa általános iskolájának igazgatói székéből, sőt az intézményből is. Közösségi médiás bejegyzések és hozzászólások sokasága szerint fölháborodott szülők harcolták ki Becse menesztését, annyira elviselhetetlennek tartották a vezetési módszereit. Menetrendszerű hatalomfitogtatásról, félelemmel teli légkörről szól a fáma, sőt korábbi diákok és szülők elmondása szerint nyílt titok volt, hogy egy vagy több tanítónő beosztottjával összeszűrhette a levet. Kirúgásában minden bizonnyal ez is szerepet játszhatott.

Már a korábbi, gimnáziumi munkahelyéről is távozni kényszerült, ám ott nem tanítónőkkel, hanem egy diáklány tanítványával hozták hírbe. Becse természetesen tagadta a vádat. És mi sem voltunk ott, hogy igazoljuk az egykori diákok egybehangzó beszámolóit. Nem kizárt, mindenki összehangoltan hazudik, hogy Becsét bántsa. Ám az bizonyos, hogy ha most szombaton egy ilyen terhelt múltú figura kezébe tennék a felvidéki magyarság sorsát, akkor talán jobb, ha elkezdjük fogalmazni a búcsúlevelünket. Becsének nem egy omladozó pártot, inkább a saját életét kellene rendbe raknia. 

Aztán ott van a másik jelölt, a nevét hivatalosan szlovákosan használó Pandy „Peter” ügyvéd, aki a különféle hátsó alkuk, sumákolások révén állítólag komoly eséllyel indul a pártelnöki posztért. Tőle következik most egy idézet: „Tény az, hogy a gyermekeim szlovák iskolába járnak. Mikor erről döntöttünk, úgy gondoltuk, hogy ez így helyes. A feleségem egyébként szlovák iskolában tanít szlovák nyelvet, magyarként”. Az egykori Most/Híd-politikus azzal mentegetőzött, hogy senkit sem szabad kizárni a nemzetből, csak mert nem illik bele az idealizált magyarságképbe, hanem képviselni kell a vegyes házasságban élőket, a gyerekeiket szlovák iskolába járatókat, sőt azokat is, akik magyar származásúak, de talán már magyarul sem tudnak. Ebben természetesen van igazság. Csakhogy a magyar pártnak akadna ennél fontosabb dolga. Hiszen már a magukat magyarnak vallók többsége is elfordult tőle. Valóban érdemes megszólítani a beolvadófélben lévőket is – ám ha az elnök személye ez utóbbit domborítja ki, annak vajon milyen üzenete van a magyar közösség felé? 

És legfőképpen: mi lesz a „nem beolvadófélben lévő” magyarokkal? Tudniillik ők alkotják még mindig az egyesített magyar párt szavazótáborának elsöprő többségét, és anno a Magyar Közösség Pártjáét is. Aligha azért tartottak ki öt elbukott választás után is a párt mellett, hogy most jó arcot vágjanak egy Most/Híd 2.0-hoz. Amennyiben ilyen elnöke lesz a magyar pártnak, aki a gyermekét szlovák iskolába járatja, és aki szerint ráadásul ez teljesen rendjén való, akkor borítékolható a tömeges kilépés. Sőt teljes alapszervezetek válhatnak ki a Magyar Szövetségből.

Nem a Magyar Szövetség utolsó elnökét kellene megválasztani, hanem az első jót…