Tisztújító kongresszust tart két hét múlva a felvidéki magyarok pártja, a Magyar Szövetség. S minthogy politikai téren soha nem látott válságba jutottak, összmagyar ügy, nemzeti sorskérdés, hogy kilábaljanak belőle. Orbán Viktor tavaly Tusványoson meglehetősen éles kritikát fogalmazott meg ez ügyben, jelezve: ennél többre van szükség. Ám a helyzet azóta tovább romlott. Lesz-e végre épkézláb politikai képviselete a szlovákiai magyarságnak, vagy folytatódik e félmilliós nemzetrészünk széthullása?
Felvidéken nem rózsás a demográfiai helyzet, ám ebben sajnos nem lóg ki a többi külhoni régió közül, sőt ha aprólékosan végigmérjük a helyzetet, nem kizárt, hogy a legjobb állapotban van. Erdélyben drámai fogyást mértek a magyarok körében a 2022-es népszámláláson, a délvidéki magyarok etnikai erejét megroppantotta a jugoszláv háborúk okozta elvándorlás, Kárpátalja szörnyű helyzetét pedig talán nem szükséges most külön ecsetelni. Romániában és Szerbiában mégis biztosított a magyarság politikai képviselete. Hát a Felvidéken miért nem?
A Magyar Közösség Pártja (MKP), majd a Magyar Szövetség 2010 óta legfeljebb turistajeggyel léphet be a szlovák parlament épületébe, tudniillik nem képesek maguk mögé állítani a felvidéki magyarság fele részét sem. Mégsem utal rá semmi, hogy mindez kijózanítólag fejbe kólintotta volna a vezetőket.
Érdemi ötlet és megújulás híján, folyamatos frakciózások és belharcok közepette a felvidéki magyarság pártja tavaly ősszel is fölbukott a parlamenti küszöbben, noha addigra sikerült minden politikai erőt összeboronálni egy zászló alá, akik a magyarok képviseletére szóba jöhettek. Százharmincezer szavazat, 4,39 százalékos eredmény.
Hideg zuhany. Pedig a java még hátravolt.
Idén márciusban súlyos fiaskóval végződött Forró Krisztián pártelnök kalandja a köztársaságielnök-választáson: hatvanötezer voks, 2,9 százalék. Eredménye még a Magyar Szövetség előző évi, kínosan alacsony népszerűségétől is messze elmaradt. Bár a cél a magyarok erejének megmutatása volt, épp hogy a gyengeség jött át. Más kérdés, hogy elsősorban nem a magyar közösség, hanem a képviseletére jelentkező politikai garnitúra harmatgyenge. Pestiesen szólva: alkalmatlan.
A három hónappal ezelőtti európai parlamenti választás újfent, még kristálytisztábban megmutatta, mennyire bízik a felvidéki magyarság a Magyar Szövetség jelenlegi vezetésében. Semennyire. Ötvenhétezer szavazat, 3,88 százalék. Igazi katasztrófa. Noha az EP-választáson hagyományosan jobb eredményt szokott elérni a magyar párt, mint a parlamentin.
A 2016-os választási vereségnél még kampányfőnökként tevékenykedő Forró Krisztián 2020 óta elnökként vezeti az MKP-t, majd a fúzióval létrejött Magyar Szövetséget, és a legutóbbi elbukott választásokon emellett kampányfőnökként is kezében tartotta a szálakat. A párt berkeiből azt hallani, hogy a hangulat már nem is elkeseredett, hanem a végső beletörődés állapotába jutott. Már nem nagyon érdekel senkit, mivel magyarázza a vezetés a katasztrofális bizonyítványát.
Egy félmilliós közösségből (mínusz kiskorúak) mindössze 57 ezret képesek megszólítani. Egy piaci cégnél negyedennyi kudarc után ajtót mutatnak az embernek. Itt viszont megy minden tovább, mintha mi sem történt volna. Hogy lehet ez?
Mindeközben kétes ügyektől hangos a felvidéki sajtó. Forró Krisztián elnök a saját autóját adta bérbe a pártnak havi nyolcszáz euróért. A Felvidékre érkező temérdek anyaországi támogatással kapcsolatban szó volt egy think tank létrehozásáról, amely megadná a szellemi hátországot a korszerű működéshez, ám hiába van meg rá az anyagi fedezet, egyelőre semmi hír a létrejöttéről. Minek kapkodni, nem igaz?
Az elnöknek, az elnökségnek esze ágában sincs venni a kalapját. Sőt a tisztújításhoz közeledve fügefalevélként maguk elé kaptak egy – a felvidéki magyarság számára – teljesen ismeretlen figurát, ő lesz az elnökjelöltje a jelenlegi, bukott vezetőségnek. Stróman-stichje van a dolognak. Mögé lapulva folytatná tovább kudarcsorozatát a Forró-csapat.
Magyarország alaptörvénye kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” A magyar nemzet egységes, oszthatatlan. Továbbá, Szabó Dezsővel szólva: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Ez az összetartozás és ez a felelősség most azt követeli tőlem, hogy megkérdezzem: nem lehet ezt jobban csinálni? Biztosan a többszörösen bukott és alkalmatlan elnökség meg annak strómanja vezeti majd ki a gödörből a felvidéki magyarság megtépázott pártját? Nem kéne inkább a vokálba zavarni őket?
A Magyar Szövetség borzalmas állapotban van. Pedig rajta áll a felvidéki magyarság politikai képviselete. S bizonyos fokig: a jövője. A többször leszerepelt, zavaros viszonyokat teremtő régi garnitúra átmentése helyett valami teljesen újtól lehetne csak azt várni, hogy az eredmény is más legyen.
Jobb. A közép-európai összefogást hirdető magyar kormánynak is fontos lenne, hogy legyen végre egy erős, hiteles, kiszámítható felvidéki magyar politikai vezetés.
A felvidéki magyar mártír politikus, Esterházy János – a XX. század vérzivatara közepette is megőrizve bölcsességét – mindezt úgy fogalmazta meg: „Hivatásunk magyar, küldetésünk európai.” Mi nem csinálhatjuk jól a felvidékiek helyett, csak drukkolhatunk, hogy az utolsó utáni pillanatban, hasonló bölcsességgel sikerüljön megfelelő irányba állítaniuk a hajójukat.
