Orbán Viktor pontosan tudta, mi vár rá Strasbourgban. Hogy a magyar soros elnökségről vajmi kevés szó esik majd. És felkészült. És szenzációsan csinálta. Pedig mindent megszerveztek annak érdekében, hogy zavarba jöjjön, esetleg el is menjen a kedve az egésztől.
Az ítéletet megírták előre, mint A tanúban. Doktor Kotász és a keretlegények bevetésre készen álltak. A rajzfilmfigurák megelevenedtek, Ursula penetránsabb volt, mint valaha, és Frédi is kitett magáért. A statiszták szintén. A kontinens söpredékét egy potenciális vasdorongos gyilkos képviselte, fel is mondta ügyesen a szövegét. Valamit valamiért. Kilógott a szabadláb.
A felhőtlen szórakozást az Euróvíziós Dalfesztivál kihelyezett tagozata biztosította, már csak a szakállas nő hiányzott a cirkuszból, de az elmaradt élményért cserébe egy adott pillanatban a messiás megvakarta a tökét. Tényleg, mint a nemi eltévelyedések a panoptikumban, mondta volna Pepin bácsi, amennyiben meghívást kap a szeánszra, a Nemzetközi Számonkérő Szék rögtönítélő bíróságának ülésére. Az antiszemitizmus, a homofóbia és az összeomlás felé ballagó Európa képmutató és eszelős vezetőinek vándorgyűlésére.
Aztán a magyar miniszterelnök vett egy nagyobbacska levegőt és egyesével szétcincálta az egész társaságot, beleértve a hazába ékelt ötödik hadoszlopot is. Az egész pályás presszing mindeközben kudarcba fulladt.