Az Egyesült Államok elnökválasztásán nagy győzelmet aratott a woke-ista demokratákkal szemben Donald Trump, és ez a tény egycsapásra átalakította a világpolitikai várakozásokat. Ezt bizonyítja, hogy a múlt héten gyorsan megbukott a régóta haldokló német baloldali jelzőlámpa-koalíció, és arra is vannak jelek, hogy az Európai Unióban megváltozhat a migráció-, háború-, és genderellenes Magyarország megítélése. A normalitás politikája tehát kétségtelenül előretört a világban.
Ha viszont azt gondolnánk, hogy a neomarxista, genderista erők most hátrahőköltek, tévedünk.
Európa még mindig a genderterror támadása alatt áll. Erre jó példa az október végén elfogadott írországi jogszabály, az úgynevezett gyűlöletbűnözésről szóló törvény.
Ebből idézek egy részt: „a személy neme vagy az a nem, amelyet egy személy az általa preferált nemként fejez ki, vagy amellyel a személy azonosul, ebbe beletartozik a transznemű, valamint a férfi és női nemtől eltérő nem is.” Igen, ez nem más, mint a nemek transznemű ideológián alapuló újradefiniálása. Írországban ezentúl mindenki az lehet, aminek épp képzeli magát, lehet férfi, lehet nő, de bármi más is, ha úgy gondolja.
Az ország élén liberális–jobboldali–zöldpárti (Fianna Fáil Party–Fine Gael Party–Green Party) koalíció áll. Persze ez a jobboldali párt sem a mi fogalmaink szerint jobboldali, hiszen az uniós képviselői a globalista Európai Néppártban ülnek, tehát a Tisza Párt szövetségesei. A jogszabályt még gyorsan, októberben fogadta el a parlament, ugyanis november 29-én előre hozott választásokat tartanak a szigetországban.
Az új ír „nemmeghatározás” azért megdöbbentő, mert az írek úgy éltek az emlékeinkben, mint Európa legkonzervatívabb nemzete. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egészen 1995-ig a válás is tilos volt az országban. Nyugat-Európában Írország volt az utolsó állam, ahol bűncselekménynek számított a homoszexualitás. A radikális meleglobbi, a liberálisok lelkes támogatásával, a simulékony jobboldal asszisztálása és önfeladása mellett már a 2015-ös népszavazáson elérte, hogy nagy többséget kapott a melegházasság intézménye. Az íreknél egészen 2018-ig tiltott volt a művi terhességmegszakítás, amelyet ugyancsak egy népszavazással írtak felül. A liberális genderisták tehát a társadalompolitikai fronton sikert sikerre halmoztak az elmúlt évtizedekben. A baloldali és a hozzájuk igazodó jobboldali pártok, a mainstream média, valamint a pop- és filmipar keményen belállt az érzékenyítésbe.
Összeállt tehát a genderfront és néhány év alatt majdnem teljes egészében átalakították a közgondolkodást. Szinte a teljes elitet képesek voltak maguk mellé állítani, az is nagy segítségükre volt, hogy a kedvező adózási feltételek miatt számos globális genderista világcég központja Írországban van.
Nagy dolog, hogy mindezek ellenére azonban még mindig pislákol valami a büszke ír néplélekben, hiszen az írek többsége idén ugyancsak egy referendumon elutasította a család fogalmának kiterjesztését, tehát a szivárványcsaládok törvényi elismerését. Bízhatunk tehát abban, hogy az ír társadalom immunrenrendszere még nem gyengült le végérvényesen.
Mint látjuk, a szavazók idei döntése azonban nem nagyon befolyásolta a politikusokat, hiszen a választók most a családok szivárványosítása helyett megkapták a nemek fogalmának kiterjesztését. Ebben a woke-ista erők nagy lehetőséget látnak, hiszen ilyen biztosítékkal erejüket megnövelve tudnak majd ráfordulni a család tradicionális fogalmának szétverését célzó kampányukra.
A mostani nem-újradefiniáló jogszabállyal tényleg lebontják a civilizációs normákat, a zsidó–keresztény kultúra kereteit, illetve a biológiai törvényszerűségeket is felül próbálják írni a woke-ista képviselők. Ne legyen kétségünk, Írországot nemsokára más baloldali-radikális országok követhetik ezen az úton. Sokszor halljuk a nyugati életformát ma is követendő mintának tartó ellenzéki honfitársainktól, hogy ez a genderizé csak egy divathullám, ahogy jött, majd el is múlik. Nem, ez nem múlik el, ez nem csak múló hóbort, hiszen immár törvényekben rögzítik a genderőrületet.
A civilizációnkban a társadalmi együttélés fogalmi rendszere azt követeli meg, hogy a jogszabályokat be kell tartani, különben káosz uralkodik el a mindennapjaink felett.
Izgalmas jogfilozófiai kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha épp az elfogadott törvények teremtenek káoszt? Mi van, ha társadalmi instabilitást, az alapvető erkölcsi normákat semmibe vevő jogszabályokat fogadnak el, és az abnormalitást kívánják normává tenni?! Ma ott tartunk, hogy a keresztény valláson alapuló kultúrát, etikát, sőt magát a biológiai adottságainkat is jogi eszközökkel relativizálják.
A woke-isták tehát több fronton egyszerre támadnak. De nem hagyja őket nyugodni az sem, hogy a nemzetek önállóan rendelkezhessenek a jövőjükről. Ezért van szükség a migráció támogatására, a homogén nemzetek leépítésére.
