Összeállt tehát a genderfront és néhány év alatt majdnem teljes egészében átalakították a közgondolkodást. Szinte a teljes elitet képesek voltak maguk mellé állítani, az is nagy segítségükre volt, hogy a kedvező adózási feltételek miatt számos globális genderista világcég központja Írországban van.
Nagy dolog, hogy mindezek ellenére azonban még mindig pislákol valami a büszke ír néplélekben, hiszen az írek többsége idén ugyancsak egy referendumon elutasította a család fogalmának kiterjesztését, tehát a szivárványcsaládok törvényi elismerését. Bízhatunk tehát abban, hogy az ír társadalom immunrenrendszere még nem gyengült le végérvényesen.

Mint látjuk, a szavazók idei döntése azonban nem nagyon befolyásolta a politikusokat, hiszen a választók most a családok szivárványosítása helyett megkapták a nemek fogalmának kiterjesztését. Ebben a woke-ista erők nagy lehetőséget látnak, hiszen ilyen biztosítékkal erejüket megnövelve tudnak majd ráfordulni a család tradicionális fogalmának szétverését célzó kampányukra.

A mostani nem-újradefiniáló jogszabállyal tényleg lebontják a civilizációs normákat, a zsidó–keresztény kultúra kereteit, illetve a biológiai törvényszerűségeket is felül próbálják írni a woke-ista képviselők. Ne legyen kétségünk, Írországot nemsokára más baloldali-radikális országok követhetik ezen az úton. Sokszor halljuk a nyugati életformát ma is követendő mintának tartó ellenzéki honfitársainktól, hogy ez a genderizé csak egy divathullám, ahogy jött, majd el is múlik. Nem, ez nem múlik el, ez nem csak múló hóbort, hiszen immár törvényekben rögzítik a genderőrületet.

A civilizációnkban a társadalmi együttélés fogalmi rendszere azt követeli meg, hogy a jogszabályokat be kell tartani, különben ­káosz uralkodik el a mindennapjaink felett. 

A woke-isták tehát több fronton egyszerre támadnak. De nem hagyja őket nyugodni az sem, hogy a nemzetek önállóan rendelkezhessenek a jövőjükről. Ezért van szükség a migráció támogatására, a homogén nemzetek leépítésére.

Nemcsak Írországban, hanem az egész nyugaton eleve kódolt a feszültség a muszlim vallási szabályokat betartó bevándorlók, és az elképzelt, minden hagyományától és a múltjától megszabadított genderesített társadalom között. Az íreknek már most elegük van a jövevényekből, már korábban elkezdődtek a tiltakozások az ír kormány megengedő, sőt a migránsokat támogató politikája miatt. Csak a tények kedvéért: a bő ötmilliós ország lakosai közül 1,017 millióan születtek más országban. A nyugati példák azt mutatják – a Magyar Péter által követendőnek tartott uniós szabályoknak megfelelően –, hogy nemcsak befogadják a migránsokat, hanem előnyben is részesítik őket: lakást, segélyt kapnak az államtól, miközben lakhatási válság sújtja országaikat. És úgy tűnik, ahogy az szerte Európában bebizonyosodott, a migránsok integrációja sem működik, és a közbiztonság is sokat romlott.
Olaj volt a tűzre a tavaly októberi dublini esemény: egy középkorú algériai származású férfi egy nőt és három kisgyermeket késelt meg egy iskolánál. Néhány órával később tömegek tüntettek, a rendőrökkel való összecsapásokban autókat gyújtottak fel, üzleteket dúltak fel. Ugyanez játszódott le idén nyáron Angliában is.

Az ír kormány rögtön megtalálta a „megoldást”. És ezzel vissza is kanyarodunk az imént taglalt legfrissebb genderista parlamenti döntéshez. Az elképzelések szerint ugyanis nemcsak a gyűlölet-bűncselekményekről, hanem a gyűlöletbeszéd-törvényről is dönteni szeretett volna a parlament. A kabinetnek ugyanis nem tetszett, hogy az őshonos tüntetők a migránsok által elkövetett gyilkosságok és más bűncselekmények után nagyon csúnyákat mondtak a migránsokról. Olyan törvénytervezet került a parlament elé, amely alapján azért is büntetés járna, ha egy bevándorlásellenesnek vélt mémet találnak valaki telefonján. 

Az ír szabályozásról azonban nagy viták dúltak, ennek mostani parlamenti elfogadása rontotta volna a kormányoldal választási esélyeit. Erről minden bizonnyal már az új törvényhozás dönthet majd. Rossz hír, hogy a jelenlegi koalíciónak elég jó esélyei vannak arra, hogy megnyerjék a választásokat.

Mindaz, ami Írországban történik, Magyarország számára is figyelmeztető jel. Mi nagyon jól ismerjük már a totalitárius eszméket és az őrült társadalommérnökösködést, és soha többé nem kérünk belőle. Nagy tehát a baj Európában, radikális fordulatra lenne szükség, hogy megőrizzük a normális életünket. József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének sorai soha nem voltak aktuálisabbak, mint most. „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

A neomarxista-globalista törekvések és a migráció féktelen támogatásával szemben tényleg nincs hova hátrálni, már az emberi, európai mivoltunk, a keresztény kultúránk a tét.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője